A női orgazmus a mai napig szinte misztérium. Nincsen rá egyszerű képlet, egy megoldás, ami mindenkinél beválik, mégis még mindig stigma övezi, és sokszor szégyenérzet jelentkezik, ha nem történik meg, ezért inkább nem beszélünk róla, vagy éppen megjátszuk.
Ahogy beleásom magam egy-egy témába, végül mindig oda lyukadok ki, hogy tulajdonképpen mennyire nem átfogó az oktatás. Nem csak itthon, hanem globálisan. Mennyi fontos és érdekes téma van, amit szükséges lenne megtanítani, elmondani, vagy egyszerűen csak normalizálni. A női orgazmus témaköre pontosan ilyen. Gondoljunk bele, hogyan is lehetne valamit jól csinálni, amiről nem beszélünk? Hogyan juthat el egy lány vagy nő a csúcsra, ha senki nem tanítja meg neki, hogyan kell, és nem ismeri a saját testét? Vagy ha egy másik oldalról nézzük a dolgot, miért hihetné el egy lány, hogy képes rá, ha irreális példák vannak csak előtte, amiket a filmeken lát?
A szexuális felvilágosító órák az iskolákban két dologról szólnak: a menstruációról és az óvszerhasználatról. Lesarkítottam, de őszintén, sok más tényleg nem történik ott. Aztán mindenki hazamegy, előbb-vagy utóbb találkozik az életében pornófilmekkel és azt gondolja, hogy az életben is így kell történnie. És tulajdonképpen ma már azt mondhatjuk, hogy ez is több, mint a semmi. Hiszen pár évtizeddel, meg aztán évszázaddal korábban még ennyi sem volt.
Ami pedig a legironikusabb, hogy anno férfiak írtak könyveket a női orgazmusról, a hüvely és a klitorisz összefüggéseiről, elmélkedésből, anélkül, hogy nőket mélyebben belevontak volna kutatásaikba, ami lássuk be, nem biztos, hogy a leglogikusabb dolog a világon, de akkoriban nők nem igen írhattak könyveket. Továbbmegyek, annak idején, ha egy nő intenzív orgazmust élt át, hiszteriával diagnosztizálták, tehát lényegében őrültnek tekintették. Ezzel el is jutottunk a női egyenjogúság teljes hiányához, és akkor egyes vallásokat még nem is említettem, amik például a maszturbációt ördögtől való dolognak tartják, vagy népcsoportokat, akiknél csonkítják a női nemiszervet. Nos, ebből azért viszonylag nehéz építkezni, de semmi sem lehetetlen.
Amit fontos tudni a testünkkel kapcsolatban, hogy ha az agyműködést vizsgáljuk, nagyjából ugyanaz történik egy férfi és egy nő agyában az orgazmushoz vezető úton. A különbség az, hogy a nők egy orgazmus után képesek lehetnek többre is, míg egy férfi esetében valamennyi időnek el kell telnie a kettő között. A nehezebb része az, hogyan jutunk el idáig. Itt pedig mindenképpen meg kell említenem a pszichés oldalt. Aminek egyik része, hogy ha bármilyen trauma ért valakit szexuálisan, azzal mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni, mert ezek a negatív élmények egyszerűen beleégnek a tudatunkba, és egyedül nagyon nehéz leküzdeni őket. Ezeken lehet dolgozni pszichológussal, de nagyon fontos a másik oldal is, hogy mi magunk mit gondolunk a szexről, és a saját képességeinkről. Sokszor hallott mondat, hogy minden fejben dől el. Elcsépelt, de hatalmas igazság ez. Sokkal másabb élményekben lesz részünk, ha gondolatban eldöntjük, hogy valami jó érzés lesz, mintha azt döntjük el, hogy biztosan rossz lesz, vagy nem sikerül, vagy esetleg rettegünk tőle. Ezeket a gondolatokat pedig nekünk kell átformálni magunkban, persze ezekhez is kérhetünk segítséget, de a saját akaraterőnk elengedhetetlen a változáshoz.
Ezután jön a fizikai része a szexualitásnak. A statisztikák egészen megdöbbentőek, ugyanis azon túl, hogy a nők kb. 16-21 % csak nagyon ritkán, vagy soha nem tapasztal orgazmust, mindössze nagyjából 18% az, aki képes az orgazmusra kizárólag hüvelyi izgatás során. A további 82%-nak szüksége van a klitorisz stimulációjára valamilyen formában. Ez tehát egy teljesen normális dolog, aminek elfogadottnak kéne lennie. Ami miatt nem kéne szégyent érezni. Mert a 82% alapján nagyon sokan járunk egy cipőben. A kérdés az, hogy miért szégyelljük ezt?
Mert a filmek, a történetek nem erről szólnak. Ott a férfi behatol, és fél perc múlva már egymás mellett fekszenek mindketten kielégülten. És ezt olyannyira a tudatunkba égette a média, hogy félünk felvállalni a valóságot. A valóságot, ami majdnem mindannyiunkat ugyanannyira érinti. De a stigma él, és azt gondoljuk, milyen rossz, hogy nem tudunk (könnyen) elmenni, és kudarcként éljük meg, ahogyan a férfiak is annak élik meg, ha nem tudnak eljuttatni a csúcsra minket. És ezt az általános, mindenki fejében élő félelmet fel kellene oldani, hogy a szex ne megoldatlan feladat legyen sokak számára, hanem az érzelmek kifejezése, boldog és felszabadult összeolvadás valakivel, amiben szabadok lehetünk és engedhetjük, hogy magával ragadjon ez a felemelő érzés.
Erre a megoldás a kommunikáció, a bizalom, és önmagunk felvállalása. Mert hiába állítja egy férfi, hogy minden nő, akivel addig együtt volt hatalmas hüvelyi orgazmust értek el, anélkül, hogy bármi más módon ne izgatta volna őket, elég kicsi az esély rá, hogy egy férfi egész életében csak azzal a bűvös 18%-kal szexelt volna. Akármilyen szomorúan is hangzik, nagyobb az esélye, hogy az illetők megjátszották magukat, vagy csak nem mondtak igazat arról, hogy eljutottak a csúcsra, vagy a jobbik eset, ha igenis érte őket más stimuláció is aktus közben, nem csak hüvelyi. Mert ez utóbbival egyáltalán semmi gond nincsen. A megjátszás viszont a legrosszabb, amit tehetünk, mert abból senki nem tanulhat semmit, nem jöhet létre fejlődés.
Éppen ezért muszáj beszélgetni erről a partnerünkkel. Kísérletezni, és lassan megismerni egymás testét. Amit pedig minden nő megtehet magáért, hogy felfedezi a saját testét is. El kell engendünk azt az elképzelést, hogy a maszturbáció ördögtől való dolog. Hisz miért teremtődött volna a testünk ilyenné, ha nemiszervünk csupán a szaporodás célját szolgálná? Szóval maszturbálni igenis nagyon fontos, mert sokkal közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, és megkönnyíthetjük a partnerünk dolgát is azzal, ha tudjuk, mi okoz nekünk örömöt. Mert ezzel számára is örömöt okozunk, ha megtanítjuk őt is a saját testünk rezgéseire, és sikerül neki is eljuttatnia minket a csúcsra.
Nagyon jó lenne, ha ezek a tabuk egyszer és mindenkorra megszűnnének és nyíltan beszélhetnénk szexualitásról, orgazmusról, maszturbálásról. Azt gondolom, hogy sokkal boldogabb emberek élnének a Földön, ha ezeket a dolgokat nem nyomnánk el magunkban. Ezért a legjobb tanácsom az, hogy ismerjük meg magunkat. Tényleg nincsen egy konkrét megoldás, mozdulat vagy póz, ami tutira beválik. Sokak szerint maga a G pont is csupán egy misztikum, és nem létezik. Az orgazmusban pedig sokkal nagyobb szerepe van a klitorisznak, a csiklónak, mint azt gondolnánk. Tehát a legfőbb tanácsom az, hogy ismerkedjünk magunkkal, és a másikkal egyaránt. Ne féljünk kérni, és ne féljünk kérdezni.
Mindenkitől tanulhatunk. És mindenki teste másképp működik. Ezért ha egy férfi azt kéri, valamit másképp csinálj, az nem azt jelenti, hogy béna vagy, hanem csupán annyit, hogy ahány ember, annyi féle érzés. És ez ugyanannyira igaz egy nőre is. Egy nő ugyanúgy megmondhatja, mi okoz neki jó érzést, kérheti, hogy a férfi másképp csináljon valamit. Ezen nem szabad megsértődni, vagy aggódni, mert pontosan ez a tanulási folyamat vezet az örömhöz, a sikerélményhez. Tanítsuk egymást, magunkat, és tanuljunk is egymástól, kölcsönösen. Ha van szinte már biztosnak mondható recept, akkor az ez.
