fbpx

Miért fontos a gyerekek számára a szocializáció?

Társas lények révén nem is kérdés, hogy a közösség jelentőségteljes szerepet játszik életünkben. Az viszont, hogy társainkhoz hogyan viszonyulunk, már gyermekkorban eldől, éppen ezért rendkívül sokat számít, hogyan szocializálódunk.
herczeg design
HIRDETÉS
herczeg design
HIRDETÉS
A szocializáció fontossága

Első blikkre azt gondolhatjuk, hogy a szocializáció kimerül abban, hogy a gyereknek barátokra van szüksége, hogy ne érezze egyedül magát, illetve, hogy szokja, hogy emberek között van, mert az a későbbiekben is elkerülhetetlen lesz. A szocializáció azonban ennél sokkal összetettebb. Ugyan valóban fontos szegmense a közösségben való működés, de hatással van teljes viselkedésünkre, a világhoz való hozzáállásunkra és az életről alkotott képünkre, elképzelésünkre is. A különbözőképpen szocializált gyerekek például egészen máshogy fognak viselkedni óvodai, majd iskolai keretek között. Vannak, akik visszahúzódóak, kevésbé kezdeményezőek lesznek, míg akadnak olyanok, akik mindenbe beleszólnak, hangosak és folyamatosan rosszalkodnak, nem tudnak alkalmazkodni a közösség szabályaihoz. Nem beszélve arról, hogy felnőttként egy munkahelyen, vagy egyéb közösségi térben is igencsak fontos, hogyan viselkedünk társainkkal, ez pedig a gyerekkorból indul ki. De min múlik az, hogy milyen habitusú lesz a gyerekünk?

Minden a mikroközösségben kezdődik

Ahogyan egy gyerek viselkedik, érez, cselekszik, az mind valójában a családi hátterének a visszatükrözése. Úgy fog tevékenykedni a közösségben, ahogyan élete legelső társas kapcsolatában tanulta, az az otthon, szüleivel. Hiszen a szocializáció első lépcsőfoka a család. Ezen a színtéren Dr.Kissné Kálmán Marianna klinikai gyermek-szakpszichológus szerint két véglet tapasztalható: a túlféltés és az elhanyagolás. Természetesen a kettő között húzódik egy arany középút, ami a legszerencsésebb, ez vezet a kiegyensúlyozott gyermek képéhez, ám sajnos sokszor inkább a másik két verzió felé dől a mérleg.

Túlféltés esetében a szülő lesi a gyerek minden mozzanatát, ami azért nem a leghasznosabb, mert nem engedi hibázni. Továbbá, ha csak valami apró baleset is éri a kicsit, rögtön elönti a szülőt az aggódás, ezzel pedig a gyerekben is kétségeket, félelmet kelt. Így valójában pont az ellenkezőjét éri el annak, amit szeretne. A túlságos óvás gyermekünkben önbizalomhiányt alakíthat ki, aki nem ismeri saját határait, nem mer kockáztatni. Pedig a való életben is akadnak krízisek, akadályok, amikkel meg kell küzdeni, ezek számára viszont nagy nehézségeket fognak jelenteni. Kapcsolataiban pedig könnyedén önzővé válhat, főleg ha testvér nélkül nő fel. A túlféltett gyerek lehet akaratos, ha úgy szocializálódott, hogy minden figyelem őt illeti.

Teljesen ellentétes ezzel szemben az elhanyagolt gyerek esete, akivel nem törődnek. Benne kialakulhat egy olyan énkép, hogy ő senkit sem érdekel, ezért inkább csöndben meghúzza magát egy sarokban. Társaival ebből kifolyólag nehezen találja a kapcsolódást, hiszen elsődleges közössége, a családja sem kapcsolódott ő hozzá, ezért nem tanulta meg hogyan is kell ezt csinálni. Mindannyian mintákat viszünk tovább, amiket otthonról hozzuk. Persze lehet változtatni, akár a pedagógusok vagy szakemberek segítségével, de fontos lenne, hogy a szülők belássák, sok múlik azon, ők hogyan viszonyulnak a picikhez.

Hogyan segítsük a gyereket a szocializációban?

Első körben szülőként fontos odafigyelni arra, hogy ne kerüljünk az említett szélsőséges példák közé. Nem könnyű egyáltalán a gyerekvállalás, és jó szülőnek lenni is relatív. De ha ismerjük a két szélsőséget, akkor könnyebben tudjuk belőni, hogy a kettő között merre van a pozitív csapásvonal. Éppen ezért fektessünk nagy hangsúlyt az érzelmek kifejezésére, a közös programokra. Ezekkel érzékenyíthetjük a gyerekeket, és később társaikkal is ilyen nyitottak lesznek, valamint empátiás érzéküket is erősítjük ezzel. Segít az is, ha korán kezdünk közösségbe járni velük. Például, ha vannak olyan barátaink, akiknek hasonló korú gyerekeik vannak, és szívesen töltenek időt a gyerekek, akkor szervezzünk velük közös programokat.

Próbáljunk meg a másik oldalra sem átesni, ne féltsük túl a kicsiket, mert azzal azt erősítjük bennük, hogy ők semmire sem képesek maguktól. Azok a gyerekek, akiket egészséges keretek között hagynak esni-kelni, sokkal tudatosabban fogják használni a testüket, és általánosságban is elmondható, hogy az önértékelésük magasabb értékű lesz. Ezáltal pedig dominó effektusként az életük minden területén magabiztosabbak lesznek, így a közösségben is kiegyensúlyozottabban lépnek fel, jó kedvű, barátkozós gyerekek válhatnak belőlük.

Általánosan elmondható, hogy minden mindennel összefügg, szocializálódásunk a szüleinkkel kezdődik, és az életünk további szegmenseire is kivetül. Ha ezt tartjuk szem előtt, mikor gyereket vállalunk, akkor már fél sikert értünk el. Fontos azonban tudni, hogy szociális képességeink idegrendszeri működésünktől is függenek, ezért ha gyerekeinknél azt vesszük észre, hogy valamivel kapcsolatban problémába ütköznek, ne féljünk szakemberhez fordulni! Gyermekpszichológus segítségét kérni nem gyengeség, és nem egyenesen arányos azzal, hogy rossz szülők vagyunk.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek