fbpx

Élet a spektrum különböző szakaszain – avagy általánosan az autizmusról

A Netflixen megjelent Atypical című sorozat indította el bennem a gondolatot, hogy tájékozódjak, és tájékoztassak egy olyan jelenségről, amiről nagyon keveset beszélünk. Ez az autizmus.

Bátor döntésnek gondolom, hogy a Netflix egy olyan sorozatot indított el, amiben a főszereplő fiú autizmussal éli mindennapjait. Hiszen az emberek hajlamosak úgy tenni, mintha a tőlük eltérő dolgok nem léteznének, ezért nem biztos, hogy nézettségben nagyot mehet egy ilyen sztori. Ezen felül azonban egy nagy lépés, egy szuper kezdeményezés arra, hogy megértsük és közelebb kerüljünk olyan emberekhez, akik nem feltétlenül a mindennapjaink szerves részei. Ugyanis személy szerint az én közvetlen környezetemben nincs autizmussal élő személy, ezért keveset tudok róluk. Viszont a sorozat, ha nem is tökéletesen élethűen mutatja be az adott fejlődési zavart, akkor is betekintést nyújt a spektrum bizonyos részein elhelyezkedők életébe, ezzel pedig edukál, érzékenyít. A sorozat hatására – amit magyarul a Több, mint normális címen találtok meg – született meg ez a cikk, aminek célja ugyanez: edukálni, érzékenyíteni.

Mi az az autizmus?

„A hagyományos felfogással szemben az autizmust nem betegségnek, nem elmebetegségnek (pszichózis) tartjuk, hanem a fejlődés olyan zavarának, amely minőségében és mennyiségében is eltér a normál fejlődéstől, és az esetek többségében fogyatékos állapothoz, típusosan igen súlyos fogyatékossághoz vezet. Ennek megfelelően orvosi értelemben nem gyógyítható.” írják az autista.hu oldalán. Az autizmus tehát nem egy konkrét betegség, sokkal inkább egy nagyobb skálán mérhető fejlődési zavar, ami különböző mértékben jelenik meg az ezzel diagnosztizált személyeknél. Ezért használják a spektrum kifejezést esetükben. Hiszen a megjelenési formák úgymond széles spektrumon mozognak, sokféle megjelenési formájuk létezik. Ez a fejlődési zavar a gyerekek körülbelül 1%-t érinti, ám ez a szám enyhe növekedést mutat az elmúlt években. Fontos még tudni, hogy az autizmussal élők általában valamilyen külső segítségre szorulnak, nagy általánosságban 10 spektrumon élő gyermekből körülbelül 5 lesz felnőtt korára képes teljesen önállóan élni.

Az autizmussal élő ember viselkedése

Az Atypical sorozat is jól prezentálja, hogy az autista gyerekeknek és felnőtteknek az átlagosnál nagyobb szükségük van a rutinra, illetve nehézkesebben kezelik a változásokat, főleg ha azok hirtelen következnek be. Azonban nem érdemes messze menő következtetéseket levonni a sorozat alapján. Mert ugyan bemutatja a felszínt, ám az autizmus mélységeibe kevésbé enged betekintést. Ettől függetlenül bizonyos szinteken ad egy képet az autizmussal élők mindennapjairól. Többek között arról a valós tényről, hogy a számukra berögzült rutintól való eltérés komoly gondot okozhat, amit ki is fejeznek, felemelik hangjukat, vagy fizikai jelét is mutathatják nem tetszésüknek.

Általánosságban magányosak, nehezen teremtenek kapcsolatot, és sokan közülük szinte kényszeres módon érdeklődnek valami iránt, ami számukra kedves. Erről a dologról viszont aztán minden lehetséges információt megszereznek és el is raktározzák azt memóriájukban. Ezeken túl, sokuk számára nehézséget okoz a szemkontaktus teremtése, a mosolygás viszonzása, és általánosságban az érzelmeik kifejezése. Van, aki nem ismeri fel a szociális helyzetek milyenségét, hogy adott szituációban ’nem mondunk bizonyos dolgokat’, emellett viszont van, akinek nagyon is erős az empatikus képessége. Zavarhatják őket azajok és erős fények, ezért nehézséget okoz számukra tömegben lenni, vagy városban közlekedni. Mindezek azonban eltérő módon jelenhetnek meg az autista személyeknél, és egyáltalán nem biztos, hogy aki az egyik tünetet produkálja, ő a másikat is fogja. Ahogyan azt korábban is említettem, a spektrum igen széles, és igazán csak a ’60-as évektől kezdtek foglalkozni vele, ezért a kutatások még mindig gyerekcipőben járnak.

Szülőként mit tehetünk, ha gyermekünkön az autizmus jeleit vesszük észre?

Az első és legfontosabb dolog, hogy ne diagnosztizáljuk magunk a gyereket. 1-1 hasonló tünet még nem jelenti azt, hogy gyermekünk biztosan a spektrum egy részén helyezkedik el. Amennyiben úgy érezzük, felmerül a gyanú, forduljunk gyermekpszichológushoz, vagy a pedagógiai szakszolgálat szakértőihez. Ők segítenek nekünk mind a diagnózisban, mind a következő lépésekben. Ha minderre időben fény derül, annál korábban kezdődhet meg a gyermek fejlesztése, ami nagyban fogja segíteni a mindennapjait. És bár tény, hogy sok odafigyelést és türelmet igényel az autizmussal élő gyermek, de az is biztos, hogy sok mindenre megtanít bennünket. Hiszen ők egészen máshogy látják a világot. Számomra a legfontosabb mondat a sorozatból a főszereplő barátjának szájából hangzott el, ami talán segíthet mindenkinek abban, hogy másként tekintünk az autizmussal élőkre, mint eddig: „Valójában az átlagemberek a furcsák, mert ők mindenhez hozzátesznek valami extra jelentésréteget, míg az autista személy pontosan úgy látja a dolgokat, ahogyan azok vannak.” Érdemes mindannyiunknak elgondolkodni ezen.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek