Van, ami szerint egy folyton pergő belső film és van olyan, ami szerint csupán nagyon közeli emlékek gyors felidézése. Mások szerint az agy komplexitása hívja életre, megint mások szerint minden információfeldolgozás valamilyen szintű tudatosságot takar. Egy biztos, hogy nincs abszolút győztes.
Ha azonban a tudatosság mindennapi működését szeretnénk valamilyen emészthető módon bemutatni, akkor a különböző analógiák azok, amelyek a leginkább a segítségünkre lehetnek. De nyilván belőlük is sok féle létezik. A környezettudatosság és a hozzákapcsolódó problémák illusztrálására szerintem a vezérigazgatói, illetve az elemlámpa analógia a legalkalmasabb:
A vezérigazgatói analógia
Gondoljunk úgy az agyunkra, mint egy komplex nagyvállalatra számtalan kisebb egységgel, szereplővel, amelyek között számtalan kapcsolat létezik. Általában egy cég mindennapi működése rutinszerű feladatokra áll be. Megvan a rendszere a gyártásnak, az eladásnak, a számlázásnak, az adózásnak, a munkaerőfelvételnek, stb. Amennyiben szokás szerint zajlanak az események, nincs is szükség különösebb beavatkozásra, de ahogy valami váratlan történik bejön a képbe a vezérigazgató. Az ő feladata, hogy a napi rutinokon felülemelkedve, a cég hosszútávú érdekeit szem előtt tartva hozzon döntéseket.
Az emberi tudatosság nagyon hasonló ehhez. Mindennapi viselkedésünkben jelentős szerep hárul a rutinokra. A kutatások szerint cselekedetink akár 30-80%-a is szokás jellegű lehet. Aminek leginkább az az oka, hogy az agy szeret spórolni, hiszen energiafelhasználását tekintve költséges szerv. A szénhidrátunk körülbelül 20%-át használja fel, ami a testünkhöz viszonyított tömegéhez képest (2%) jelentős. A fokozottabb agyműködés pedig fokozottabb energiafelhasználással jár. Az egyik megdöbbentő példa a sakk nagymestereké, akik a játszmák napjain akár az ajánlott napi kalória háromszorosát, 6-7000 kalóriát is elégetnek, pedig látszólag csak egyhelyben ülnek.
Szóval a lényeg, hogy törekszünk a robotpilóta üzemódra. Sőt, egyes elméletek szerint a tudatalatti, erőfeszítés nélküli, automatikus információfeldolgozás tekinthető természetes állapotnak, nem a tudatosság. Ez azonban csak ismert, változatlan körülmények között válik hasznunkra. A nem rutinszerű helyzetek, az elmén belüli konfliktusok, az új információk, a veszélyek, a döntést igénylő helyzetek rögtön bekapcsolják a tudatosságot.
Elemlámpa analógia
Tudatunk úgy működik akár egy elemlámpa a sötétben. A világnak ezért csupán egy korlátozott része az, amit láthatunk és be tudunk fogadni. Abban persze van némi mozgástér, hogy tudatunk fényét mire és milyen mértékben irányítjuk, de van két nagyon fontos jellemzője a rendszernek. Az egyik, hogy a világ egésze átfoghatatlan, ezért mindig maradnak árnyékos részek. Jó példa erre a láthatatlan gorilla kísérlet, amiben azt kérték az alanyoktól, hogy számolják a kosárlabda passzokat. A játék egy pontján megjelenik egy gorilla jelmezbe öltözött ember, akit a kísérleti alanyok fele észre sem vesz. Ahhoz, hogy számolni tudjuk a passzokat kell a tudatosság. Ugyanakkor egy ilyen feltűnő dolgot, mint egy gorilla a pályán, mégsem veszünk észre.
Persze van, aki észreveszi, ők azonban más részeket nem látnak. A lényeg, hogy a teljes tudatosság, bármennyire szeretnénk, elérhetetlen.
Ennek a rendszernek a másik jellemzője, hogy az árnyékos részek is hatnak a viselkedésünkre. Számtalan kísérlet, illetve maga a tudatalatti jelensége is igazolja ezt. De elég csak a reklámokra, a társak befolyására vagy éppen a környezeti jellemzőkre gondolni.
Példaként nézzük meg az önvizsgálat illúzióját bemutató kísérletet. Egy vizsgálatban arra kérték a résztvevőket, hogy négy teljesen egyforma harisnya közül válasszanak. Azt, hogy a harisnyák egyformák az alanyok persze nem tudták, de végül választottak. Körülbelül négyszer annyian a jobb oldalon elhelyezett harisnyákat, mint a bal oldalon lévőket.
Ennek az volt az oka, hogy a fogyasztók általában „körbevásárolnak”, és a bal oldali, korán látott ruhadarabok kiválasztását visszatartják a jobb oldali, később látott ruhadarabok javára. Mikor azonban megkérdezték, hogy mi alapján választották az adott harisnyát, senki sem említette az elhelyezését, sőt tagadták, hogy befolyásolta volna őket. Mindenféle mondvacsinált indokot találtak ki a textúráról meg a minőségről, ami persze nem volt igaz. Elméjüknek szüksége volt egy elfogadható, önigazoló magyarázatra, hogy ők márpedig tudatosan hozták azt a döntést.
A normák hatását ugyanígy hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Egy energiatakarékossági kísérletben azt vizsgálták, hogy mikor takarékoskodnak a legtöbbet az emberek: ha csak a saját fogyasztási adataikat közlik velük, vagy ha közlik a szomszédét is. Az eredmények szerint sokkal többet takarítottak meg azok a személyek, akik a saját fogyasztásuk mellett az összes szomszéd és a leghatékonyabb szomszéd fogyasztását is látták. Természetesen mikor erről kérdezték őket tagadták, hogy a többieknek bármi befolyása lett volna a viselkedésükre. A lényeg, hogy még akkor sem mindig vagyunk tudatosak, mikor azt gondoljuk.
Mi a helyzet a környezettudatossággal?
A környezettudatoság definíciói szintén elég különbözőek. Általában azt az egyént nevezzük környezettudatosnak, aki a környezetbarát magatartásformák széles skáláját követi, valamint bizonyos értékeket és attitűdöket vall.
A fenti gondolatmenetet folytatva elmondhatjuk, hogy a tudatosság drága portéka, azonban úgyis tudunk környezetbarát cselekedeteket végezni, ha egyébként nem vagyunk tudatosak. Hiszen általában a szennyező cselekvéseink sem azok. De még ha valaminek tudatosan kezdünk is neki, gyakran és stabil kontextusban csináljuk, még az is a tudat alá süllyed, kvázi szokássá válik. Csak így van esélye hosszútávon fennmaradni.
A kutatások szerint a környezetbarát magatartásról szóló publikációknak csupán 3 százaléka foglalkozott a szokásokkal. Holott a mindennapi rutinok megváltoztatása akár 30 százalékos csökkentést is hozhatna a lakosság üvegházhatású gáz kibocsátásában. A szokások kialakításában pedig rendkívül fontos szerepe van a körülöttünk lévő kontextusnak, vagy ha úgy tetszik környezetnek. Az ember pedig azon lények közé tartozik, amelyek tudatosan tudják alakítani a környezetüket. És a kör ezzel bezárult.
Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy a tudatosságunk egy rendkívül fontos eszköz a környezetbarát cselekedeteink végrehajtásában. Ugyanakkor nem szabad illúziókba kergetnünk magunkat a saját tudatosságunkról.
Egyrészt a tudatosság drága dolog, amire nem mindig áldoz az ember, különösen, ha valami sokkal sürgetőbb, jutalmazóbb dologról kell lemondania, mint mondjuk az étel, pénz, hatalom, szexuális partner, veszély, stb. Másrészt rengeteg olyan hatás befolyásolja viselkedésünket, amivel nem vagyunk tisztában.
Tévesen a tudatosságunknak tulajdonítjuk azt, amit a társak vagy a környezet sugall, elmulasztva így a lehetőséget, hogy egy környezetvédelemre optimalizált társadalmat hozzunk létre. Éppen ezért azt gondolom, hogy a tudatosságunkat azzal tudjuk leginkább az emberiség szolgálatába állítani, ha szembenézünk vele, hogy nem lehetünk mindig tudatosak, de téglánként felépíthetünk egy olyan környezetet, amely elősegíti, hogy akár tudattalanul is, de fennmaradjon az emberiség.
Csizmadia Máté bemutatkozását a magazinon itt olvashatod.
Máté Zöld Pszichológia oldala, ahol több hasonló tartalmat is találsz itt elérhető.
Felhasznált források:
Mégis mi haszna az emberi tudatnak? – Mindset Pszichológia (mindsetpszichologia.hu)
David Chalmers: Hogyan magyarázható a tudatosság? | TED Talk
Regina Lafuente és Manuel Jiménez Sánchez: Defining and measuring environmental consciousness
David Eagleman: Az agy
Beau Lotto: Láss csodát
Bányai Éva: Affektív pszichológia
Atkinson: Pszichológia
Smith Mackie: Szociálpszichológia
