Kicsit megkésve jutottam el odáig, hogy megnézzem a nagy népszerűségnek örvendő sorozatot, de hát ami késik nem múlik, mondják. Jelenleg a második évad elején tartok benne másod magammal, és, hogy őszinte legyek, egy kissé mindketten csalódottak vagyunk. Amekkora hype volt a sorozat körül, annyira azért nem érezzük tökéletesnek. Na de vegyük sorra a miérteket.
A nagy pénzrablás sztorija
Maga a történet egészen jól sikerült, tényleg izgalmas az egész. Amit azonban a legelején nevetségesnek tartottunk, hogy a rablás első másodpercében már hibázott Tokyo. Értem én, hogy nem lett volna sztori, ha ezt nem teszi meg, de azért igencsak fogtuk a fejünket, hogy “ez most komoly?” Hiszen egyáltalán semmi indoka nem volt arra, ahogyan cselekedett.
Ez pedig máris felvetette a következő kérdést, hogy ha ennyire okos ez a professzor, hogy mindent pontosan megtervezett, akkor hogyan lőhetett ennyire mellé az emberekkel kapcsolatban? Persze aztán rájöttünk, hogy a kettő nem függ össze és simán lehet szar emberismerő valaki, aki egyébként egy zseni. Mégis valahogy nem áll össze a dolog. Úgy képzelem például, hogy egy bérgyilkosnak elképesztő higgadtságra van szüksége, és valljuk be Tokyo az impulzitásával ennek pont az ellenkezője. Vajon miért választ egy ilyen nőt a professzor egy ekkora melóhoz? Na, de erről majd a karaktereknél beszélek még.
Összességében ugyanis magával a sztorival nincsen nagy gond, valójában inkább a karakterek azok, akik miatt gyakran forgattuk a szemünket.
A nagy pénzrablás karakterei
Már most tudom, hogy nem lesz népszerű a véleményem, annyira oda van mindenki ezért a sorozatért, de el kell, hogy mondjam, ezek a szereplők óriási kérdőjeleket hagytak bennem, bennünk.
Kezdjük a már sokat említett Tokyo-val aki a történetet narrálja. Elképesztő disszonanciát okoz az emberben ez a karakter. Érzed, hogy talán ő kéne, hogy legyen a kedvenced, de annyira felidegesít a ballépéseivel, az impulzitásával és az önkényességével, hogy legszívesebben megütnéd. Vannak emellett jó ötletei, de a rablás első pillanatától egyik baromságot csinálja a másik után, ráadásul szándékosan. Van az a tipikus, a szegény balek karakter, aki mindent elcsesz puszta ügyetlenségből és már megsajnálod.. Na, Tokyo nem ilyen. Ő szimplán hirtelen haragú, és szándékosan megy a falnak, önfejűen, szóval amúgy tuti kos a csillagjegye, haha (egy kis önirónia). Nem is ejtek róla több szót, egyszerűen már a második évadra annyira idegesítővé válik ahogy felrúgja a szabályokat és lázít, hogy most így beszélve róla mindjárt lemegyek a kondiba boxolni, annyira felhúz.
Aztán ott van Rio. Igazából ő egy szerethető karakter, de amilyen pincsi kutyát játszik Tokyo mellett, attól néha elkezd felkúszni a torkomon a vacsora. Már elnézést. Nem beszélve az olyan bakikról, mikor emiatt például a telefonjával hagy egy fontos túszt. No comment.
Berlin. Hát talán ő az egyetlen, akiről elhiszem, hogy bűnöző és még jó is benne. Aztán persze megszegi a legfontosabb szabályt, de azt is valójában mással intézteti el, na ekkor csalódtam benne is. Ha már szar arc vagy, legalább csináld jól.
Denver és Moszkva. Ők azok, akikkel igazából nincsen baj, hozzák a formájukat, jól játszák a karaktert. Denver picit butácska, de pont ezért szerethető. Az apja pedig igazi mindenki apukája figura. Viszont nem tudom, hogy a magyar szinkron lett ilyen vagy eredetileg is így nevet Denver, de az biztos, hogy egy életre megjegyeztem azt a hangfekvést!
Helsinki és Oslo számomra kicsit jelentéktelen, nem tudok sokat hozzájuk fűzni, kellenek a csapatba, de ha nem lennének, azt se venném észre valószínúleg.
És akkor Nairobi. Hát ő a kedvencem az az igazság, és szerintem az egyik leghiggadtabb és legértelmesebb karakter az egész filmben. Emlékeim szerint eddig nem nagyon hibázott, követi a tervet, lojális és még jófej is.
Aki viszont a leginkább bicskanyitogató, az az egyik túsz, személy szerint Arturo, a pénzverde elnöke. Na, ő még Tokyonál is idegesítőbb, és bár soha senki halálát nem kívánom, de őt azért most már megkötözhetné valaki egy üres szobában, letapaszthatná a száját és otthagyhatná egy jó időre. Őszintén nem értem, hogy egy ilyen szituációban ő még hogy lehet életben. Annyi ponton hátráltatta a műveleteket, és annyiszor járt a pofája feleslegesen, hogy teljes mértékben irreális, hogy még mindig megszólalhat. Komoly versenyben van a világ legidegesítőbb filmes karaktere címért, akik között részemről egyébként Frodo is megtalálható. Mondom, hogy nem leszek ma népszerű..
Végül pedig nézzük a professzort és a nyomozás irányítóját, Raquelt. Előbbihez egyelőre nincsen túl sok szavam, egészen zseniálisan megtervezte a pénz rablást. Ugyan az emberek szempontjából vannak tévedései, de maga a terv, ezáltal a sztori is szépen működik (avagy működne, ha nem szúrná el ez a sok idióta). Viszont Raquel megintcsak egy kérdőjel számomra. Túlságosan emberi, túlságosan érzelmes ahhoz képest, hogy milyen pozícióban van. Minden ötödik részben összeroskad és panaszkodik az anyjának vagy éppen a professzornak, hogy ő nem tudja mit tegyen, mi legyen. Egy ilyen rangú nyomozónak nem kéne tudnia kezelnie egy ilyen helyzetet? Értem én, hogy ő is csak ember, de úgy érzem nagyon túl lett tolva ez a része, és egyszerűen hiteltelenné válik a karaktere tőle.
És akkor a társáról már nem is beszélek, aki 15 éve szerelmes belé és valami elképesztő szánalmas szintre süllyed emiatt…
Most, hogy így kihőzöngtem magam, azért azt be kell vallanom, hogy idegesítő karakterek ide vagy oda, biztos végignézzük az 5 évadot, pusztán mert érdekel mi lesz ebből a végére. És ennyit el kell ismernem, hogy valami zsenialitás mégis van a sorozatban, amivel a képernyő elé szegez.
