fbpx

“Minden kérdésünkre bennünk rejlik a legjobb a válasz” – interjú Markó Barbarával, a Tarot Kollektíva alapítójával

Markó Barbara művészetelméleti szakember, író, meseterapeuta. Az interjúban többek között arról mesél, hogy milyen úton jutott el idáig, miben segíti őt és másokat a tarot kártya.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Mit kell tudni rólad és a tarot kártyával való kapcsolatodról?

Nagyon kíváncsi lény vagyok. Bár mindig megfogadom, mégis nehezemre esik abbahagyni a tanulást, sok mindent elkezdtem, de csak azokat vittem végig, amiket valóban érdekesnek és hasznosnak éreztem. Design- és művészetelmélet szakon végeztem a MOMÉ-n, és mögöttem van már egy szép kerek, lezárt karrier fázis ezen a területen. okáig művészeti és design újságíróként, szerkesztőként dolgoztam, majd eltöltöttem nyolc évet régiség kereskedőként, ebből ötöt a saját üzletemben, amire egyfelől nagyon büszke vagyok, másfelől inkubációs időszakként tekintek rá. Megtanultam kiállni magamért, szabadon kifejezni magam, amire sok pozitív visszajelzést kaptam a külvilágtól, illetve ebben a tizenkét évben megkaptam a megfelelő lelki támogatást is, csoportokban és egyéni terápiás folyamatokban. Ezeknek köszönhetően tudtam annyira megerősödni, hogy elinduljak egy új úton, aminek szerves része a múlt, de már másfelé visz – abba az irányba, hogy jó segítővé válhassak. 

A tarot-t tizennégy évesen vettem először a kezembe anyukám hatására, és titokban, teljesen ösztönösen használtam az elmúlt évtizedekben. Miután megtanultam egy izgalmas művészetterápiás technikát, meseterapeuta lettem, ez a fajta tudatosság visszahatott arra is, ahogyan a kártyára tekintek. Egyáltalán nem állnak távol egymástól, a két módszer szuperül kiegészíti egymást, de még biztosan bővül majd az eszköztáram. Nemsokára végzett fitoterapeuta leszek, szívesen tanulmányozom a gyógynövények világát, és nem csak a szigorúan vett fizikai hatások, hatóanyagok izgatnak, a növények lelki, szimbolikus, mitologikus vonatkozásai is. 

Egyáltalán mi az a tarot kártya?

Nem szeretem túlmisztifikálni, egy különösen jól sikerül játékkártyának gondolom, ami alapvetően két részből áll, egy archetipikus figurákat megjelenítő sorozatból (Nagy Arkánum) és egy francia kártyához hasonló egységből, amihez nagyjából száz évvel ezelőtt Pamela Colman Smith rajzolt egy zseniális grafikát, ami egy jól megközelíthető, lelki térképpé változtatta ezt a részét a paklinak – a Kis Arkánum viselkedésről, érzelmekről, késztetésekről, kognitív folyamatokról szól. 

tarot kollektíva
Fotó: Markó Barbara

A pszichoterápiával nagyjából egyidős a vizuális eszközök alkalmazása (pl. Szondi-teszt, Rorschach-teszt), amibe a tarot is beletartozik, remek asszociációs felület, szépen ki lehet kerülni vele a racionalitást, a túlzott kontrollt, sokan használnak coach kártyákat, Dixit-kártyákat is a különféle coaching és terápiás folyamatokban. Az általam tanult Kincskereső meseterápiás módszernek szerves részét képezi az imagináció és a vizualitás – így adta magát, hogy mely pontokon lehet bekapcsolni a tarot-t a folyamatba, ráadásul a meséhez hasonlóan szintén az archetípusokkal és a pszichés folyamatok megjelenítésével dolgozik.  

Neked mi a személyes véleményed a tarot kártyáról? Miért jó, ha ismerjük, ha az életünk részét képezi?

Ha már van egy kicsi tapasztalatunk a kártyákkal, nagyon klassz meditációs eszköz válhat belőle. Sokaknak nem megy könnyen a szabad meditáció (ülök törökülésben és figyelem a légzésem stb), és jól esik valamiből kiindulni. Nem véletlen, hogy az összes vallás használ segédeszközöket: képeket, szobrokat, verssorokat, amik segítik az elmélyedést. A vizualitás eléggé szabadjára engedi az embert, nagyon tág belső teret tudunk bejárni egy képet nézegetve. Nekem nagyon sokat segít elcsendesedni, ha húzok egy kártyát, és próbálok ráhangolódni, majd megfogalmazni, mi zajlott le bennem a kép hatására. 

A másik izgalmas irány, amikor együtt: ketten vagy csoportban használjuk a kártyákat – legyen ez egy baráti kakaó szertartás vagy akár egy tarot kurzus közössége. Ha nem egyedül húzunk, akkor létrejön a figyelem tere, egy vagy több tekintet kíséri a munkánkat, ami csodás felismerésekhez tud vezetni, megtanít magunkra is jobban figyelni, új nézőpontokat találni. A beleérzést és az intuíciót is fejleszti: szuper élmény, amikor mondjuk hat ember bábáskodik afelett, hogy létrejöjjön a kapcsolat a kártya és aközött, aki kihúzta. 

Szerinted miben rejlik a tarot kártya ereje, hatása? 

A tarot ikonográfiája kicsit úgy alakult, mint a népmesék. Egyfajta vizuális meseként tekinthetünk a lapok folyamára, véletlenszerűen kihúzva olyan, mint egy kaleidoszkóp, amiből végtelen számú mese tud összeállni. A kártyák – pont mint a népmesék – nagyon sűrű szimbolikus teret hoznak létre, olyanok, mint kavicsok, amik az évszázadok során lecsiszolódtak, a kollektív tudattalanban rejlő bölcsességgel kapcsolnak össze. Szerintem a jelen problémái annyira nem térnek el attól, ami mondjuk hatszáz évvel ezelőtt nyomasztotta az embereket. Önbizalom, leválás, kapcsolódás, traumák feldolgozása… Keressük a kiutat, az enyhülést, a válaszokat, és minden eszköz nagyon hasznos, ami összekapcsol azzal a tudással, ami már eleve ott van bennünk. Nem használom jóslásra a kártyát, hiszek benne, hogy minden kérdésünkre bennünk rejlik a legjobb a válasz, és ehhez kell utat találni. 

tarot kollektíva
Fotó: Markó Barbara

Hogyan és hol lehet a tarot kártyaolvasással mélyebben megismerkedni?

Ahogy említettem, nem használom a kártyát jóslásra, és az iskolás, mechanikus jelentés társításokat is igyekszem kerülni – aki eljön hozzám egy tarot kurzusra, nem úgy fog távozni félév múlva, hogy úgy olvassa a kártyát, mint egy könyvet, mert én megtanítottam a betűket. Inkább abban szeretnék segíteni, hogy a résztvevőknek minél több személyes élménye legyenek a kártyákkal. Minél több gyakorlaton keresztül, minél több módját ismerjük meg a tarot-val való kapcsolódásnak: minden lap mindenkinek mást jelent, és folyamatosan mozognak ezek. Ezt tanuljuk meg befogadni, megfigyelni, és ez sokkal hasznosabb, mint bemagolni, hogy melyik kártya mit jelent a klasszikus megközelítésben, mert ez ad élő tudást, ez jelenti egy elmélyült kártya használat alapját. A kurzuson kívül érdemes sokat olvasni és követni tarot-val kapcsolatos oldalakat a közösségi médiában, hogy minél többet lássunk abból, hogy mások mit kapcsolnak a kártyákhoz, mert ezek gazdagítják a kártyákról alkotott képünket. 

Mi inspirálta a Tarot Kollektíva létrejöttét?

A Tarot Kollektíva instagram oldal lassan három éves, és lényegében arról szól, hogy kihúzok kártyákat, és írok róluk egy szöveget, amiben feldolgozom, milyen hangulatot jelenítenek meg épp számomra – ezek napló jellegű, félig-meddig irodalmi szövegek, mini-esszék. Szerintem sokaknak jelent inspirációt arra nézve, hogy a tarot lapokat hogyan lehet a belső állapotaink mélyebb megfigyelésére használni. Most már a posztok nagy százalékát egy Patreon oldalon teszem közzé, mert úgy érzem, hogy elég értékes a munkám ahhoz, hogy havi néhány eurós előfizetés ellenében legyen elérhető. 

Miután 2019-ben eladtam a cégemet, szerettem volna néhány csendes hónapot, ami a szabad ráhangolódásról szól, megtalálni, mi az, amit tényleg szívesen csinálok. Semmi célom nem volt ezzel a bloggal, nem tudtam még hová vezet, csak örömömet leltem benne, hogy megosztottam ezeket a képeket és szövegeket. Néhány hónappal az első poszt után szállingózni kezdtek a megkeresések, hogy jönnének hozzám, húzzak kártyát, illetve elindítottam a Tarot Kört, ami eleinte nyitott, majd zárt csoportként másfél évig működött, és segített kikísérletezni azokat a játékokat, imaginációs technikákat, amik a későbbi workshopok, kurzusok alapját adták. Ezúton is nagyon köszönöm ennek a csodás csapatnak ezt a közös időt, ami pont a karantén legnehezebb részén vitt át minket.  

tarot kollektíva
Fotó: Markó Barbara

Milyen szolgáltatásaid vannak? Kinek ajánlanád ezeket?

Nagyjából félévente indítok új csoportokat – meseterápiás havi csoportokat és heti rendszerességű tarot kurzust. Ezek fix időpontban vannak, és mivel sok személyes történet is elhangzik, nem rögzítem őket, azoknak ajánlom, akik fel tudnak szabadítani heti vagy havi pár órát az életükből, és éreznek magukban nyitottságot, hogy önismereti szemléletben ismerkedjenek a kártyákkal. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok felemelő és inspiráló pillanat mellett lesznek kényelmetlen, nehéz percek is, amikor félelem, frusztráció, feldolgozatlan gyász stb. jöhetnek elő, de a csoport azért nagyon klassz, mert szépen megtart ekkor is. 

Aki úgy érzi, hogy bármi okból egyéniben jobban menne neki ez a folyamat, annak a havi találkozásokra építő mentorprogramot ajánlom – ezt is két éve csinálom, és nagyon jó látni, hogy van eredménye. Szuperül be lehet vinni egyéni pszichoterápiába is ezeket a felmerülő témákat, nagyon sokan kombinálják a művészetterápiás élményeket és a terápiás feldolgozást. Ezeken kívül a Patreon oldalamon bármikor lehet csatlakozni az online tarot kurzushoz, ezt azoknak ajánlom, akik kíváncsiak a szemléletre, de nem tudják vállalni az élő alkalmakat, mert például hektikus az időbeosztásuk. 

Munkád során kellett küzdened olyan visszajelzésekkel, hogy ez az egész egy humbug? Ha igen, ilyen esetekben hogyan óvod meg a hitelességedet? 

Szerencsére még nem kaptam semmilyen támadó kommentet vagy kellemetlen visszajelzést, de azt hiszem, aki veszi a fáradságot és elolvassa bármelyik posztomat, vagy a bemutatkozást a weboldalamon, az látja, hogy nincs semmi hókuszpókusz abban, amit csinálok. Nem bírom a bullshitet, a ködösítést és a mellébeszélést, szerintem ez átjön. 

tarot kollektíva
Fotó: Markó Barbara

A tarot-ban annyi varázslat van, mint úgy általában az életben, a hétköznapi dolgokban – a különleges találkozásokra és szinkronicitásra gondolok. Aki racionálisabb szemléletű, az azzal szokott nekiindulni, hogy teljesen véletlenszerűen húzunk kártyákat, de az már nem véletlen, hogy mi jut róla eszünkbe, és ezzel már lehet valamit kezdeni. Aki pedig egy picit spirituálisabb beállítottságú, az úgy van vele, hogy a kártyák kihúzása pont annyira nem véletlenszerű, mint minden egyéb az életünkben – bevallom, én is hiszek benne, hogy nem teljesen random, hogy melyik kártya kerül elénk éppen. Mindig jó időben, jó helyen vagyunk, még akkor is, ha ez nehéz tapasztalásokat hoz, a mesehősök útja sem mindig könnyű. Be kell menni a sűrű erdőbe, hogy találkozzunk a saját árnyékunkkal ahhoz, hogy jó életet élhessünk

Végezetül pedig miként jelenhet meg a spiritualitás a mindennapjainkban, illetve szerinted miért jó ha megjelenik?

Az elmúlt ötven évben nagy üzlet lett a spiritualitás, marketing szlogen, hashtag az instagramon. Elkoszolódott, elhasználódott ez a kifejezés, emiatt én félve is használom. Számomra traumatikus volt látni kamaszkoromban, hogy milyen könnyen beszippantotta az embereket a hülyeség: a kilencvenes-kétezres években nagyon sok olyan new age “guru” került a szemem elé, akik csalók voltak, például a tévén keresztül gyógyítottak, tanítványokat abuzáltak, toxikus üzenetekkel bombáztak – azonnali megváltást, könnyű megoldást kínálva a lelki, fizikai gyötrelmekre, elképesztő pénzt bezsebelve kétségbeesett emberekből. 

Ezeket a tapasztalásokat le kell hámoznunk a spiritualitásról, és újra felfedezni – amiben a Z generáció nagyon sokat segít. Nem tekintek a munkámra egyértelműen spirituális tevékenységként, inkább önismereti felfedező utat kínálok – de ennek alapja mégiscsak az a tudás, ami összekapcsol az őseinkkel, és a még meg nem született társainkkal. Amikor megismerkedünk az archetípusokkal, meg tudjuk vizsgálni, hogy milyen szerepet töltenek be az életünkben, hogyan tudnak segíteni bennünket az utunkon. Azt is nagyon jó érzés észrevenni, hogy nem vagyunk egyedül, ráébredni, hogy mindannyian küzdünk, de tudjuk egymást segíteni, elsősorban azáltal, hogy megosztjuk egymással, min mentünk és megyünk keresztül. 

Kapcsolódó cikkek