Neale Donald Walsch egy autóbaleset után elveszítette munkáját és szép lassan élete mélypontjára jutott. Hontalanként tengette mindennapjait, majd csodával határos módon hozzájutott egy álláshoz, ami segített neki abban, hogy egy kicsit rendbehozza a dolgokat. Sajnos azonban a rádió, ahol dolgozni kezdett, csődbe ment, így megint elveszítette a megélhetését. Otthonában a kanapén ülve egy jegyzettömbbel a kezében azon tűnődött, miként változtathatna igazán az életén, mikor Isten szólt hozzá és Neale írni kezdte szavait.
Eddig úgy hangozhat, mintha az író élettörténete is valójában egy mese lenne. Hogy elhisszük-e, ezt mindenkinek a maga fantáziájára bízom. A Beszélgetések Istennel viszont tényleg egy párbeszédes formában írt mű, amiben Walsch beszélget a Teremtővel. Kérdéseket tesz fel neki, az Úr pedig válaszol ezekre. Ez idáig még mindig sokak számára túlságosan elrugaszkodottnak tűnhet, ám a lényeg Isten mondandójának tartalmában van. Ugyanis rengeteg témát feszegetnek, amik az emberek mindennapjait érintik. Számba veszik döntéseinket, országaink működését, kapcsolataink dinamikáját, vezetőink felelősségét.
Ahogy fentebb említettem, én nem hiszek Istenben, ennélfogva azt is nehezen tudom elképzelni, hogy valakivel beszélget, de mások hitét nem szeretném megkérdőjelezni, így elfogadom, hogy az író így élte meg a történteket. Amit pedig a három kötetes könyvben elmond, azt úgy vélem hittől függetlenül mindenkinek olvasnia kellene, mert elképesztően szem felnyitó. Többek között arról is szól, mennyire félreértelmezik az emberek Isten szerepét az életükben. Hogy a vallások milyen szinten használják egy eszközként a nevét a megfélemlítésre (lásd maga a szókapcsolat: Istenfélő…), az emberek életének korlátok közé szorítása érdekében. Az én vallásos hitem talán éppen ezek miatt nem alakult ki soha. Mert nem tudok azonosulni ezekkel a nézetekkel. Ezért amiben hiszek, azt inkább valamilyen fajta univerzális erőnek nevezem, nem személyesítem meg.
De a könyvre visszatérve, sokat beszélnek benne például a szeretetről, valamint olyan témák is felmerülnek, mint az oktatás. Hogy gyermekeinket nem arra tanítjuk, hogy kérdőjelezzenek meg mindent, legyenek kíváncsiak, tapasztaljanak és vizsgáljanak meg számos nézőpontot. Ehelyett meghatározott könyveket rakunk eléjük, amik tananyagát szóról szóra kérdezzük ki tőlük, és ha nem úgy mondják vissza azokat, akkor alacsony osztályzattal büntetjük meg őket. Ha pedig egy ilyen általános rendszerben működő intézményben valaki egyedi módon jár el, az úgy végzi, mint ahogyan azt a Holt költők társaságában megtapasztalhattuk.
Neale Donald Walsch könyvének célja, hogy elgondolkodtassa az embert. Arra sarkall, hogy igenis kérdőjelezzük meg mindazt, amit a többség “normálisnak” vagy elfogadottnak tart. Persze sok ponton kissé utópisztikus az, amit felfest, mégis rendkívül fontos volna eltöprengeni a szavain. Ne tántorítson el a cím, akkor se ha hiszel Istenben, vagy ha nem. Ez a könyv mindenkihez szól, mindenkiről szól.
Ha pedig érdekel a könyv megírásának háttere, indítsd el ezt a videót Neale életéről!
