Én személy szerint soha nem szerettem a horrort, mint zsánert, valószínűleg azért, mert nincsenek jó élményeim vele. 14 éves voltam, amikor egymás után megnéztük a Kör c. film első és második részét, amit követően alig mertem hazaindulni a sötétben. Majd kerek egy év múlva, mikor már elfelejtettem a sztorit, felléptem iWiW-re, megnéztem a barátoknak jelölés aloldalt, és találjátok ki, ki nézett velem szembe a képernyőn: Samara Morgan. De ez csak az egyik ilyen sztori a „kedvenc” emlékeim közül. A Rémálom az Elm utcában című filmet például végig aludtam – bizony –, de vannak olyan élményeim is, hogy csak egy véres jelenet láttán napokig szenvedtem. Aztán eszembe jutott, hogy olvasni viszont nagyon is élveztem. Középiskolában nagy Stephen King rajongó voltam, de ma már alig merem fellapozni a könyveit. Éppen ezért érdekelt, hogy mi teszi vonzóvá ezeket a történeteket.
A pszichológiai oldala
A Wikipedia szerint a horror egy olyan műfaj, amelynek középpontjában a félelem áll. Nem hangzik kellemesen, igaz? Mégis csak meg kell nézni párat, hogy tudjuk, a horrorfilmeknek amúgy nem kell túl ízlésesnek lenniük ahhoz, hogy sikert arassanak. Még a kevésbé jóknak ítélt horrorfilmek is képesek sok pénzt hozni rendezőiknek.
A siker három fő tényezőnek köszönhető:
Feszültségkeltés: a feszültség, rémület, sokk vagy épp félelem, mint érzés
Relevancia: kulturális vagy személyes kapcsolat létrehozása a nézővel, olyan végkimenetelek, melynek során jó történik (például a gonosz szereplő halála)
Szürrealizmus: olyan elemek, melyek elválasztják a nézőt a valóságtól,
Az i-re a pontot pedig a relevancia és az szürrealizmus keveréke teszi fel. Hiszen míg a véres filmeket képesek vagyunk végignézni, egy a híradóban vagy dokumentumfilmben látható szörnyűségnél elfordítjuk a fejünket.
A gonosz, mint jelenség megismerése
Søren Birkvard filmtudós, az Inland Norway University of Applied Sciences munkatársa úgy gondolja, a horrorfilmek iránti vonzódás abból is fakadhat, hogy meg akarjuk érteni a gonosz fogalmát.
Napjainkra a gonosz, mint jelenség már nem újdonság, sok magyarázatot találhatunk rá. Egyrészt a gonosz cselekedeteket tudományos vagy pszichoterápiás modellekkel bizonyítjuk. Talán éppen ezért már nem is nagyon folynak viták társadalmi szinten a gonosz körül. A népi kultúrákban pedig – különösen a filmiparban – a gonosz már önálló jelenségként jelenik meg, főleg a horror műfaján keresztül. Mindemellett mivel a különböző valláskultúráknak nem célja, hogy megértsék a történteket és azok motivációit, így a gonosz fogalma ezen a területen is egyre kevesebbszer van jelen.
Ezen kívül olyan műfajok által, mint például a horror, megnyugodhatunk, hogy az általunk látott cselekmények nem racionálisak. Gyakran nem is emberek játszanak benne. Szereplőik a túlvilágból jönnek, vagy amolyan biztonságos „gonoszok”, akiknek cselekedeteire van magyarázat és elkülöníthetők a valóságtól.
Kontroll egy biztonságos környezetben
Egy másik tényező lehet még az úgynevezett kontroll vagy irányítás. A horrorfilmek fikciós jellege lehetővé teszi, hogy nézőként úgynevezett pszichológiai távolságot helyezzünk közénk és az általunk látottak közé. Ha megértjük, hogy amit nézünk az nem valódi, az lehetővé teszi, hogy elmerüljünk az alkotásban. Továbbá az emberek tudatalatt képesek kizárólag csak annyit figyelembe venni, és felfogni, amivel kontrollálják, hogy milyen hatással legyen rájuk a horrorfilm. Ez Christopher Dwyer pszichológus szerint mindenkinek a saját biztonsági hálója, ami horrorfilmek, ijesztő videojátékok vagy épp egy elhagyatott ház láttán lehetővé teszi, hogy a történteket szórakozásként fogjuk fel.
Amikor megijedünk, testünk harci, menekülési vagy lefagyási állapotba kerül. De ha olyan környezetben vagyunk, ahol „biztonságosan” ijedünk meg, akkor agyunk képes felmérni a helyzetet, és közli velünk, hogy nincs mitől tartanunk. Tehát valójában ezt a kontrollálható félelmet és feszültséget keressük a horrorfilmek során, mert tudjuk, hogy biztonságban vagyunk.
Katarzis
Valószínűleg nem csak a nézését élvezzük a horrorfilmeknek, hanem az utóhatását is. Ezek miatt érezzük, hogy élünk! Ahogy ijesztő filmeket nézünk, a pulzusszámunk, a vérnyomásunk és a légzésünk is növekszik. És amint a film véget ér, fiziológiai reakcióink megmaradnak.
Ilyenkor Zilman „ingerlés transzfer” elmélete van jelen, vagyis ekkor az érzelmi válaszokat más ingerek felkeltése fokozhatja, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül az eredetileg kialakuló reakcióhoz. Így felerősödhetnek a pozitív érzések, amik elfeledtethetik az esetleges negatív élményt. Ez eredményezheti, hogy meg akarjuk ismételni újra a történteket: hiszen szembenéztünk velük és sikerrel túljutottunk rajtuk.
Kötelék, összebújás elmélet és fizikai reakciók
Kutatások szerint a legjobb választás a randevúkhoz a horrorfilmek lehetnek. Az ugrásszerű ijesztő jelenetek, atmoszferikus zenék, gyors tempójú bevágások, és az ismeretlentől való félelem mind közre játszik abban, hogy a horrorfilmek reakciókat váltanak ki belőlünk. Felfogjuk, hogy amit látunk, nem valódi, de testünk mégis átéli a látottakat. Endorfint és dopamint szabadít fel, mintha valóban megtörténne az, aminek szemtanúi vagyunk.
Ha valakivel közösen nézünk egy horrorfilmet, szorosabb kapcsolódhatunk vele. Annak köszönhetően, hogy együtt néztek szembe a félelmet kiváltó eseményekkel, illetve a tapasztalataitok is hasonlóak, fizikailag és érzelmileg is közelebb érezhetitek magatokat egymáshoz.
Úgyhogy fel is kerülhetnek a horrorfilmek a minőségi időtöltések listájára!
