Az elmúlt egy hét történései sokakban félelmet keltettek, bennünk is. Ennek oka leginkább talán az lehet, hogy ennyire közel van hozzánk a háború, és több másik ország mellett minket is csak egy határ választ el, hozzánk tudnak menekülni a bajbajutottak. Ezáltal sokkal valóságosabbnak tűnik az egész. Mert mi élünk itt az európai buborékban, ahol nem történik ilyesmi, ahol szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert biztonságban vagyunk már évtizedek óta. Majd egy szempillantás alatt kihúzzák a talajt a szomszédaink alól, ami azt az érzést kelti, hogy ha velük megtörtént, akkor velünk is megtörténhet. Máris elveszítjük a biztonságérzetet, és a kontrollt, ezek helyét pedig átveszi egy nagyon nehéz, megtelepedő érzés.
Mi a folytatás? Vajon elég lesz Ukrajna? Beváltja fenyegetéseit Putyin? Átlépi a mi határunkat is, megkockáztatva a 3. világháborút? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak fejünkben, és már el is fogott a rettegés, hogy egyáltalán meddig élhetünk még. Majd társul mindezekhez az együttérzés, de olyan szinten, hogy lelkiismeretfurdalásunk van, ha elmegyünk most egy programra, ha jól érezzük magunkat valahol, mert hát hogyan is érezhetnénk jól magunkat, miközben tőlünk párszáz kilométerre emberek vesztik életüket. És végül már azért is bűntudatunk van mert mi így érzünk, és még beszélünk is róla, hiszen nekik nálunk sokkal rosszabb most.
Ha ismerős a felsoroltak közül bármelyik érzés, tudd, nem vagy egyedül, és jogod van minden felmerülő gondolathoz és érzelemhez. Mindenki a maga helyzetéből tud csak kiindulni és abban boldogulni, és ha neked ez az időszak most nagyon nehéz, az teljesen érthető. Viszont az is igaz, hogy nem mehetünk tönkre és nem vehetjük magunkra a világ összes fájdalmát. Mielőtt bárki is megkövezne, ez alatt nem azt értem, hogy ne foglalkozzunk vele! Igenis foglalkozzunk vele és tudatosítsuk, hogy ez történik. De azzal nem segítünk senkinek, ha mentálisan tönkremegyünk az egészben még mielőtt esetleg egyáltalán elérne hozzánk.
Mit tehetünk a háborúval kapcsolatos érzéseinkkel?
1. Tegyünk különbséget empátia és beleélés között
Természetes, hogy sajnáljuk a háború sújtotta területen élő embereket és mélységesen együttérzünk velük. Ami történik, az valóban borzalmas és megannyi veszteséggel jár, amit feldolgozni is nehéz. Viszont gondoljunk bele abba, hogy ha a világban zajló összes hasonló eseményt nézzük és mindegyik kapcsán megállítjuk az életünket és sötét gondolatok szakadékába zuhanunk, akkor az egész életünk értelmét elveszítjük, és minden percet borúsan tölthetünk benne. Tudom, ez most más, ez most közel van. Azt is tudom, hogy nagyon nehéz, hidd el, minden fentebb írt érzelem a sajátom, de azért mondom el mindezt, hogy te is, én is egy picit könnyítsünk a lelkünkön. Ugyanis azzal, hogy egész nap a kanapén kuckózva sírok a barátomnak, azzal az égvilágon senkinek nem segítek, és te sem fogsz. Ehelyett inkább fókuszáljunk a mindennapi tevékenységeinkre és segítsünk érdemben.
Próbáljunk nem utat engedni sem félelemnek, sem bűntudatnak, mert a háborúnak és minden hasonló eseménynek pontosan az a lényege, hogy félelmet keltsen bennünk. Ne adjuk meg azt az örömöt a kirobbantóinak, hogy elérték a céljukat.
2. Segíts, ahol tudsz
Ha kicsit összeszedted magad és felálltál te is a kanapéról, akkor menj le a legközelebbi boltba, és vegyél néhány dolgot, amit meg tudsz finanszírozni, és vidd el a hozzád legközelebb eső adománygyűjtő pontra! Vagy ha az könnyebb számodra, akkor utald el ezt az összeget egy szervezetnek. Ha pedig úgy érzed még mindig szeretnél tenni valamit, akkor állj be önkéntesnek, vagy fogadj be egy családot, embert. Ezek azok a dolgok, amikkel tényleg segíteni tudsz most.
3. Állj le a hírvadászattal!
Fontos tudni, hogy éppen hol tartanak az események, de ne ez legyen az egyetlen fő fókusza a napodnak. A sötét gondolatok legnagyobb táplálója az, ha folyamatosan hírportálokat és a háborúval kapcsolatos információkat lessük. Tudatosítsuk magunkban, hogy ami eljut hozzánk, annak nem biztos, hogy minden egyes betűje igaz, és ha igaz is, attól, hogy ülünk a fotelben és naphosszat ezeket kutatjuk, attól se nekik, se nekünk nem lesz jobb. Válasszunk ki egy-két hiteles forrást, ennek tartalmának böngészésére tűzzünk ki egy időpontot a napunkban, amikor az aktualitásokról tájékozódunk, és a többi időnkben, amennyire tudjuk kerüljük el ezeket az információkat. Ezzel létrehozunk egy egészséges egyensúlyt. Tájékozódunk is, de közben nem hagyjuk, hogy teljesen maga alá temessen az egész.
4. Élj napról napra!
Nagyon nehéz nem a jövőre koncentrálni, de az élet minden szakaszában fontos, hogy inkább a jelenre fókuszáljunk. Azzal nem tudunk mit kezdeni, hogy a holnapután mi lesz, nincsen ráhatásunk. A jelenre és, hogy abban mit teszünk, arra viszont van. De ha ez segít, akkor dolgozz ki magadnak egy B,C,D tervet, hogy ha x esemény bekövetkezik, akkor mit teszel. Viszont ha ezzel megvagy, akkor többet ne foglalkozz vele, megvan a biztonsági terved, addig pedig csak annak van értelme, hogy teszed a dolgodat minden nap.
5. Tegyél magadért is
Nem győzöm hangsúlyozni azt a tényt, hogy azzal senkinek nem segítesz, ha elhagyod magadat. Sőt, csak veszít vele mindenki. Inkább próbálj olyasmikkel foglalkozni továbbra is, amik a mentális és fizikai jóllétedet biztosítják. Nyugodtan tervezgesd a tavaszt, a nyarat, ezzel is eltereled a figyelmedet. Sportolj és kirándulj, találkozz a barátaiddal és amennyire tudod, érezd jól magad. Én azt gondolom azok a kampányok, hogy ma nem posztolhatsz instán semmiről, ami kicsit is a jóllétedet mutatja, sokkal inkább károsak, mint hasznosak, mert csak bűntudatot keltenek. Igenis éld tovább az életedet, mert neked, itt és most ez a feladatod. Ha másképp alakul a helyzet, akkor majd az lesz a feladatod, hogy azzal megküzdj, de most még nem. Inkább ülj le meditálni, vizionálj egy szebb jövőt, és higgy benne, hogy valósággá válhat. Mert ha nem is vagy egy spirituális arc, ezzel még mindig többre mész, mint a kanapén sírással, amit én is tettem.
