Mik a legfontosabb információk, amelyeket mindenképpen tudnunk kell Bakó Lizáról?
2001-ben láttam meg a fővárosi napvilágot, majd hatéves koromban anyával és a tesómmal Kiskunfélegyházára költöztünk. Itt koptattam 12 éven át az iskolapadot már-már túlzottan szorgalmas diákként, itt érettségiztem. Bár mindig is érdekelt az írás, továbbtanulás kérdésben éreztem, hogy nem szeretnék az irodalom világa felé indulni, mert reál beállítottságú felem racionális gondolkodásra intett, és tudta, az írás mindig ott lesz számomra hobbiként. Ezért feltettem voksom a gazdasági vonalra, és az idegen nyelvek szeretete miatt a nemzetközi gazdálkodás szakot céloztam be az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, ahol most másodéves vagyok. Emellett marketinggyakornokként dolgozom, és egyre inkább az a marketinges válik belőlem, akinek szövegei fárasztó szóvicc-dózisokat tartalmaznak.
Ha jól tudom, nincs szerzői oldalad se Facebook-on, se Instagram-on. Tudatos döntés ez a közösségi médiától való elzárkózás, ami egyébként a korosztályodra abszolút nem jellemző?
Privát profillal mindkét említett közösségi oldalon rendelkezem, viszont szerzői profilt nem hoztam létre a Csíííz!-hez, a könyvvel kapcsolatos tartalmakat is a személyes oldalamon osztottam meg. Ez nem tudatos elzárkózás, egyszerűen nem éreztem szükségét plusz platformnak a könyvhöz. Ezen kívül rendelkezem egy extra Instagram oldallal, amin időről-időre megosztok néhány Lizás irományt, de ezeket inkább a vers kategóriába sorolnám.
Viszont valóban nem nevezném magam az Instagram-Facebook-Tiktok generáció megtestesítőjének, mert sokkal inkább a személyes kapcsolatokat részesítem előnyben, és a mások posztjait leső időrabló „scrolling” nem igazán az én világom. Ha kikapcsolódásra vágyom, inkább választom az aktív pihenést, személyes szocializálódást, de egy jó könyvnek vagy egy kis Netfix and chill programnak sem mondok soha nemet.
Azt olvastam, hogy a Csíííz! kéziratát már 14 éves korodban befejezted. Mikor született meg a fejedben a történet? Hogyan lett a kéziratból könyv?
2017-ben az még hagyján, hogy az életörömöm kissé megcsappant, de sajnos a testsúlyom is, ezért kilencedikben kórházba kerültem. Ekkor, és itt született meg a Csíííz! kézirata. Egyáltalán nem volt tervben, mondhatni csak becsúszott, viszont nem volt nehéz szülés: kikívánkozott. Egyszer csak minden terv nélkül belekezdtem, és azon kaptam magam, hogy három vastag spirálfüzetet teleírtam kézzel. Aztán a történet a fiókban pihent egy hosszú időszakon át, majd anya és a tesóm bíztatására úgy döntöttem, itt az idő nyilvánosságra hozni. Hosszadalmas gépelést követően elküldtem a Pagonynak, ahol végül Grancsa Gergő szerkesztői munkájának segítségével, néhány módosítás után 2020 májusában zöld utat kapott a történet. De a járványhelyzet miatt egy évet késve jelent meg óriási vigyorral, három „í”-vel hangosan felkiáltva, Bíró Eszter keze által csodálatos külsőbe bújtatva.
Hogyan reagált a környezeted, hogy ilyen fiatalon írtál egy könyvet?
A Csíííz! létezéséről sokáig – a tesómon és anyán kívül – senki sem sejtett semmit. Egészen addig, míg a Pagony hivatalosan be nem jelentette, hogy a Tilos az Á könyvek közt helyet kap a regény, de ekkor is csak a legszűkebb családi és baráti kör értesült róla. Mindenki máshoz a megjelenés hetén kiposztolt dedikálós Facebook eseményen keresztül jutott el a hír, és ekkor elindult az ismerősök körében egy kisebb „MICSODAAA?!” hullám. Egyszerre szerettek volna gratulálni, és megtudni minden kis részletet.
Mennyi hasonlóság van a könyved főszereplője, Hanna és közted? Van olyan tulajdonsága, amelyet esetleg magadról mintáztál?
Amit a legszignifikánsabb hasonlóságnak mondanék, az a húg-nővér kötelék. Dórival, aki négy évvel idősebb nálam, minden kis piszlicsáré dolgot (is) megosztok. Pont, mint Hanna és Gréti. Ha összességében vizsgálom a szereplőket, mindegyikük kapott egy kis „Liza” dózist, mindegyikükben van olyan tulajdonság, ami bennem is megvan, de senkit sem egy az egyben magamról klónoztam. Liza nem Csíííz! szereplő. A 14 éves Liza csak papírra vetette mindazt, ami a fejében volt, élettapasztalatokat, ismert személyiségtípusokat, kreált karaktereket egybegyúrva, és sok-sok képzelőerővel fűszerezte. Liza állt a kamera mögött, és örökítette meg a regény szereplőit, ő kiáltotta nekik, hogy: Csíííz!
Miért pont Siófokra és a Balaton környékére esett a választásod a regény helyszínéül. Milyen kötődésed van a tóhoz?
Azt hiszem, abban mindnyájan egyetérthetünk, hogy a Balaton egy igazi csoda. Bármelyik évszakban, az év minden egyes napján más formájában mutatja meg magát, és mindegyik a maga módján gyönyörű. A bennem kialakult Balaton-imádatot anyától örököltem, ugyanis ő az, aki már ténylegesen feketeöves Balaton-rajongónak mondható, a kávésbögréjétől kezdve a karkötőjén át egészen a profilképéig mindene Balatonos.
A siófoki helyszínre a közös családi nyaralások adták az ihletet, évről-évre egyre több pontját ismerhettem meg ezek által az Aranypartnak, sőt, a közös biciklitúráknak köszönhetően tulajdonképpen az egész környéknek. Már közös zarándokhelyeink, és azokhoz fűződő családi krónikáink is vannak bőven, legyen szó egy békanyálas vizesárokról vagy egy közös fürdőszobás apartman házban megesett babgulyás okozta gyomorrontásról.
Mit gondolsz, mekkora vonzerőt jelent a Balaton a mai huszonévesek számára?
A legtöbb fiatal szerintem a nyári időszakot tartja a „Balaton ciklusnak”, nem hiába ez a főszezon. Fesztiválok, közös nyaralás a barátokkal, bulik, hajnalig tartó csillagbámulós beszélgetés vagy akár nyári munka: a Balaton mindnek helyszínt biztosít. Gócpontnak egyértelműen Siófokot mondanám.
Ezzel mind teljesen egyetértek, és támogatom, mert huszonévesen ilyen élményeket nem szabad kihagyni. Viszont szeretném hangsúlyozni, hogy a Balaton ennél sokkal több! Mindezeken felül hatalmas potenciál van még benne a fiatalok számára (is), megannyi programlehetőséggel.
Saját tapasztalatként muszáj megemlítenem az UltraBalaton futóversenyt, mert életem egyik legszuperebb és egyben legfárasztóbb napja volt. Elmondhatatlan élmény volt elrajtolni, majd reggel hatkor felfutni Aszófőnél egy kisebb emelkedőre, amit akkor Mount Everestnek éreztem, de a fenti kilátás és a napfelkelte egyértelműen kárpótolt. Az a pulzáló energialöket, ami az egész eseményt átjárta, egyszerűen leírhatatlan, az pedig már csak hab a tortán, hogy a második távomat hajnali kettőkor kezdtem futni a huszadik születésnapomon. Na igen, ezt is jelentheti a Balaton a huszonévesek számára: az aktivitást, a kitartást, a csapatszellemet, a közös időtöltést, a testi-lelki egészséget, mindezt egy gyönyörű szép helyen.
Mik a terveid a jövőre nézve? Összeállt már esetleg egy újabb történet ötlete a fejedben?
Az őszinteség híve vagyok, ezért bevallom, lappang bennem egy újabb papírra vetendő történet, szóval lehetséges, hogy alakulóban van egy kistesó a Csíííz!-nek. De mint minden testvérpár, teljesen különböznek egymástól: két egészen más karakter. A vigyori már megvan, ki tudja, milyen lesz a következő…
Liza könyvét a Pagony oldalán, itt találhatjátok.
Kiemelt kép forrása: Pagony
