Ebben a hónapban nemcsak a Kollektív Magazin szerkesztői, vendégszerzői járják körbe a témakört, hanem úgynevezett nagyköveteink is velünk tartanak. Ismerjétek meg őket, és hogy számukra mit jelent a spiritualitás:
Domján Mia (Sat Nam Jóga)
jógini
Eredetileg építészből lettem jógaoktató, de az alma mégsem esett messze a fájától. Míg az építészetben embereknek teremtettem teret, most úgy érzem, abban tudok utat mutatni, hogy az emberek hogyan teremtsenek maguknak teret. Ugyanis térre mindannyiuknak szüksége van. És nem mindegy, hogy milyen az a tér, amiben élünk, továbbá nem mindegy az sem, hogy van-e bennünk tér, hogy elbírjuk a nehézségeket és be tudjuk fogadni az élet ajándékait.
Ha megnézzük a szótárban a „spirit” kifejezést, azt találjuk: szellem. A bennünk élő Szellem az az isteni szikra, mely az Egységhez, a Végtelenhez kapcsol. Mint amikor nudlit csinálunk: a tészta az egységes szellem, az egyes nudlik meg az egész különféle egyedi megnyilvánulásai – vagyis szellemi kivetülései. Mindannyian mások vagyunk, mégis van bennünk egy közös, amit hívhatunk egységtudatnak, Szellemi létezőnek, isteninek, de Szeretetnek is. Ez a szellemi részünk a teljes potenciáljaink tárháza is egyben, és (sokáig akár észrevehetetlen módon) ott lappang bennünk, amíg egyszer csak fel nem ismerjük – többek vagyunk, mint test és az elme által közvetített gondolataink.
Mi a lélek? A lélek a híd, ami által kapcsolódhatunk a Szellemhez. Hogyan tehetjük meg mindezt? Először is, ha kapcsolódunk lelkünkkel, vagyis közelebb kerülünk hozzá, és ez által Önmagunkhoz. A jógik erre jöttek rá évezredekkel ezelőtt, és a jóga és meditáció eszközei ebben az önmegismerési és kapcsolódási folyamatban lehetnek segítségünkre. Ebben a belső és véget nem érő utazásban, tehát a lelkünkhöz közelebb kerülve a Szellemmel kapcsolódva ismerhetjük meg valódi önmagunk. Aki a spiritualitás útját járja, ezt az utat járja, tartson akár az első vagy a sokadik lépésnél, válasszon bármilyen módszert is hozzá.
Spirituálisnak lenni tehát az én értelmezésem szerint annyit tesz: kapcsolódni a mélyebb önmagammal, a valódi, belső, szellemi lényemmel, és mindinkább ezen úton maradni.
Csörnyei Kristóf (Nyolcadik Ház)
jungiánus asztrológus és spirituális tanácsadó
Kisgyermekkorom óta misztikus összefüggésekben látom a világot, így nem csoda, hogy asztrológusként végül a spiritualitás területén találtam meg a hivatásomat. Az asztrológia a Hollandiában töltött éveim alatt lépett be életembe, és örök szenvedélyemmé vált.
Tanácsadásaim során kiemelkedő szerepet kap a születési horoszkóp lélektani vizsgálata. Horoszkópunk ugyanis nem más, mint a pszichénk szimbolikus lenyomata — épp ezért valódi „kincs“ az önismeret útját járóknak. Ezt jelenti számomra a tág értelemben vett spiritualitás is: befelé tekintést és az önismeret fejlesztését, ami aztán az embertársak és a világ mélyebb megértéséhez és elfogadásához is kulcsot ad.
Markó Barbara (Tarot Kollekítva)
Művészetelméleti szakember, író, meseterapeuta
A művészet felől érkeztem a segítő szakmába, magától értetődő volt, hogy olyan eszközökhöz nyúljak, amik a vizualitáson, a képzeleten keresztül segítenek elakadásaink és erőforrásaink feltárásában. A tarot-t meseterápiás megközelítésben használom, valahogy úgy, ahogyan a nyugati pszichológia használja a maga képi eszközeit, teszteket, coach-kártyákat. Csoportfoglalkozásokat tartok, illetve két éve fut az egyéni mentorprogramom is, ahol heti vagy havi rendszerességgel találkozom a klienseimmel. Kiemelten foglalkoztatnak a nőiességgel, női személyiségfejlődéssel, szexualitással kapcsolatos témák.
Komplett iparág épül arra, hogy önjelölt guruk különféle csoda módszereket árulnak az áhított kiegyensúlyozottság eléréséhez. Én nem hiszek benne, hogy létezik instant működő technika, mindenkinek végig kell járnia az önismeret útját, kigubancolnia azokat a pontokat magában, ahol valami szorít – szellemi, testi, lelki síkokon is szükség van az oldódásra, és ez idő. A tarot nagyon jól tud működni tükörként, ha vesszük a bátorságot, hogy belenézzünk, és ezt könnyebb megtenni egy segítő vagy akár egy csoport támogató jelenlétében. A spiritualitás számomra azt jelenti, hogy nem vagyunk magunkra hagyva ezen az úton, össze vagyunk kapcsolva egy láthatatlan fonállal, és nem csak a jelenben fonódik össze az életünk, hanem összesűrűsödik bennünk az elmúlt évezredek bölcsessége is. Hiszek benne, hogy a kollektív tudattalan olyan mint egy bölcsességekkel teli kút, ahonnan erőt meríthetünk jelenbeli kihívásaink megoldásához. A spiritualitásunk felfedezése segít abban is, hogy megértsük, mi az életfeladatunk, mit tudunk betenni a közösbe, valamint az elmúlás gondolatával is segít megbarátkozni, ha egy nagyobb egységben látjuk a dolgokat, ami az egyéni létünkön túlmutat.
Bokor Krisztián (Soulography)
fotográfus
Fotográfusként alkotok a legtöbbet, de ez csak egy nagyobb szelet egy színes és izgalmas tortából. Egyetemi szakdolgozatomban modern tudomány paradigmaváltását vizsgáltam rendszerszemléleti és hálózattudományos módszerekkel, de nagy szerelmem a kommunikáció is. Gyakran tartok teaszertartásokat, ahol az eredeti kínai teák növényi intelligenciája egyre közelebb visz minket önmagunkhoz, és a világhoz is. Néhány csésze után pedig világossá válhat, amit keleten már évezredek óta mesélnek; talán nincs is akkora különbség a külvilág és az önmagunk között.
fényképezte: Gyulai Panni
Mit jelent az a szó, hogy spiritualitás? Te tudod? Én még csak körülírni sem tudnám, nem hogy definiálni, ezért egyáltalán nem használom ezt a kifejezést. Ha gondolkodnom kellene róla, akkor talán eszembe jutna az önismeret. A tudatosság. Az önreflexív, önmaga létezésével tisztában lévő tudat. A lélek. A definiálatlan, színtiszta létezés. A nézőpont, ami köré épül a szubjektív valóság.
Hogy minden él.
Hogy minden:
élet.
