fbpx

Kettős mérce: férfiakat zaklatni lehet?

Nemrég jött szembe velem egy cikk, ahol egy 35 éves csinos tanárnőt vádoltak azzal, hogy kiskorú diákjaival szexelt. A kommentszekciót pedig elárasztották az olyan jellegű hozzászólások, mint a „jaj, ha az én időmben ilyen tanárnők lettek volna”. Honnan jön ez a kettős mérce?

Ugyanis-joggal-ha ez fordítva történne, és egy férfi zaklatna kiskorúakat, akkor felháborodnánk. Mert ez így természetes, egy felnőtt, főleg ha még fölérendelt viszonyba is áll az adott gyermekkel, semmiképpen sem élhet vissza ezzel. Nem, akkor sem ha jóképű vagy csinos. De valahogy, ahogy kamaszfiúkról és a szexi tanárnéniről esik szó, mindenkinek beindul a fantáziája, és akkor máris nem olyan nagy baj ez a felállás. Holott, az soha, semmilyen körülmények között nem lehet elfogadott, ha egy gyerek, egy nála jóval idősebb felnőttel fedezi fel a szexualitást, és ez bizony akkor is negatív hatással lehet a fejlődő szervezet pszichéjére, ha az a tanárnő szép.

A fiúk nem sírnak

Honnan jön vajon az a hozzáállás, hogy ha fiúkról esik szó, akkor az csak beavatás nem zaklatás? Mintha a férfiaknak semmit sem jelentene az első szex, mintha őket nem befolyásolná, hogy az kivel, mikor és hogyan történik. Annyira be vannak skatulyázva abba a szerepbe, hogy a férfi csak azt akarja, és neki minden mindegy, hogy a társadalom már egyáltalán nem veszi komolyan az őket ért erőszakot.

A szexuális visszaélés, főleg egy kiskorúval szemben, mindig rossz és elitélendő, sőt, a magyar jogrend szerint is bűntetendő. Szóval ezzel szórakozni, elbagatellizálni a legrosszabb, amit tehetünk. Főleg, mert így az áldozatokban is azt erősítjük, hogy ami velük történt az semmiség, sőt, micsoda macsók, hogy egy ilyen érett, jó nővel csinálhatták először. De ezzel csak azt érjük el, hogy akikkel ilyen történik, sosem mernek majd róla beszélni, és további sebeket szereznek, amik az évek alatt egyre csak mélyülnek.

A férfiakkal történő testi, lelki és egyéb visszaélésekről amúgy sem nagyon beszélünk. Az a folyamat, ami a #metoo-t követően elindult a nőknél, az a férfiaknál még sehol sem tart. Erről beszélni ciki, hiszen a férfi az erős, ő a bántalmazó, ha valami ellene vagy vele történik, akkor biztos csak egy puha pöcs. Tényleg ezt akarjuk bele nevelni a saját fiainkba?

Ilyen elfojtásokkal teli gyerekkort és életet szánunk nekik? Csak remélni tudom, hogy nem. És lassan nem lesz ciki, ha egy fiú sír, ha kiadja az érzelmeit, vagy ha elmeri mondani, hogy ő áldozat.

Ugyanis sokszor elfelejtjük, hogy például ebben a fent említett esetben is, inkább van szó a hatalomról és az azzal való visszaélésről, mintsem a szexről. Adott egy felnőtt, aki még a tanára is a fiatalnak, így több módon is befolyásolja: ki merne erre nemet mondani, főleg, ha naphosszat azt halja, hogy mennyire menő lenne egy idősebb nővel szexelni?! Azonban a fantázia és a valóság két külön dolog.

Egy férfi nem lehet áldozat?

Mivel egy inkább maszkulin társadalomban élünk, így eszünkbe sem jut, hogy egy férfi, fiú is kerülhet áldozat szerepbe. Pedig a statisztikák szerint az áldozatok harmada fiú. Ízlelgessük ezt egy kicsit. Valahogy mégis egészen kevés jut át az ingerküszöbünkön.

A legrosszabb, hogy ezek az erőszakos cselekmények sokszor a családban, vagy a közeli ismerősök által történnek meg a kisfiúkkal. Egy nagybácsi, egy közeli barát és még sorolhatnám, aki „csak”, meg akarta mutatni, hogyan kell maszturbálni vagy milyen a pornó. Sokszor az áldozatok csupán felnőttfejjel jönnek rá, hogy mégis mi történt velük, amikor érzik, hogy valami nem stimmel.

A Visszatérés Epipóba című dokumentumfilm, amelyről mi is írtunk, szintén többek között erről is szól. A főszereplő itt is egy karizmatikus tanár, aki történetesen férfi, és nagyrészt fiúkat zaklat. Elhiteti velük, hogy ők kiváltságosak, hogy ez csak amolyan felnőtt dolog, és nincs ezzel semmi baj. Később pedig már nem tudnak róla beszélni, hiszen azt nevelik beléjük, hogy erről nem illik, ezzel semmi baj, ha pedig férfi tette ezt velük, az még ciki is, meg „buzis”.

Ezzel a sok beléjük nevelt elfojtással, szégyenérzettel, ne csodálkozzunk, hogy egyre több pszichés és szexuális problémákkal terhelt felnőtt lesz, ha még a saját családjukkal se tudják megbeszélni a problémáikat, a társadalomról nem is beszélve.

Tehát legalább mi, felnőttek és a környezet ne tápláljuk azt a tévhitet, hogy ez menő, hogy egy tanárnő a fiú diákjával szexelt, hogy őt inkább irigyleni kéne, és, ami történ az teljesen rendben van. Mert ez nem igaz. A mi dolgunk, hogy megvédjük a gyerekeket, nem pedig tovább fokozzuk a szégyenérzetét.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek