Hazánkban Phillips kapitány címen jelent meg a 2013-as film, mely egy 2009-es, valós tragédián alapszik. A Maersk Alabama nevű, amerikai teherszállító hajó az afrikai partokhoz közel szelte a hullámokat, mikor négy szomáliai kalóz támadta meg. Az erről készült film röviden a támadásról, a kapitány túszul ejtéséről majd a Navy Seal általi meneküléséről szól. Phillips kapitányt Tom Hanks játsza, bravúros alakítással, aki két mondat váltásban mondja el a film talán legfontosabb üzenetét. Az egyik kalózzal beszélget arról, hogy ők csak élelmiszert szállítanak a rászoruló afrikaiaknak, mire a kalóz visszaszól neki, hogy alapjáraton miattuk (is) jutottak ilyen sorba, így ez kevésbé meggyőző. Miről is szól ez a megjegyzés?
Szomália tönkretétele
Szomália partjaihoz közel valóban nagy mértékű kalóz tevékenység folyt. A bűncselekmények oka azonban nem puszta bűnözés, sokkal inkább a túlélés. Ugyanis az országhoz tartozó vizeken olyan mértékű mérgező hulladékot raktak le külföldi hajózási cégek, hogy az tönkretette az élővilágot. A szomáliai közösségeket ezáltal megfosztották legfontosabb megélhetési ágazatuktól, a halászattól. Ez aztán polgárháborúkhoz vezetett, melyek abba torkolltak, hogy a szomáliaiak saját parti őrség híján fegyveres csoportokat hoztak létre, hogy megóvják vizeiket.
Ezek a csoportok támadni kezdték a közelbe érkező hajókat, végül kialakult egy hierarchián alapuló kalóz rendszer. A támadások során pedig volt, hogy dollármilliókat szereztek a nagyobb hajókról ellopott áruk feketepiacon való eladásából, és a túszok váltságdíjából. Ez az, amiről a két szereplő szót vált a filmben nagyjából fél percben, és ami igazából a problémák gyökere. A valódi történetben azonban volt még egy probléma, maga a főszereplő, Captain Phillips hozzáállása.
Captain Phillips: hősies túlélő vagy a csapatot cserbenhagyó kapitány?
A film láttán egy igen okos, és a legénységet védeni próbáló kapitányt látunk, aki végül túszul esik és majdnem az életével fizet. Könnyedén kiválthatja belőlünk az empátia érzését, ám a valóságban ennél kicsit árnyaltabb volt a kép. Olyannyira, hogy a legénység egyes tagjai fel is jelentették őt, így vezetőjük ellen vádat emeltek. Captain Phillips ugyanis nem látta fontosnak, hogy hajóján pánikszoba legyen, ahova baj esetén elrejtőzhetnek.
Továbbá a legénység tájékoztatva sem volt arról, hogy mire vállalkoztak. A legnagyobb baki pedig az volt, hogy letértek a biztonságos útról. Mivelhogy a partoktól mintegy 600 mérföldön belül nem volt javallott hajózni, pontosan a kalóztámadások elkerülése miatt. Captain Phillips azonban úgy vélte, a hosszabb út több időbe és pénzbe kerülne a cégnek, ezért a lehetséges veszéllyel nem törődve, beljebb hajózott, mint szabadott volna. Ezzel pedig bajba sodorta mind saját, mind a teljes legénysége életét. A teljes képet tekintve mindezen hibák pedig valójában nem csak a kapitány, hanem maga a hajózási társaság felelősségét is képezik. Hiszen a legénység számára semmilyen jellegű eszköz nem volt biztosítva baj esetére. Ahogy a VB Attorneys oldalán olvashatjuk az esetet: a legénység úgy állt szembe az AK 47-es fegyverekkel, hogy számukra lényegében csak kanalak álltak rendelkezésre. mindezek fényében nem meglepő a felháborodás.
Az egyetlen pozitív hatása az esetnek az, hogy mintegy ébresztőként szolgált az amerikai és egyéb nemzetközi hajózási ágazatok és cégek számára. Az eset után megerősítették biztonsági rendszereiket és információs csatornáikon is újítottak. Mindezekkel azonban a probléma gyökerét nem oldotta meg senki. A Captain Phillipset túszulejtő kalózokat a Navy SEAL sniperei lelőtték, kapitányukat pedig Amerikában 33 év börtönbüntetésre ítélték. Felmerül azonban a kérdés, hogy ki volt az eset valódi áldozata? A rossz döntéseket hozó kapitány, aki majdnem az életével fizetett, vagy a nyomorban élő, a halászattól eleső kalózok, akik végül valóban elveszítették az életüket.
