Napok óta havazik. Egyedül
járom az utcákat a két ünnep közti
hallgatásban. A pincében csontok
ropognak, a kémények régi vitákat
pöfékelnek. Nézem a fénylő
lakásokat, orromban fahéj és
szegfűszeg illata. Nyelvemen tűzön
rotyogó töltött káposzta, arcomon
nagyanyám párnás keze. A pulóver,
ahogy szúr a nyakamnál. Hálásnak lenni
az ajándékokért, mindannyiszor rosszul
kimutatni. Napos, szeles, enyhe, hideg,
esős, fehér karácsonyok emléke. És most
az első nélkületek. Harangoznak.