Mikortól számít valami múltnak? Mikor lesz idejétmúlt egy kontextus? Milyen jelentősége van az időnek? Az építészet a rombolások, az átalakítások közepette, tartja magát statikus céljához: az egész maga a nyilvántartott múlt, de ugyanakkor tükre is annak, ami a jelent, ami a mát jelenti.
Antonio Benítez Barrios fotós-újságíró alig 15 évesen kezdte pályafutását szociofotósként. Riporterként egy osztrák és egy amerikai hírügynökségnek is dolgozik. A Fading Europe című kiállítása egy olyan projekt eredménye, amelybe hat éve kezdett bele: beutazta a régi Európát, megörökítve annak elhagyatottságát. „Célom ezzel a fotó-esszével, hogy bemutassam, tükrözzem Európa azon földrajzi tájait, ahová elindultam, keresve azokat a helyeket, ahol épp meghal, felhalmozódik, egymásra rakódik a múlt. Felfedeztem, hogy a múlt nem hajlandó eltűnni, valósággal megáll ezekben az üres terekben, jól érzi itt magát…sőt, át is alakítja azokat” – emelte ki a fotográfus, aki április 13-án és 14-én szakmai műhelyt is tart a Cervantes Intézetben.
„Hogyan jöttek létre a kiállításon látható fotók?” Ez a kérdés a műhely kiindulópontja, melynek célja az inspiráció, és a résztvevők számára háttértudás, szakmai eszközök, valamint támogatás nyújtása jövőbeni munkáikhoz. A kétnapos műhely kulcsszava a történelmi vetület és a kutatómunka, mely a kiállításon látható képek bemutatásán keresztülvalósul meg. Emellett a technikai ismeretek is fókuszba kerülnek.
Antonio Benítez Barrios Fading Europe című kiállítása április 12. és május 31. között ingyenesen látogatható a Cervantes Intézeteben.
Az esemény a Budapest Fotó Fesztivál részeként valósul meg.
