fbpx

A túl sok elvárás boldogtalan gyermekhez vezet

Hajlamosak vagyunk szülőként szélsőséges elvárásokat felállítani gyerekeink elé. Ennek számtalan oka lehet, akár az, hogy jót akarunk nekik, vagy az, hogy saját hibáinktól szeretnénk megóvni őket. Sajnos azonban legtöbbször ezzel pont az ellenkezőjét érjük el.

Hányszor hagyják el egy szülő száját azok a mondatok, hogy „Ennél jobban kell teljesítened!”, „Miért csak hármasra sikerült a dolgozat, négyesnél rosszabb jegyet nem hozhatsz haza!”, „Válassz inkább valami értelmes szakmát!”, „Én is ügyvéd lettem és lásd milyen jól megélünk belőle, szeretném ha a nyomdokaimba lépnél!” és még sorolhatnánk. Ezek a szavak pedig olykor félelmetes elvárásokként égnek a gyerekek tudatába, amit ha nem teljesítenek, akkor annak negatív következményei lesznek. A szülő pedig sok esetben csak legyint erre az elméletre, mondván, hogy hiszen ő csak jót akar, illetve azt, hogy gyermeke is boldoguljon az életben. De miért gondoljuk azt felnőttként, hogy mi jobban tudjuk, mi teszi boldoggá a gyerekünket? Egyáltalán nem biztos, hogy az élettapasztalat, vagy a kor a leginkább mérvadó ebben. A túlzásba vitt elvárások többnyire pont, hogy inkább károsan hatnak a gyerek mentális egészségére. Ennek több negatív kimenetele is lehet.

Megfelelési kényszer

A magas elvárások egyik eredménye, hogy a gyerek folyamatosan a tökéletességre törekszik. Ez egy egészséges szintig nem okoz problémát, azon túl viszont állandó stresszként fog megjelenni életében. Soha, semmi nem lesz elég jó, ahogyan a szüleinek sem tudott megfelelni, vagy elég jól teljesíteni. Ezáltal nehezebbé válik számára, hogy felnőttként letegye a munkát és pihenjen, szép lassan képtelen lesz lazítani. Az állandó stressz és teljesítési kényszer pedig egészségi problémákhoz vezethet. Nem beszélve arról, hogy ez kapcsolatainak is gátat szabhat. Egyrészt partnerének is folyton meg akar majd felelni, másrészt pedig nem lesz könnyű vele utazást, programokat szervezni, hiszen valószínűleg ezek alatt is azon fog pörögni az agya, mit kell még megvalósítania.

elvárás
Mások előrébb helyezése önmagánál

Azok a gyerekek, akik folyamatosan meg akarnak felelni szüleik magas elvárásainak, egy idő után elfelejtenek önmaguk lenni. Sőt, valószínűleg meg sem találják önmagukat, hiszen mindig azt tartják szem előtt, hogy eleget tegyenek feladataiknak, nehogy csalódást okozzanak a szülőknek. Ahelyett, hogy olyasmivel töltenék idejüket ami számukra örömöt okoz, folyton mások kívánságait lesik, és a környezetüket szolgálják. Hiszen ebben nőttek fel, ez vált természetessé számukra. Ők lesznek azok, akik például csak azért választanak egy adott szakmát, mert a szüleik is abban dolgoznak, de valójában őket nem teszi boldoggá, csupán eleget akarnak tenni az elvárásnak. Majd 40-50 éves korukra teljesen kiüresednek.

Mit tehetünk szülőként?

Egészséges határok és elvárások felállítása nagyon is szükséges ahhoz, hogy keretet adjon egy gyerek számára. Ez azonban nem azt jelenti, hogy főtisztként kell állni felettük és minden nap szigorúan ellenőrizni, elég jól teljesítenek-e, illetve ha éppen nem, akkor súlyosan megszidni őket. Az egészséges elvárások irányt mutatnak, nem szorongást keltenek. Kérdezzük meg például, hogy mi az, ami érdekli, amit örömmel csinál, és térképezzük fel tehetségeit, kvalitásait, ahogyan a gyengeségeit is. Egy humán beállítottságú gyerektől például nem várhatjuk el, hogy kitűnő legyen matekból meg fizikából, és vica versa. Viszont a lehetőséget megadhatjuk neki, hogy amiben jó, abban kibontakozzon. Ez nem azt jelenti, hogy legyintsünk, ha egyest hoz matekból, de inkább segítsünk megoldást találni, minthogy csak leszidjuk érte. Találjunk ki egy arany középutat, hogy x tárgyból alacsonyabb legyen a léc, míg másból, amiben ügyes, abban törekedjen minél jobbra. Mindez azért fontos, mert felnőttként ezek a gyerekek nem azért fognak bánkódni, mert kettes lett az év végi jegyük matekból, sőt, talán semmit nem is jelent majd a karrierjük szempontjából. Arra viszont élesen fognak emlékezni, ha a családi vacsorához minden este gyomorgörccsel ültek le. Sőt, valószínűleg nagyobb eséllyel fognak emiatt pszichológushoz járni, mint a rossz jegyeik miatt.

Mindezeken túl pedig nem árt elgondolkodni rajta, vajon miből fakadnak magas elvárásaink. A mi szüleink is így viselkedtek, netán pont az ellenkezőjén? Vagy saját nem beteljesített álmainkat kényszerítjük gyerekeinkre? De az is lehet, hogy pusztán a jó akarat vezérel minket. Annak érdekében, hogy gyermekünkkel jó viszonyt ápolhassunk, gondolkozzunk el ezeken a kérdéseken, és ha kell, kérjünk segítséget szakembertől, hogyan küzdjünk meg az adott problémákkal. Ezzel magunkon is segíthetünk, és gyermekünknek is könnyebb lesz.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek