A Covid járvány megjelenése után nem sokkal a világ nagy részén karantént rendeltek el. Mindannyian emlékszünk erre az időszakra, és valószínűleg soha nem is felejtjük el, a történelmünk része lett. Nem meglepő, hogy az emberek visszahúzódásával párhuzamosan a környezetünkben lévő élővilágban is kisebb-nagyobb változásokra került sor. Ugyan sok túlzó, hamis hír röppent fel, ám azok a mémek, amelyek a természet gyógyulásáról, fellélegzéséről szóltak, nem tévedtek nagyot. Ezt bizonyítja a napokban megjelent tanulmány, melyet a Science Advances publikált a madarak életterének szélesedéséről.
Amerikában és Kanadában ugyanis arra lettek figyelmesek a tudósok, hogy a járvány kitörése óta megsokszorozódott a madarak száma a városokban. Megjelentek különböző énekes madarak, színesedett a kacsák tábora, sőt még egyes sas fajták is közelebb merészkedtek az urbános környezethez. Ez az időszak, amit a tudósok antropauzának neveztek el, azaz az emberi életben bekövetkezett szünetnek – ha le szeretnénk fordítani – tulajdonképpen tökéletes lehetőséget biztosított a kutatók számára, hogy megvizsgálják hogyan viselkedik az élővilág, ha kevesebbet avatkozunk bele.
A tudományból kiderül, hogy sok faj – például az említett madár típusok – elképesztő gyorsasággal reagál a változásokra, jelen esetben az emberi jelenlét csökkenésére. A különböző felmérések és adatgyűjtések alapján a vizsgált 82 fajból 66 változtatott a viselkedésén a Covid okozta karantén hatására. A járvány legnagyobb nyertesei – ha lehet ilyet mondani- a különböző veréb típusok és a poszáták. Ők közeledtek leginkább az emberek által normális esetben nagy mértékben használt, ám a karantén alatt elnéptelenedett területekhez. Kérdés azonban, hogy ez milyen következményekkel fog járni a későbbiekben, mikor teljesen visszaáll az egykori rend, és növekszik a légi járatok száma, valamint az autós forgalom. Érdekesség egyébként, hogy az alapvetően is a városban élő madarak, mint a közönséges galambok szó szerint magasról tettek a Covid adta lehetőségekre, ugyanis az ő szokásaikban semmilyen kiugró változást nem észleltek.
Ezzel szemben két ikonikus ragadozó sas faj több száz, olykor ezer kilométert repült, hogy eredeti lakóhelyéről olyan megyébe érkezzen meg, ahol erősebb megszorítások voltak a lezárások tekintetében. Ennek valószínűsíthető oka, hogy ezeken a területeken így még kevesebb emberi jelenlét lett, mint ott, ahol egyébként éltek. Mindezek a változások pedig csupán néhány hét leforgása alatt történtek, ami bizonyítja, hogy az élővilág gyorsabban alkalmazkodik adott szituációkhoz, mint azt gondoltuk volna. A kutatók szerint ez alapján ha csak kicsit változtatunk a saját emberi szokásainkon, azzal már segíthetünk nem csak a madarak életterének szélesítésében, de akár más élőlényeknek is. Mindazonáltal ez nem jelent teljes megoldást a különböző fajok kihalásának megelőzésében, ez annak csupán tüneti kezelése, de az okok ennél mélyebben gyökereznek. Ahogyan azt is korai lenne megjósolni, jó vagy rossz dolog, hogy a madarak közelebb merészkedtek hozzánk. Hiszen ahogy korábban is említettem, az élet hirtelen újraindulása veszélyt jelenthet a városban fészket rakó egyedekre. A tudósok éppen ezért további felméréseket készítenek, és folytatják kutatásaikat a jövőben annak érdekében, hogy megvédjék ezeket az állatokat.
