Az elmúlt pár évben megannyi konfliktus tört a felszínre, amik megoldásra várnak. Hogy csak kettőt emeljek ki, ott volt a George Floyd halálához is köthető, a teljes világon végig söprő Black lives matter, vagy az ugyancsak nagy port kavaró #metoo. Mindkét mozgalom igen fontos dolgokra hívta fel a figyelmet. Az egyik a rasszizmus jelenlétére a 21. században, a másik pedig a nőket érintő atrocitásokra, egyenlőtlen bánásmódra. Alap tézise egyiknek sem vitatható, olyan globális problémák, amikre rég megoldást kellett volna találni. Ugyanakkor mindig felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet a másik oldallal? Hiszen érthető, hogy a fekete bőrűeknek elege van a megkülönböztetésből, a nem egyenlő elbírálásból, és ez abszolút mértékben jogos. De mivan a többi színesbőrű etnikummal? Azokkal a népekkel, akik hazájában folyamatosan háborúznak tőlük messze élő nemzetek. Vagy azokkal az ázsiai gyerekekkel, akiket eladnak szexrabszolgának? Persze ez mind külön ügy, külön mozgalmat lehet felhúzni egyesével mindegyikre, de amit ebből kihozni szeretnék, hogy igen, nagyon is számít a fekete bőrű ember élete, főleg ha jogtalanul vették el tőle, de azt gondolom, hogy minden egyes élő ember élete számít, bőrszíntől függetlenül.
Aztán ott van a #metoo, ami szintén nagy jelentőségű ügy, de mikor elkezdtek visszaélni ezzel a mozgalommal, azzal csorbították annak az erejét és hitelességét. Pedig addig egy fontos ügyet képviselt. Van egy morális határ, amit meg kellene húznia az embereknek és nem átlépni, saját frusztrációikat kiélve benne. Illetve egy idő után a #metoo inkább a nőkre koncentrálódott. Pedig nem csak egy nővel történnek megalázó, vagy traumatikus esetek, hanem egy fehér, hetero férfival is. Hiszen ott van Lewis Howes, amerikai, fehérbőrű ex sportoló, akit gyerekként molesztáltak, de a szégyenérzetét csupán felnőttként tudta legyőzni, és ennek köszönhetően mesélni a történtekről. Vagy a magyar srác, akit szintén szexuális atrocitás ért egy tanítójától, aki mellesleg még hosszú évekig oktatott utána különböző intézményekben. Ezért nagyon fontos a férfiak forradalma, amiről itt írtunk, illetve az őket érő zaklatásról folytatott párbeszédek, amivel kapcsolatban ezt a cikkünket is érdemes elolvasni. És ezzel el is érkeztem a cikkem fő témaköréhez: mivan azokkal, akik igazán nem illeszthetőek a Black lives matter-be, se a #metoo-ba, vagy az LMBTQ emberek elfogadásáért küzdő mozgalmakban? Tehát mi a helyzet a fehér, heteroszexuális férfiakkal? Nekik nincsenek problémáik az életben? Kivételesen vizsgáljuk meg az ő oldalukat is!
Mi az a white privilege, és, hogy jön ide?
Pár napja olvastam egy cikket az ír Times oldalán, amiben arról kérdeztek férfiakat, hogy mit gondolnak, mi a legnehezebb dolog a férfi létben. Az egyikük válasza az volt, hogy számára az jelent negatív értelemben nagy kihívást, hogy sokak szerint mivel ő egy 30-as éveiben járó fehérbőrű, heteroszexuális férfi, relatíve jó állással, ezért neki semmi gondja nem akadhat az életben. Sőt, minden globális problémát valójában ő okoz, míg neki nem kell megdolgoznia igazán semmiért. És amíg ma a nők által felvetett egyenlőtlenségeket jogosnak ítélik a legtöbben – többök között egyébként ő is – addig az általános hiedelem, hogy nekik, férfiaknak nem lehetnek gondjaik.
Elgondolkodtam ezen a véleményen, és leginkább azon a részén, hogy vajon miért érezhet így ez a srác. Aztán kutatni kezdtem, ami alapján úgy vélem, többek között valószínűleg ott romlott el a helyzet, hogy a ’white privilege’ (fehér bőrrel járó előny) kifejezést félreértelmezték az emberek. James Corden tavaly nyáron készített egy rövid videót, amiben az egyik szövegírója, Olivia Harewood – aki egyébként színesbőrű – elmondta, hogy mit is jelent ez a kifejezés. Ez alapján maga a fehér előjog annyit tesz, hogy a fehér bőrszín miatt előnyt élvez valaki, illetve bizonyos helyezetekben másként kezelik, mint színesőrű embertársát. Amit hozzátett még ehhez Olivia, – és erre szeretném felhívni a figyelmet, mert valószínűleg ez e részlet már nem mindenkinek ment át – hogy erről a megkülönböztetésről nem tehet feltétlenül egy hétköznapi fehér ember, és ez nem azt jelenti, hogy neki nem lehetnek problémái, vagy traumatikus gyerekkora például. Nem kell rosszul éreznie magát valakinek azért, mert fehér, egyszerűen csak a bőrszíne miatt valószínűleg nem fogják őt olyan megkülönböztetések érni, mint a színesbőrűeket. A Times-ban nyilatkozó férfi vallomása alapján azonban az emberek egy része azt gondolja, hogy a white privilege miatt a fehér bőrű embernek – főleg ha heteroszexuális férfi – az életben egyáltalán semmi gondja nem lehet, és ez viszont így nem igaz, és ez itt a probléma.
Mi a gond a white privilege kifejezéssel napjainkban?
Ennek a kifejezésnek is lett egy túltolt értelmezése, ahogyan az elején említett mozgalmaknak is, és igazából nagyjából mindennek ezen a világon. Így aztán a fehér előjog kifejezés mögé bújva emberek egy része szép lassan kijelentette, hogy a fehér, hetero férfi nem csak, hogy nem rendelkezik problémákkal, de még felelős is mindenki más terhéért. Hiszen őket nem éri sem nemi, sem bőrszínbeli megkülönböztetés, és aki megkülönböztet, az ugyebár ők maguk, ezért valójában szarul kéne éreznie magát minden ilyen férfinek.
Ezzel csupán az a probléma, hogy a helyzeten nem segít, sőt csak mélyíti az ellentéteket. Ráadásul még csak nem is igaz, hanem egy hatalmas általánosítás. Mert bár tény, hogy sok esetben fehér emberekhez köthető a rasszizmus, de gyűlölni a fehér, hetero férfit azért, mert fehér, hetero férfinek született, nem ugyanannyira rasszizmus? Illetve általánosítás azért, mert rengetegen kiállnak színesbőrű társaik mellett, a rasszizmus elleni harcban. Ahogyan sok férfi kiáll a nők mellett is az ő jogaikért. De ki fog kiállni értük, mikor elmondják őket minden rossz okozójának?
Mi a megoldás?
A megoldás legtöbbször az edukációban rejlik. Egy részről nézzünk utána mit jelent az a fogalom, amit hangoztatunk. Ez esetben a white privilege – az az a fehér bőrrel járó előny – annyit jelent, hogy az illetőt (legyen férfi vagy nő) általánosságban nem érik bőrszínből fakadó megkülönböztetések. Ennyit, és semmi többet. Nem jelenti azt, hogy a fehér férfi rossz ember, ahogy azt sem, hogy mindegyikük rasszista, és azt sem, hogy nekik nem lehetnek problémáik az életben. Viszont felelőssége mindannyiunknak van, nemtől és bőrszíntől függetlenül. Mégpedig az, hogy hogyan kommunikálunk, és mit tanítunk egymásnak, vagy a gyermekeinknek. Tanítsuk meg nekik például azt, hogy pontosan mit takar ez a kifejezés, és hogyan segíthetik társaikat, akiket negatívan érint ez a megkülönböztetés, anélkül, hogy rosszul éreznék magukat, amiért ők fehérnek születtek. Mondjuk el nekik, hogy problémái bárkinek lehetnek, éppen ezért mindenkit ugyanúgy kell kezelni, kivétel nélkül. És bár igaz, hogy egy fehér, hetero férfi sok szempontból előnnyel indul, de az viszont nem igaz, hogy az élet minden területén könnyebb lenne mindannyiuknak a dolga.
Valamiért az emberek folyamatosan hibát keresnek egymásban. Bármit megtesznek, csak hogy ítélkezhessenek. Baj, ha fekete vagy, ha leszbikus vagy, és igen, az is baj, ha fehér vagy, mert ha a te népedből került ki Hitler, akkor sosem bocsájtjuk meg neked, amiket ő tett (abszurdum, de sajnos tényleg létező vélemény). Mindig, mindenkiben lehet mondvacsinált okokat találni az utálkozásra, és igazából ez a legnagyobb gond ebben a világban. A megoldás pedig az lenne, hogy ne bűnösöket keressünk, ne bőrszín vagy identitás alapján ítéljünk meg valakit, hanem emberi mivoltából. Hiszen mindenkinek meg van a saját puttonya, amit cipel, a múltja, amit hátra akar hagyni, a történelmének akár egy olyan része, amire nem büszke, de nem tud visszamenni az időben és megváltoztatni azt. Ideje lenne elfogadni, hogy a nap végén mind csak emberek vagyunk. Halandó lények ezen a bolygón, akik ugyanúgy éreznek, és megértésre szorulnak, akár fehérek, akár színesbőrűek, heterok vagy nem heterok, nők, vagy férfiak.
