fbpx

Elterjedt tévhitek a pszichoterápiáról

A pszichoterápia hozzájárulhat ahhoz, hogy teljes életet éljünk. Mégis sokan tévesen negatívan vélekednek róla. Ebben a cikkben szeretném a leggyakoribb sztereotípiákat eloszlatni.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

A pszichoterápia a lelki problémák és pszichés betegségek kezelésének tudományosan megalapozott módja, melynek eszköze többek között a kommunikáció. Ennek köszönhetően a páciensben megváltozik a viszonyulása különböző szituációkhoz, jobban megérti saját érzelmeit, átlátja kapcsolatrendszereit. Mindezek ellenére annyiszor hallom, hogy az egész csak pénzkidobás, a terapeuták rablók, nem ér az egész semmit, sőt, ha pszichológushoz jársz, gyenge vagy. De találkoztam már olyannal is, aki nem merte elmondani senkinek, hogy terápiára jár. Szeretném, hogy a cikkben leírtak közelebb hozzák a kételkedőket a valósághoz.

“A pszichoterápia a szüleink hibáztatásáról szól

Ez a leggyakrabban elhangzó tévhit, hogy a pszichoterápia felmenti a klienset a felelősség alól, és helyette a szüleit okolja. Pedig a hatékony terápia ennek pont az ellenkezőjét éri el! Az természetesen igaz, hogy szüleink hatással vannak arra, hogy kik vagyunk. Hiszen a velük való kapcsolatból sokat tanulunk: mit várhatunk másoktól, meg tudunk-e bízni az emberekben, hogyan cselekedjünk, ha valakire haragszunk, vagy ha ránk haragudnak, és még sorolhatnám. A pszichoterápia összességében segít átdolgozni a nehéz kapcsolatokat, a rossz vagy igazságtalan bánásmódról kialakított gondolatainkat, a megbántottság, elutasítás, félreértés vagy szeretetlenség érzését

A folyamat során így nem meglepő, ha az emlékek és élmények felidézésével felszínre kerülnek a szüleink kapcsán olyan érzések, mint a harag, szomorúság, bűntudat, esetleg a szégyen. De a valódi és tartós változás érdekében a hibáztatás helyett meg kell birkóznunk ezekkel a múltbeli felismerésekkel, és vállalnunk kell az ebből fakadó viselkedéseinket. A jó terápia ezeket az érzéseket feloldja, és segít megoldást találni rájuk.

“A pszichoterápiától önimádók leszünk”

A terápia valóban arról szól, hogy elismerjük szükségleteinket, vágyainkat. De nem azért, hogy önzővé váljunk általuk! A valóságban, amikor képesek vagyunk saját vágyainkat megfogalmazni és kielégíteni, azokat nem mások kárára tesszük. Helyette inkább szeretettel és nagylelkűséggel fogunk fordulni a világ felé. Továbbá ha már nem emészt fel minket az aggodalom, depresszió, harag, vagy a bizonytalanság, sokkal kedvesebbek, nyitottabbak, elfogadóbbak leszünk a környezetünk és magunk kapcsán egyaránt.

“Ha mélyebbre ásunk, csak rosszabb lesz”

Valóban szorongáskeltő lehet a múlt vagy az életünk sötét időszakának felidézése. Amikor elfojtott érzéseink felszínre kerülnek, félhetünk attól, hogy szétesünk vagy “darabokra törünk”. Normális, hogy aggódunk amiatt, hogy nem tudjuk mindezt kezelni. És az is igaz, hogy mielőtt megoldjuk ezeket az elakadásainkat, először keresztül kell mennünk egy kevésbé kellemes folyamaton. Sokszor ezek miatt tudatosan vagy akár tudattalanul úgy döntünk, hogy nem gondolunk bizonyos eseményekre, kapcsolatokra, érzésekre, mert azok túlságosan terhelnek minket, esetleg összezavarnak. Pedig ha egy szakértő segít nekünk legyőzni ezeket az akadályokat, megérteti velünk a traumát, elengedhetjük terheinket, megkönnyebbülünk és ezáltal sokkal jobban fogjuk érezni magunkat. 

“A pszicoterápia egy egyirányú beszélgetés”

Egy terapeuta lehet csendes, viszont olyankor sem passzív. A csenddel is célja van. És bár ő a szakértő, sose tenne úgy, hogy kiváltságos szerepe miatt tanácsokat osztogat és meghatározza hogyan viselkedj. Helyette fegyelmezetten, kizárólag csak akkor válaszol vagy reagál, mikor úgy érzi a kliens elkalandozott, esetleg belátásra kell bírnia. Kétségtelen, hogy bosszantó lehet, ha a terapeuták folyamatosan csak kérdeznek, ahelyett, hogy válaszokat adnának. Viszont ezt azért teszik, hogy alaposan megértsék az adott jelenséget, és elérjék, hogy a kliens mélyebben megvizsgálja önmagát, viselkedését, tüneteit és azoknak jelentését. Illetve a kérdések lehetnek pont annak az eszközei is, hogy megtörjék a csendet.

“A pszichoterápia mentális betegségben szenvedő személyeknek szól”

Tévhitben ringatjuk magunkat, ha azt hisszük, hogy szenvedés, szomorúság, rossz dolgok senkivel – még magunkkal sem – történhetnek. Egy látszólag teljesen egészséges személy, akinek külső szemmel nézve rendben vannak a dolgai, ő is szorulhat kezelésre. A bánat, a harag, a változásokhoz való alkalmazkodás, a párkapcsolati problémák, a rossz önértékelés, a függőségek egytől egyig gyakori okai annak, hogy terapeutát keresünk. Ha ezeket a tüneteket nem monitorozzuk, rosszabbodhatnak. Illetve sokszor szükség van bizonyos értelmi érettségre és bátorságra ahhoz, hogy elfogadjuk, hogy mások segítségére van szükségünk. A hatékony terápia nem csak tüneteink csökkentésében segíthet, hanem abban is, hogy önmagunk legyünk és teljes életet élhessünk.

Mára már számtalan pszichoterápia fajta létezik, így szerencsére kis kutatással mindenki megtalálhatja a számára leghatékonyabb verziót. Ami pedig a legfontosabb, hogy ne hagyjuk, hogy a negatív megnyilvánulások megakadályozzanak minket a szükséges kezelés elkezdésében.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek