A 20. század elején Amerikában egyre nagyobb számban éltek az emberek városokban, és mivel az autó ára felére csökkent, így több lehetőség nyílt a vidékre látogatásra. Először ekkor merült fel a farmerekben, hogy lecsalogassák ezeket az embereket földjeikre, ahol maguk szedhetik le a nekik tetsző gyümölcsöket, egybekötve azt városnézéssel a közelben.
Azonban a világháború elmosta ezt a kezdeményezést, hiszen a gazdáknak erejükön felül kellett termelniük, hogy kiszolgálják a háború igényeit. Azonban az eztkövető időszak már kevésbé kedvezett a mezőgazdaságban dolgozók számára. A hirtelen változáshoz nem tudtak alkalmazkodni, és folyamatos túltermelésbe kerültek. Hiszen amíg tartott a háború, erre rendezkedtek be. Addig rengeteg külföldi exportálás zajlott, amit elvágtak, mert Európának már egyre kevésbé volt erre szüksége. Ennélfogva az amerikai farmerek ott maradtak a treményeikkel, amivel nem tudtak mit kezdeni. Ráadásul az adók is egyre nagyobbak lettek, mert az államok útjavítási és iskolaépítési tervekbe fogtak. Mindez oda vezetett, hogy az agrár szektor szereplőit adósságokba taszították, ez ellen pedig egyre több tüntetés tört ki.
Ebben a szerencsétlen helyzetben mindeközben Wisconzinban kora nyárra díjnyertes minőségű cseresznyék értek be, amiktől roskadoztak a fák. De mivel a farmerek és a gyárak sehogy sem tudtak megfelelő költségvetést összehozni a gyümölcsök betakarítására, így más megoldás után kellett néznie a gazdáknak, akik nem bírták megtenni azt, hogy hagyják lerohadni a termést. Jobb híján úgy döntöttek, hogy megpróbálják megfordítani az egyenletet, és szedd magad akciót hirdettek. Ez a gazdasági világválság idején merész próbálkozás volt, és az eredmény meglepően pozitívan alakult.
Az emberek olyannyira megtörtek az elmúlt évek terhei alatt, hogy az utazás és a szedd magad lehetősége egyenesen felvillanyozta őket. Szinte megrohamozták a gyümölcsösöket, és végre újra nevettek, beszélgettek a fák között ücsörögve. Olyannyira jól sikerült a cseresznyeszedés, hogy a gazdák hosszútávú megoldást kezdtek látni benne, ami segítséget nyújthat a termelés visszaszorítása miatt kialakult problémákban.
Elkezdtek ezért hirdetéseket feladni az újságokban, amikben azzal kecsegtettek, hogy a családok utazhatnak, kirándulhatnak, várost nézhetnek, miközben maguk választhatják ki a gyümölcsöket, zöldségeket, amiket aztán hazavisznek. Ezzel bevételhez jutottak, a plusz termények nem rohadtak rájuk, és még élményt is biztosítottak. Összességében ezt nevezhetjük az agroturizmus beindításának, és a szedd magad kultúra kezdetének.
Később, az 1970-es, ‘80-as évekre már a kisebb családi vállalkozások is csatlakoztak a koncepcióhoz. A szedd magad farm gondolata egy egészen újszerű üzleti modell lett, amiben a farmereknek nem kell – vagy jóval kevesebb- embert fizetniük azért, hogy betakarítsák a termést, sőt az érkező látogatók fizetnek nekik a szedés élményéért. Amennyiben nagy kárt nem okoznak a növényekben, úgy jó esetben ez jó bevételi forrást nyújthat.
Ebből kifolyólag pedig a mai napig virágzik a szedd magad kultúra. Amerikában több ezren kelnek útra hatalmas sütőtököket szerezni a halloween-i időszakban, Angliában dívik az eperszedés, itthon pedig szinte nincs olyan fiatal, aki ne járt volna legalább egyszer levendulamezőn, szervezett szedésen. Bizonyíték minderre a számtalan instagram fotó, ami ezeken a helyszíneken készül.
