Minden nagyobb feladat, amire eddig könnyelműen rá mondtam,hogy majd tavasszal, az sunyi módon elérkezett. Először még vidáman kezdtem el a konyhafiókokat, rekeszeket egymás után kipakolni és suvickolni a házilag kevert tisztitószeremmel. Aztán ahogy eljött a sütő takarítás, hagyott alább a kedvem.
Ezen a ponton eszméltem rá, hogy egyrészt erre egy nap kevés, még úgyis, hogy nem egy hatszobás villában élünk. Másrészt, nem árt megtervezni a folyamatot előre, ugyanis ez az egész tavaszi nagytakarítás egyenlő a káosszal. Gondolj csak bele: ahhoz, hogy valóban neki tudj állni egy adott rész alapos kitakarításának, ahhoz tönkre kell tenned egy másikat. Vagyis amíg én kipakoltam például a hálószobát, pontosabban az eddig csendesen az ágy alatt megbúvó dobozokat, amikre azóta méretes pormacskák nőttek, addig az előszoba pont tele lett porral és kosszal.
Szóval nem árt már az elején írni egy haditervet, hogy mit, mikor akarsz csinálni és mennyi időt szánsz rá. A legszerencsésebb, ha azzal a területtel kezdjük, ahol amúgy a legtöbb időt töltjük, vagy, ahol alszunk, mert hát legkevésbé sem kellemes egy szétrobbantott, kissé még poros szobában szívni a levegőt nyolc órán át.
Amiben már sokat fejlődtem, az a dolgok kiszanálása, amiről már több cikket is írtunk. Ami a ruhákat illeti, arról én egy egész sorozatot. Már igazán szőrősszívű tábornokként válok meg mindentől, amiről úgy ítélem meg, csak porfogó. Teszem ezt azért is, mert francnak sincs kedve minden évben egyre több kis sz@rt pakolgatni.
Én az ablakmosást például a legvégére hagyom (igen, még nem végeztem a cikk megírásakor), mert mialatt ki-be húzkodok, portalanítok, porszívozok dolgokat, az ablak és környéke még nyolcszor koszos lesz, ezért nektek is ezt tanácsolom. Ugyanígy a ruhaszelektálás is nálam az utolsó lépések között szerepel, mert véletlenül se szeretném, ha koszoksak lennének.
Ha pedig szépen lassan minden a helyére kerül, a legmakacsabb szennyeződést is lesikáltuk, akkor jöhet a felismerés, hogy igazából kezdhetjük elölről. Na nem teljesen, de egyrészt, közben nem áll meg az élet, ami sok esetben szeméttel jár, másrészt a végén nem árt még egy kis utolsó simitásként újra mindenhol felporszívózni és felmosni, esetleg letörölgetni. Az én szívem csak így lesz nyugodt, a derekam már persze mást mondana erről.
Vigasztaljon a tudat, hogy nem te vagy az évnek ezen szakában az egyetlen, aki szakadt pólóban és kinyúlt nadrágban lóg az ablakban, vagy rázza ki a szőnyeget az erkélyen. Gondoljunk egymásra és küldjük az energiát!
Aztán karácsonyig meg b@sszunk rá…
