fbpx

Felnőni? Soha! – minden a Pán Péter szindrómáról

Ugye senkinek sem kell Pán Pétert bemutatnom? Bevallom, én kislánykoromban egészen szerelmes voltam a kisfiúba, aki soha nem akart felnőni. Aztán mit ad Isten, amikor nagyobb lettem is sikerült elég sok „Pán Péterbe” belezúgni. De tisztázzuk ezt a fogalmat.

Ez a kifejezés valóban a meséből, vagyis annak hősétől ered, aki ugye soha nem szeretett volna felnőni. De nézzünk kicsit mélyebben az aranyos kisfiú mögé. Egy olyan, testileg, biológiailag felnőtt embert láthatunk, akinek bár minden adott lehetne, hogy a felnőttek életét élje, ő azonban képtelen a felelősségvállalásra.

Sokszor ők a bizonyos mamahotel lakói, kiknek kapcsolataik és karrierjük megreked egy szinten, ők maguk pedig igyekeznek azt mutatni, hogy ez nekik így jó. Bár pszichológiai szempontból nem beszélhetünk mentális betegségről, mégis annyira elterjedt ez a jelenség, főleg a nyugati világban, hogy muszáj hangot adni neki. Hiszen ha  a felszín alá nézünk, egy tipikus elakadás jelenséggel találjuk szembe magunkat.

A legtöbb esetben ez a 25 év feletti fiatalokra jellemző, akik például végeztek a tanulmányaikkal, viszont nem képesek innen előre lépni. A párkapcsolataik is egy szinten megállnak, és csak várják a szuper, tökéletes munkát, hivatást, amellyel sok pénzt lehet keresni a lehető legkevesebb erőbefektetéssel. Vagy csak simán abban bíznak, hogy úgymond szájukba repül a sültgalamb.

De hiba lenne csupán lustának, trehánynak vagy gyengének beállítani ezeket a fiatalokat. Ugyanis a félelmek mögött sokszor rossz minták és hiedelmek állnak. Annyira rettegnek a felelősségtől, és annak súlyától, hogy inkább visszakívánkoznak a könnyed tinédzserkori vagy egyetemi évekbe. Ez persze a külső szemlélők számára elég ijesztő lehet: a szülők nem tudják, hogy segítsenek vagy éppen hagyják, hogy maga bontogassa a szárnyait. Aki pedig egy ilyen egyénnel szeretne kapcsolatot, méghozzá komolyat, akkor fel kell kötnie a gatyáját.

Az talán senki számára nem új, hogy a gyerekek mintakövetéssel tanulnak. A Pán Péter szindróma esetében, azonban ez kicsit másképp alakul. Ezek a fiatalok sokszor azt látták, hogy szüleik mindent feláldozva a családért, nagyon keményen dolgoznak. Ők pedig ezt egy olyan példának látják, amit mindenképpen kerülnének, hiszen az ő szemükben ez az egészségre is káros, mindennapos robot szimbóluma, amiből ők köszönik szépen, nem kérnek. Ez a generáció már a lehetőségek tömkelegében nőtt fel, és számtalan célt tűzhet ki maga elé, ami szintén nagyon zavarba ejtő is lehet. Akik küszködnek a felnőtté válással, sokszor türelmetlenek, és ódzkodnak az olyan hivatásoktól például, ahol csak sok és hosszú munka után látnának eredményt. Mindent és gyorsan akarnak, de lehetőleg nagy haszonnal fűszerezve.

via GIPHY

Napjaink világa sem támogatja őket ebben, hiszen azt láthatjuk, hogy elég egy kis figyelmetlenség, egy apró zavar az éterben és hopp, máris lemaradtál valami fontosról. A csapból is az folyik, hogy legyünk egyediek, kivételesek, tehetségesek. A kérdés az, hogy vajon tényleg olyan könnyű megtalálni, hogy miben vagyunk jók? Főleg, ha ez a külső erő folyamatosan arra késztet minket, hogy kerüljünk mindent, ami kispolgári, mi legyünk mások. Ez azonban nagyon félre tudja vinni az egyént. A másik globális probléma, az a jövőbe vetet hit hiánya. A fiatalok félnek, hogy mi lesz az egyetem után mondjuk, ezért láthatunk sok öregdiákot még mindig a padokat koptatva. Azt ugyanis már kiismerték, és ott biztonságban érezhetik magukat.

A modernkori Pán Péterek sokszor olyan családi háttérből jönnek, amely segíti őket ebben a stagnálásban. Anyagilag támogatják őket, így még annyira sincsenek motiválva, hogy kilépjenek ebből a kényelmes helyzetből. Ezek a gyerekek sokszor egy olyan burokban nevelkedtek, amelyből való kikerülés egyenes sokkolná őket. Nehezen tűrik a kritikát, nem tudnak igazán csapatban működni és az alkalmazkodás sem az erősségük. Szeretik inkább olyan emberekkel körül venni magukat, akik mellett tudnak még kamaszosan, gyerekesen viselkedni. Bár mind a két nem között találunk Pán Pétereket, mégis főleg a férfiakra jellemző nagyobb számban.

A párkapcsolataikban az a minta látható, hogy amint komolyra fordulna a dolog, ők gyorsan kilépnek belőle. Sokszor keresnek jóval fiatalabb partnert, akivel nem merül fel a jövő tervezése.

Azonban a Pán Péterek mögött, mindig áll egy Wendy is: egy talpraesett nő, aki meghozza a döntéseket és kiáll mellette a bajban. Tehát ezek mögött a fiatalok mögött mindig akad egy túlvédelmező anya, esetleg barátnő, akik fenntartják ennek a személynek a viselkedését azáltal, hogy ők döntenek, cselekednek helyette.

Ennek fényében, talán nem árt egy terápia során az egész családot, környezetet megvizsgálni. Hiszen így teljes a kép és a megoldás is ennek az alapfelállásnak a megbomlásával, átkódolásával lehetséges.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek