A bébiszitterkedés hazánkban a mai napig egy olyan dolognak számít, amit megszólnak, elítélnek, és ami miatt anyukák mélységes bűntudatot éreznek. Nem kevés az olyan beszólás – ha nem is közvetlenül a személy jelenlétében, hanem a háta mögött – mint például a “milyen anya az, aki egy idegenre bízza a gyerekét?” vagy, hogy “magára hagyja a gyereket ebben a korban, azért, hogy szórakozzon?”. Mindezekre pedig jogosan kérdezhetne vissza az bébiszittert alkalmazó anyuka, hogy “miért, én innentől kezdve az anyaságon kívül mást nem csinálhatok?”. És milyen igaza lenne.
A gyermekvállalás rengeteg áldozattal jár, és nagy mértékben felforgatja egy pár életét. Miközben a világ egyik legnagyobb boldogságát is nyújtja egyben. Mindazonáltal egy nő – vagy férfi – élete nem kell, hogy teljes mértékben csak a gyerekről szóljon, hogy feladjon minden mást. Bébiszittert nem feltétlenül azért fogad fel valaki, mert nem érdekli a kisbabája, vagy mert állandóan szórakozni akar. Sokszor esünk abba a hibába, hogy mindjárt végletekben gondolkodunk, és ítélkezünk. Mindeközben a valóság sokkal árnyaltabb.
Boldog szülő – boldog gyermek
Fontos belátni, hogy egy gyerek nem attól lesz boldog vagy kiegyensúlyozott, hogy 0-24-ben az anyukája öt centis környezetében tartózkodik, és elválaszthatatlanokká válnak. Sőt, ez igazából többet árt neki, mint használ. Ahogy az is, ha az édesanya minden figyelme csak a gyerekre irányul, és nem tud kikapcsolni, magában lenni kicsit, vagy párjával kettesben időt tölteni. Ha nincsenek meg a feltöltődés csatornái, akkor az anya feszültebbé, türelmetlenebbé válhat, ez pedig megintcsak nem jobb a gyereknek, mint az, ha segítséget kérünk egy bébiszittertől. Mindenkinek szüksége van rá, hogy saját magával is törődjön, olyan dolgokkal, amik boldoggá teszik. És nem, erre nem az a válasz, hogy a gyerek is boldoggá tesz, mi kell még neked? Teljesen más boldogság az, amit a gyerek nyújt egy anyának, és az amit egyéb kreatív vagy relaxáló tevékenységek adhatnak. Ebben semmi szégyellnivaló nincsen, és akik kételkednek, azoknak csak javasolni tudom, hogy tegyenek egy próbát, és utána ítélkezzenek. Ahogyan az is nagyon fontos, hogy a gyerek megszületése után ne feledkezzenek el a szülők a saját kapcsolatukról sem. Egy-egy randis este egyszerűen csodákra lehet képes egy pár életében. Azok a szülők, akik magukért is tesznek, ők tesznek igazán a gyerekeikért. Hiszen az ő kapcsolatuk egymással kihat a kicsik életére, mindennapjaira is. Kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb családi légkör alakulhat ki, ha mindenkinek van lehetősége kikapcsolódni egyedül és együtt is.
A szükség nagy úr
Mielőtt rásütnénk valakire, hogy nem jó anya – vagy apa – azért mert bébiszittert fogad, előbb győződjünk meg róla, hogy milyen lehetőségei vannak. Sok fiatal például vidékről költözik fel a fővárosba, itt ismerkedik és telepedik le, majd alapít családot. Ők azonban a rokonoktól messze kerülnek, így nincs meg az a lehetőségük, hogy ha elmennének vacsorázni kettesben egy héten csak egyszer, akkor áthívják a nagymamát. Ahogyan a barátok sem érhetnek rá mindig, hogy segítsenek, hiszen nekik lehet, hogy ugyanúgy ott vannak a gyerekeik. Ez esetben nem sok más opciója marad a szülőknek, ha egy estét kettesben szeretnének eltölteni, mint az, hogy bébiszittert fogadnak.
Nem beszélve arról, hogy hány nő és férfi nevel egyedül gyermeket. Ez esetben minden feladat egy személyre hárul, legyen akármi is az oka annak, hogy nincsen társa ebben. Hatalmas segítséget jelenthet egyedülállóként a bébiszitter jelenléte, aki nem pótolja a szülőt, de képes könnyíteni a terhein. Hiszen nem lehet könnyű feladat egyedül megkeresni a pénzt a család fenntartására és egyben ellátni minden feladatot ami a szülőséggel jár.
A bébiszitter nem csak munkavállaló
Bébiszittert választani nem könnyű feladat, érdemes ismerősöktől érdeklődni, de meg vannak erre a megfelelő facebook csoportok és szitter kereső oldalak is. A leginkább lényeges része a dolognak, hogy bízzunk benne, és a gyereken lássuk azt, hogy szimpatizál vele. Ehhez szervezzünk nyugodtan több fordulós ismerkedéseket, és részint döntsön a gyerek hozzáállása, hiszen végtére is ő fog időt tölteni vele. És ha jól érzi magát a bébiszitterrel, akkor ez nem feltétlenül csak egy munkakapcsolat lehet, ami egyszer véget ér. Mivel az életünkbe nyer betekintést egy bébiszitter, így ha igazán jól kijövünk vele, mintegy választott családtaggá válik. A gyerekünk szocializálódik általa, és egyben cinkostársra is találhat, aki nem csak vigyáz rá, hanem játszik vele, és megmutathat neki egy másik nézőpontot is a világról, tanulhat tőle olyasmit, amit esetleg a szüleitől nem. Ez pedig mind jó hatással lehet a kicsire.
Természetesen át lehet esni ebben is a ló túloldalára, és elhanyagolni a saját gyermekünket, mondván, hogy úgyis ott van a bébiszitter. Ezzel a cikkel nem ezt szeretnénk promotálni, végletek mindenben vannak, de ezek még nem azt jelentik, hogy az alap koncepció is rossz. Az az anya, vagy apa, aki segítséget kér nem gyenge, hanem bátor. Az a szülőpáros, amelyik bébiszittert fogad heti pár órára, ők nem elhanyagolják gyermekeiket, hanem tesznek érte, hogy harmonikus családban nőjenek fel. Mert bébiszittert alkalmazni nem rosszabb vagy elítélendőbb, mint áthívni a nagymamát. Bébiszittert felvenni egész egyszerűen csak egy lehetőség arra, hogy néha kicsit magunkkal, és egymással is tudjunk időt tölteni. Néhány esetben pedig az egyetlen létező megoldás egy család számára.
