Hihetetlen erő lakozik benned, hogyan csinálod?
Nagyon érdekes, mert nemrég beszélgettem arról a pszichológusommal, hogy nekem van egy szuperképességem. Érkezik valami rossz az életembe, ami egy ideig elszomorít, idegesít, majd hirtelen egyik pillanatról a másikra elkezdem benne meglátni a jót, elkezdek pozitívan gondolkozni és élem tovább az életem, úgy ahogyan addig. Ez történt 2019-ben is, amikor egy nyaralásunk alkalmával találtam egy csomót a mellemben. Abban a pillanatban nem igazán tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, előtte sem voltam soha egy túlaggódós típus. Azonban ez nem tartott sokáig, mert egyre nagyobb fájdalmaim lettek így megmutattam egy orvosnak, majd az MRI vizsgálat után kiderült van egy zöld diónyi nagyságú cisztám, amit a mérete miatt Diónak neveztem el. Azonban november 29-én jött a hideg zuhany, amikor kiderült, hogy az a ciszta nem ciszta. Az orvos közölte, van egy rosszindulatú daganat a mellemben. Na, akkor kitört belőlem a sírás és csak az járt a fejemben, hogy rákos vagyok. Mellrákom van.
Mesélj a Dió előtti Barbiról, milyen tervekkel, célokkal élted a mindennapjaidat?
Most nevetni fogsz, de nem igazán vagyok az aprólékos tervezés bajnoka. Sőt, aki ismer, tudja rólam, hogy feledékeny és szétszórt vagyok. Azonban hiszek a sors erejében. Amikor megismerkedtem a férjemmel, tudtam, hogy ő az igazi, akivel le szeretném élni az életemet. Egyik este tartottunk a barátnőmmel egy borozgatós, beszélgetős csajos estét, én pedig pár pohár bor után közöltem vele, hogy 2020. június 20-án fogok férjhez menni, amit be is írtam a telefonom naptárába. Hozzáteszem akkor még a lánykérés sem volt meg, de én tudtam, hogy akkor fogjuk kimondani az igent. Majd a párom egyik nap megkérdezte, mikor szeretném kitűzni az esküvői dátumot. Elmosolyodtam, ránéztem, és elmondtam neki, hogy igazából nekem már megvan a dátum. Persze ahogy lenni szokott az élet most is próbatétel elé állított. Dió, korona, lezárások, esküvők korlátozása, minden rossz egyszerre. De engem mindezek nem tudtak megállítani, mert megfogadtam, hogy semmi és senki nem állhat útjába annak, hogy 2020. június 20-án férjhez menjek a szerelmemhez. Így is lett. Minden nehézségek ellenére kimondtuk a boldogító igent. Életem legszebb, legboldogabb, legvarázslatosabb napja volt.
Hiszel abban, hogy fejben dőlnek el igazán a dolgok?
Őszinte leszek veled. Úgy gondolom, hogy a mai világban sajnos már egy többen vannak, akik gurunak állva azt vallják, hogy minden fejben dől el. Nagyon vigyázni kell az ilyen kijelentésekkel, mert hiába szeretnél te kigyógyulni a rákból, ha már a stádium legvégső szakaszában vagy. Mert ilyenkor sajnos nem elég a pozitivitás. Szeretned kell önmagadat és hinned a saját erődben. Hinned abban, hogy elég erős vagy ahhoz, hogy legyőzz bármilyen akadályt, amit az élet eléd rak. Én is így tettem. Eldöntöttem, hogy erős leszek, Dió nem fog legyőzni, küzdeni fogok, és én fogok győzni. Persze szerencse is kellett. Diót még sikerült időben észrevenni, a kemóra is jól reagált, áttét sem volt, így a pozitivitásom szárnyalni tudott.
Mi futott végig először a fejedben, amikor elmondta az orvos, hogy szükség van kemoterápiára?
Aznap, amikor elmondta a doki, hogy rákos vagyok, hazaérve, persze mint minden ember én is rögtön a google-t kezdtem el bújni. Előjöttek részletek filmekből, hogy kifog hullani a hajam, hányni fogok, lesznek rosszulléteim, de őszintén nem igazán voltam tisztában azzal, hogy pontosan hogyan és miként fog zajlani a kezelés. Majd az orvos szépen felkészített, hogy mivel Dió hormonérzékeny, ezért leállítják a hormonműködésem. Elsőként hízni fogok, majd amire számítottam, ki fog hullani a hajam. Nem mondom, hogy nem viselt meg, de próbáltam mindenhez pozitívan állni, és erős maradni. Egy percig nem gondoltam, hogy kevesebb leszek, mert nem lesz hajam. Sőt. Egy idő után olyan természetessé vált számomra, hogy kopasz vagyok, hogy megesett néhányszor nem értettem miért bámulnak meg az emberek, majd a barátnőim mosolyogva rám néztek és közölték velem: „mert kopasz vagy drágám.”
A betegséged melyik szakasza volt a legnehezebb? Voltak nagyon mély pontok, amikor azt mondtad nem tudod végig csinálni?
Volt egy nagyon mély pontom a negyedik kemoterápia után, ez április közepén volt, amikor lelkileg egy picit összeomlottam. A koronavírus kellős közepén jártunk, emiatt kísérni sem tudott senki a kezelésekre, dolgozni sem jártam és a bezártság sem segített. Ott kellett egy hét, mire sikerült újra visszatalálni önmagamhoz.
A környezeted támogatása mennyire járult hozzá a gyógyulásodhoz?
Szerencsésnek mondhatom magamat. Van egy csodás férjem, akinek elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy mindenben mellettem volt és van a mai napig. Ápolt, ölelt, de teret is adott, ha éppen arra volt szükségem. Szerető családdal, fantasztikus barátnőkkel áldott meg az ég. Persze először mindenkit sokkolt az eredmény és megijedtek, de mivel látták rajtam, hogy pozitívan kezelem Diót, és őszinteséggel beszélek a betegségemről, ők is megnyugodtak. De ehhez az is kellett, hogy megértsék, nem kell sajnálni, nem kell másképp hozzám állni vagy rám nézni, mert ugyanaz a Barbi vagyok, mint a betegségem előtt, aki tudta, hogy végig fogja csinálni és győzni fog. Nem akartam, hogy naponta felhívjanak, és azt kérdezgessék: „Hogy érzed magad? Ugye jól vagy, minden rendben van? Volt olyan, hogy sokszor nem is tudták, hogy aznap mi történt, mert nem akartam, hogy aggódjanak, így mire már beszéltem velük, már túl voltam az aznapi nehézségeken.
Az Instagramon és Facebookon kendőzetlen őszinteséggel írsz a betegségedről. Mikor jött az első gondolat, hogy nyíltan is szeretnél írni Dióról?
Igazából ezen sokat nem gondolkoztam. Azon a héten, amikor kiderült, hogy van Dió, már tudtam, hogy indítani szeretnék egy Instagram oldalt. December 19-én pedig megszületett az oldal, akkor még Dióval az élet néven, vele együtt az első poszt, hiszen ekkor már volt mit mesélnem a vizsgálatokkal kapcsolatban. Tudtam, hogy a gyógyulási folyamat mellett segíteni is szeretnék a hozzám hasonló mellrákkal küzdő nőknek. Majd később jött az Az Élet Dió után. Kendőzetlen, őszinte, tabuk nélküli posztokkal, hogyan éltem meg a mindennapokat, és hogy megmutassam kellő kitartással és akarattal legyőzhető a mellrák. Mostanra pedig már biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem. Rengeteg pozitív visszajelzést, üzeneteket, kérdéseket kapok. Nem utolsósorban pedig mostanra már több mint 28 ezer követőm van, akik azért jelöltek be, mert erőt, hitet, bátorságot, pozitivitást adok nekik a posztjaimmal. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy segíthetek és támogathatom őket.
A posztjaidban sokszor szó esik a kemoterápiáról, tudnál mesélni arról hogyan zajlott a műtét és az azt követő gyógyulási időszak?
Lehet most furán fog hangzani, de én eldöntöttem már az elején, hogy a kezelések és a műtét ellenére mindent úgy fogok csinálni, mint előtte. Az első kemoterápiám után bementem dolgozni, akkor minden rendben volt, majd harmadnap is elindultam, akkor egy picit rosszul lettem. Körülbelül egy hétig tartott, de persze utána megint dolgozni kezdtem. Az égiek vigyáztak rám, mert szerencsére a szervezetem jól reagált a kezelésekre. Viszont a műtétet sem a legkomolyabban vettem, úgy gondoltam, hogy egyik nap megműtenek és pár napra rá már mehetek is dolgozni. Persze ez nem volt ilyen egyszerű. Szerencsére Dió nem hagyott maga után semmit, de a testem jelezte, hogy pihenésre van szükségem. A heg nehezen gyógyult, el kellett fogadnom, hogy bizony a felépüléshez idő kell.
Mit jelentett neked a Szeretest projekt? Mit adott?
A Szeretest projekt úgy indult, hogy amikor egyik alapítója megkeresett és elmondta az első közös fotózás részleteit és időpontját, sajnos akármennyire is szerettem volna benne részt venni, a kezelés pont aznapra esett. Azonban nincsenek véletlenek, mert nekik pedig a covid szólt közbe, így végül egy későbbi időpontban sikerült összehozni a közös munkát. Nagyon hálás vagyok nekik azért, hogy felkértek, hogy részese lehettem ennek a csodának, hogy láthattam hogyan segítenek más lányoknak és nőknek elfogadni önmagukat. Fantasztikusan jó érzéssel töltött el, mert ott voltam megannyi gyönyörű nő társaságában, pici hajjal, friss sebbel, és egy percig sem éreztem azt, hogy kívülálló lennék.
Barbi Instagram oldala itt elérhető.
Az október a mellrák elleni küzdelem hónapja. Az emlőrák Magyarországon közel minden tizedik nőt érint valamilyen szinten az élete során, ráadásul körükben a második leggyakrabban előforduló daganatos betegség. Szánjunk időt az önvizsgálatra, a szűrésre, az egészségünkre!
Kiemelt kép forrása: Hajdú Zsófia
