Advent kezdetekor jó anyám hófehér Jézuska inget vágott ki papírból, félbehajtott elején v-alakban bevagdosott kis mintázattal. Jó cselekedetkor mindig felhajthattunk egyet, amiből kialakult egy kis „csipke”. Minél több jót tettünk, annál szebb lett a ruhácska! Nagyon igyekeztünk segíteni. Minél több lett a csipkécske, annál közelebb volt a karácsony. Ünnep előtt kitettük a két ablak közé, mutatva, hogy jó gyerekek laknak itt! Réges-régi időkre emlékszem. Zsúptetős kis házunkra kicsi ablakaival, égig érő nyárfánkkal az ablak előtt, gerendás szobánkra.
Kisgyermekként minden szenteste előtti délutánon hosszú út vezetett a messzi mama házához, ahol már jártak előttünk az angyalok. Ahogy ezt nagyanyám mondta, ők itt a dombtetőn közelebb vannak az Éghez… Állt már az egyszerű kis karácsonyfa csigavonalban megírt mézeskalácsaival, melyek illata betöltötte a házat. A fali polcról Mária nézett le ránk – kicsi ütött-kopott szobrocska – égszínű lepelben. /Ma is őrzöm./ A fa mellett felállított kis Betlehemet nagyanyám arany színű szalmaszálaival béleltük ki. Jó cselekedeteink növelték az almot. Illatok, csendek, angyalok szárnysuhogása, béke, boldogság, örömteli várakozás. Ez maradt meg bennem.
Becsukott szemem mögött most is bandukol három gyermek. Amikor már nagyobbak voltunk, sejtettük a titkot, de akkor is engedelmeskedtünk. Az oda- és visszaút végén már a mi kicsi házunkba is megérkezett a Jézuska! Örök kérdés, hogy tudta felfüggeszteni a kicsi fát a fagerendára? Honnan vannak a különlegesen csillogó piros almák, a hatalmas diók, a boltban nem kapható különlegesen becsomagolt szaloncukrok? Az alsó ágakon hófehér gyertyácskák ágaskodtak az ezüstös tartókban. Apró fényük varázslatot lehelt a szobába. Hárman ámultunk a csodán…
Az egyszerű kis ajándékoktól mérhetetlenül boldogok voltunk, mert szeretetbe csomagolták a rózsaszínű kis kardigánt, a papa által faragott kisszékecskét, az apró, kézzel készített csodákat. Szinte most is látom kedves arcukat, ahogy örültek a mi örömünknek! Akkor még ezt nem értettem… Azóta is – így karácsony táján különösen – érzem, hogy körbeölelnek onnan fentről… Belengnek jó illatok, érzések, mosolyok, aranyló szavak, gondolatok.
Emlékszem a kinyitott kályha fényénél hallgatott, nagyapám által kitalált mesékre, melynek folytatására sokszor másnapig várni kellett. Különösen szépek voltak a karácsonyi mesék! Ilyenkor álmunk boldog volt és békés. Ébredésünk örömteli, hiszen tudtuk, velünk maradtak az angyalok! Nincs félelem, aggódás, csak jó történhet velünk! Biztonságban vagyunk. De jó lenne, ha ezt az érzést minden ember érezné! Higgyünk benne, talán valóra válik!
