tartalmi együttműködés
Szerző: Székács Linda
A Színház- és Filmművészeti Egyetemről egy éve frissen kikerült rendező-koreográfus, Vadász Kriszta tavaly maga is a Pinkponilonál kezdett dolgozni, így számára nem is volt kérdés, hogy későbbi rendezéseiben kikhez fordul a jelmezek ügyében.
Amellett, hogy az újrahasznosítás környezetbarát, nem utolsó sorban költséghatékony is, ami egy Y generációs tagokat számláló fiatal társulat esetében igen fontos tényező. A csoport különlegessége, hogy mindig más rendezővel dolgoznak együtt, így került hozzájuk Kriszta is, aki teljesen szabad kezet kapott a darabválasztásban, míg végül Bertolt Brecht: A szecsuáni jólélek című művét választotta.
A mű minden korban aktuális, a benne megjelenő probléma pedig tulajdonképpen megoldhatatlan. Mivel Kriszta koreográfus is amellett, hogy rendező, így a darab a fizikai színház jegyében született meg, melyben a mozgás egyenértékű a szöveggel, és minden fajta színészi játékkal. A mozgás, és a színház elengedhetetlen kellékei pedig a ruhák, jelmezek, melyek maguk is üzeneteket rejtenek magukban, és közvetítenek.
Bognár Eszter, a választott színdarab jelmez- és látványtervezője bár maga is ügyel arra, hogy környezettudatos legyen, többek között azáltal, hogy szelektíven gyűjt, komposztál, és textil szatyrokat használ, saját elmondásai szerint az még eszébe sem jutott, hogy a színház is lehet környezetbarát. Pedig miért ne lehetne legalább részben az? A jelmezek anyagokból készülnek, melyek lehetnek organikusak, vagy származhatnak second-hand üzletekből, mint ahogyan A szecsuáni jólélek esetében is.
Miután egy korábbi rendezésükben Eszter és Kriszta több száz műanyag pezsgőspoharat pusztítottak el, elhatározták, hogy következő együttműködésük során igyekeznek környezetbarátabbak lenni, így jutottak tehát arra az elhatározásra és megegyezésre, hogy a jelmezek alapjául szolgáló, főként kötött alapanyagokat turkálókból, second-hand üzletekből szerzik be, és azokat alakítják át Eszter tervei alapján a Pinkponiloban.
A meghatározatlan stílusú, időtlen térbe helyezett, minimálisan keleti vonásokat tartalmazó ruhadarabok elkészítésére kevés idő állt rendelkezésre. Eszter azonban nem csak a tervezésben, de a kivitelezésben is részt vett, hiszen a ruhadarabokat ő maga szerezte be, az átalakítás folyamatait pedig rendszeresen ellenőrizte, hogy az elkészült jelmezek ne csak a produkció számára legyenek tökéletesek, de a saját alkotói szabadságát is megőrizzék. Lelkiállapotokat, társadalmi helyzeteket fejeznek ki, nem pedig kort és helyet, hiszen maga a mű is kortalan, és az általa közvetített üzenet talán a világ minden pontjára, minden emberére igaz, ennek átviteléhez pedig nincs szükség új, drága, és a környezetre káros anyagokra, mert minden megoldható újrahasznosítással, és egy kis kreativitással, amelyből sem a színházi világban, sem a Pinkponiloban nincs hiány.
Az előadás legközelebb október 28-án a Bethlen Téri Színházban látható. Az Facebook esemény itt elérhető.
Kiemelt kép: Papp László
A Pinkponilo egy kreatív alkotóműhely, célkitűzése 2017-es indulása óta a fast fashion üzletek által meghatározott hazai öltözködéskultúra átalakítása, a divatról és öltözködésről való gondolkodás elmozdítása a tudatosság irányába. A Pinkponilo tervezéssel és kivitelezéssel foglalkozik, hazai tervezőkkel működik együtt, és olyan workshopokat szervez, melyeken a résztvevők saját ruháikat elkészítve vagy megjavítva alakíthatnak ki egy fenntarthatóbb ruhatárat. A műhely emellett befogadótérként, események helyszíneként és szakmai partnerként is működik, legyen szó kulturális, művészeti vagy divatprojektekről. Tudj meg róluk többet itt.
