fbpx

Nosztalgia és felismerés – ez volt számomra A végzős év című film

Miután megnéztem A végzős év című filmet, nagyon nosztalgikus hangulatba kerültem. De a sztori számos felismerést is hozott. Erről szeretnék beszámolni nektek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

A végzős év című film főszereplője Rebel Wilson, akit én személy szerint nagyon szeretek, mint színésznő. Wilsont sokan elsősorban stand-up komikusként ismerhetnek, de láthattuk már többek között a Tökéletes hang 1-3, a Koszorúslányok, a Hogyan legyünk szinglik, a Lánybúcsú című filmben is.

A sztori 1999-ben játszódik, Stephanie és családja egészen Ausztráliából költözött az Egyesült Államokba, ami miatt sok negatívum éri őt az iskolában. Stephanie úgy dönt, hogy népszerűvé válik, és megpróbál minél több menő arcot maga köré gyűjteni. Ő lesz a pompon csapat kapitánya, és még a suli legdögösebb pasiját is megszerzi magának. Egy dolog azonban még várat magára, mégpedig az, hogy őt válasszák meg bálkirálynőnek. Azonban Stephanie egy véletlen baleset következtében kómába esik.

Majd 20 évvel később ébred fel, és 37 évesen a kórházi ágyon úgy dönt, hogy ott folytatja, ahol a kóma előtt abbahagyta: bálkirálynő lesz. Stephanie visszaül az iskolapadba, hogy befejezze a tanulmányait. Csakhogy a kómában töltött idő alatt a világ teljesen megváltozott, ahova Stephanie próbál beilleszkedni.

A film számomra sok felismerést hozott. Például azt, hogy mi fontos és mi nem a mai okostelefonoktól, közösségi médiától hangos világban. A film ebből a szempontból egy tükröt tart elénk. Ugyanis a technikai változás, nem minden esetben jelent pozitív fejlődést. Az biztos, hogy nagyon sok új és izgalmakkal teli dolgokat hozott magával, de emellett szerintem nagyon sok jó dolgot is eltűnt.

Elgondolkodtató volt még az is, ahogyan megjelenik az iskolában a diákok közötti rivalizálás. Ahogyan az iskola sztárja eldönti, ki lehet a barátja, kit választ ki magának mindenesnek, aki egy csettintésre ott terem, és kit néz ki magának, akit kikészíthet, mert vetélytársat lát benne. Az ilyen fiatalok sajnos nincsenek tisztában azzal, hogy mit okoznak a viselkedésükkel. Úgy gondolom, hogy minden fiatalnak, felnőttnek, idősnek egyaránt meg kellene értenie, hogy mindenki egyforma. Éppen ezért fontos, hogy ne ítélkezzünk a másik felett, ne mondjunk véleményt, amíg meg nem ismerjük őt igazán. Hiszen mindenki emberből van.

Ami nekem még nagyon tetszett a filmben, az az igazi, őszinte, érdekek nélküli barátság kiemelése. Szerintem fontos, hogy mindenkinek legyen az életében legalább egy ilyen kapcsolat.

Összességében nekem tetszett A végzős év. Nosztalgikus és felismerő hangulatba kerültem általa. Ha szeretnél egy kicsit kikapcsolódni, nevetni, sírni, elmélkedni, gondolkodni, akkor ezt a filmet neked is ajánlom.

Kiemeltkép forrása: IMDB.com

Kapcsolódó cikkek