Reviktimizáció
A gyerekkorban érzelmi, fizikai vagy szexuális erőszakot elszenvedett emberekfelnőve nagyobb eséllyel esnek áldozatául további erőszakos bűncselekményeknek.Az erőszakot elszenvedett emberek teste így válik bűnügyi helyszínné, ahonnan nemlehet elmenekülni. Ez súlyos szorongást okozhat, mivel az idegrendszerük állandókészenléti állapotban marad és ártalmatlan helyzetekben is veszélyt érzékel, alegkülönbözőbb tüneteket eredményezve ezáltal.
Alkoholfüggőség
A kiszámíthatatlan környezet, ahol az újabb és újabb, váratlan és indokolatlanbüntetésre való várakozás töltötte ki a gyermek mindennapjait, olyan hatással van azideg- és hormonrendszerére, ami később arra készteti, hogy külső forrásból próbáljaenyhíteni az emiatt kialakuló szorongását.
Drogfüggőség
Sohasem a függőség a probléma. A függőség az egyén próbálkozása arra, hogy valahogyan megszüntesse a fájdalmat. A drogfüggőség alapvetően és mindenekelőtt a kora gyermekkori élményektől függ, és nem a kémiai vegyületektől vagy a génektől. A szerek rabjai gyermekként többnyire olyan környezetben éltek, amelyben negatív élmények sokasága érte őket, ami rányomta a bélyegét az agyuk és a személyiségük fejlődésére, valamint arra, ahogyan a környezetüket értelmezik.
Kényszeres evés:
A korai érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazás meglehetősen gyakori a kórosan elhízott vagy lefogyott emberek élettörténetében. A kóros súlygyarapodás vagy fogyás gyakran egyfajta tudatos vagy tudatalatti védelmet jelent az ismételt áldozattá válással szemben.
Munkamánia:
A gyermek, akinek az érzelmi szükségletei nem elégítődnek ki, nem a gondviselőit tanulja meg nem szeretni, hanem önmagát. Az üzenet, amit elraktároz a helyzetről az, hogy „Nem vagyok méltó mások figyelmére”. Felnőve aztán arra áldozza az életét, hogy bebizonyítsa ennek az ellenkezőjét.
Mentális distressz:
A gyermek, akit érzelmileg vagy fizikailag bántalmaznak vagy súlyosan elhanyagolnak, felnőve sokkal nagyobb eséllyel fog a legkülönbözőbb mentális problémákkal küzdeni. A többféle ártalmas gyermekkori élményt elszenvedő emberek esetében az öngyilkosság kockázata egy megfelelően gondozott gyermekhez képest 45-szörös.
Szerencsejáték-függőség:
Az ember nem a szerencsejátéknak válik függőjévé, hanem az érzésnek, amivel az jár. Ismétlődően fokozott feszültséget és félelmet, majd jó esetben megkönnyebbülést él át. Ilyenkor az agyunk fájdalomcsillapító és hangulatjavító hatású hormonokat szabadít fel, amelyek eufórikus állapotot képesek kiváltani és elnémítják az üresség és a fájdalom érzését.
Börtönviseltség:
A fogvatartott emberek nagy része súlyos gyermekkori elhanyagolás és bántalmazás áldozata volt. A fogvatartás során őket érő újabb traumák nem fogják megoldani a problémájukat. Senkit sem lehet egyszerűen jobbá büntetni. Együtt érzőbb rehabilitációs programokra van szükség ahhoz, hogy a fogvatartottak ne még rosszabb állapotban térjenek vissza a társadalomba, mint ahogy elhagyták azt.
Modell: Bán Henrik
Fotók: Bikali Sándor
Kreatív igazgató: Völgyesi Tilda
Web: https://www.facebook.com/invivoegyesulet/
Forrás: Völgyesi Tilda, Felitti, V. J., Anda, R. F. (1988): Relationship of childhood abuse and household dysfunction to many of the leading causes of death in adults: The Adverse Childhood Experiences (ACE) Study. American Journal of Preventive Medicine, 14(4), 245–258.
