Amikor egy pár elkezd ismerkedni, és még nem is laknak együtt, akkor normális, hogy minden alkalmat megragadnak, hogy együtt lehessenek, ami magába foglalja a testiséget is. Ilyenkor még újdonság a másik, és felfedezésre vár, így nem ritka az sem, hogy a kezdetekben akár napi többször is együtt van egy pár.
Aztán ahogy összeköltözünk, egyértelműen látható, hogy nem fenntartható ez az állapot, már csak az idő átstrukturálása miatt sem. Ez nem azt jelenti, hogy meghalt köztünk a szenvedély, csupán a körülmények változtak. Idővel pedig bizony bele kerülünk a mókuskerékbe: munka, teendők, kötelezettségek, esetleg pluszban még gyerekek is képbe kerülnek.
Furcsa kettősség jellemzi az embereket, ha a kapcsolatokat nézzük. Egyrészt mindenki vágyik a stabilitásra, a horgonyra és a biztonságra, amit egy másik ember jelent neki. Aztán ott van közben a folyamatos izgalom, a vágy és az újdonság iránti igény is. És mindezt egy embertől várjuk. Napjainkra annyi elvárás övez egy kapcsolatot, hogy nem csoda, hogy sokan bele se mernek vágni.
Igenis el kell fogadni, hogy egy bizonyos idő után-ami mindenkinél más-, már nem lesz túl sok újdonság a szex terén a másikban. Persze mindig lehet kísérletezni és feldobni a dolgokat, de azt az érzést ne várjuk el, amit ez első pár hétben, hónapban éreztünk egymás iránt. Azért nem kell elkeseredni, mert viszont van két összeszokott ember, akik jobb esetben ismerik egymás vágyait, erogénzónáit, és ha jól működik a kommunikáció, akkor ezeket meg is tudják beszélni.
Jó, de akkor mégis mennyi a normális szám, ha szexről van szó? Amennyi mind a kettő félnek jól esik. Itt a hangsúly azon van, hogy mind a kettőnek. Mert a gondok ott kezdődnek, ha egyiknek havi egyszer jut eszébe, míg a másik hetente többször is akarná. Ha pedig a szex amolyan kötelező, essünk túl rajta tevekénységgé válik, akkor az a kapcsolat halálához is vezethet. Inkább próbáljunk higgadtan kommunikálni, és nézzünk amögé, hogy vajon a másiknak miért van kevesebb igénye a szexre. Mindig ilyen volt ez a helyzet, és csak simán neki kevesebb az étvágya? Esetleg legbelül feszíti valami, akár a másik féllel kapcsolatban? Lelki vagy testi okai lehetnek? Legyünk türelmesek egymással, és semmiképp se kényszerítsük semmire a másikat. Ne éreztessük azt vele, hogy ha ezt vagy azt nem teszi, akkor elhagyjuk vagy megcsaljuk. Az érzelmi zsarolás a legrosszabb, ami történhet.
Persze ez nem azt jelenti, hogy a saját vágyainkat, érzéseinket el kellene nyomnunk, ha nekünk több együttlétre lenne szükségünk. Próbáljunk valami köztes megoldást, kompromisszumot keresni. Ha pedig úgy érezzük, külső segítségre lenne szükségünk, nyugodtan keressünk esetleg egy párterapeutát.
A lényeg tehát, hogy ne számokban mérjük a párkapcsolat minőségét. Tapasztaljuk ki, kinek mennyi az annyi, és legyünk végig őszinték egymással. Arra is próbáljunk figyelni, akármennyire is nehéz, hogy ne hagyjuk, hogy a hétköznapok felőröljék az intimitást. Mindig próbáljunk kettesben is időt tölteni, amikor nincs gyerek, munka, nincsenek gondok, csak mi ketten.
Nem kötelességből kell szexelni, hanem mert valóban, és őszintén kívánjuk és akarjuk a másikat.
