Józsa Kamilla írása
Niki vidéken nőtt fel, ahol nagyapjától sokat tanult a növényekben rejlő lehetőségekről. Az egyetemi évei végén már próbálgatta a növények színező erejét, de nem volt tudatos döntés, hogy a növényi festésre építsen brand-et, a természet és a növények szeretete, valamint az őt érő hatások és Kemendi Ágnes könyve a növényi festésről mégis erre az útra terelték.
Mikor találkoztál először a fenntarthatósággal, a zero waste életmóddal, mikor szembesültél a divat-, illetve textilipar környezetre gyakorolt hatásával?
Már egyetem előtt igyekeztem egészségtudatosan élni, érdekelt a táplálkozás, a növények gyógyító ereje, és onnan már csak egy lépés volt a növények természetes színező erejének felismerése és használata. Hiszen a növényi színezékek szinte egyáltalán nem szennyezőek, mint a fast fashionben használt vegyi festékek, ezzel is tudom egy kicsit könnyíteni a textilipar toxikusságát.
A zero waste életmód megközelítése a textiliparban szerintem nagyon nehéz, így ez egy sokrétű válaszadásra lehetőséget adó kérdés, hiszen például Magyarországon szinte nincs textilipar, így nincs alapanyag forrás sem. Én nagyrészt magyarországi növényekkel dolgozom, amiket mi gyűjtünk be, vagy mi termesztünk családi barátokkal. De a nyersanyag forrásom csak külföldi tud lenni, illetve saját magam termeszthetném és megszőhetném például a kendert, de gondoljunk bele, ez milyen árakat eredményezne.
Niki arról is mesélt, hogy ő hogyan figyel arra, hogy minél etikusabb, fenntarthatóbb végterméket hozzon létre.
Én azzal tudok foglalkozni, hogy mi történik a textillel, amikor kikerül a gyárból. A nyersanyagok beszerzésénél igyekszem odafigyelni arra, hogy minél kevesebb vegyszerrel kezelt és natúr, tehát nem fehérre festett anyaggal dolgozzak, amelyeket kisebb gyártóktól vásárolok, hiszen ők talán jobban odafigyelnek a gyártásra. Azt sajnos egyelőre nem tudom megengedni magamnak, hogy teljesen organikus árut vegyek. Minél kevésbé feldolgozott, vegyszerekkel kevésbé kezelt egy méteráru, általában annál drágább lesz, mert a gyártási folyamat hosszabb és költségesebb.
Hernyóselyemmel sokat dolgozom, de ha Ahimsa selyemmel (békés selyem) szeretnék dolgozni, – ami még mindig nem vegyszermentes termesztésből kikerülő nyersanyagot jelent, csak azt, hogy nem bántják, nem forrázzák le a hernyót ahhoz, hogy az ép elemi szálhoz hozzájuthassanak – annak még magasabb lenne az ára.
A fenntartható divathoz én leginkább a slow oldalról kapcsolódom, a növényi színezékek előállítása és a festés munkafolyamatai is sok időt, odafigyelést igényelnek. A növényekkel, a botanikai színezéssel tudok hozzátenni a textilhez egy plusz értéket, hiszen onnantól, hogy nálam van a nyersanyag, már arra törekszem, hogy a lehető legtisztább folyamatok által telítődjön színnel az anyag. Engem a növények és a bennük rejlő potenciál érdekel és olyan szerencsés vagyok, hogy ehhez találtam egy szakmát, a textil -és növényi festést.
Mi a véleményed, mi a fenntarthatóság szélesebb körű elterjedésének legnagyobb visszatartó ereje?
Úgy gondolom, hogy jelen pillanatban a fenntarthatóság szélesebb elterjedésének visszatartó ereje ár függő. Talán arról is van szó, hogy az elején vagyunk egy tudatosítási folyamatnak, ahol a fiatalabb generációknak már remélhetőleg inkább természetes lesz, hogy van etikus, fenntartható opció is a piacon. Például a fast fashion cégeknek már van organikus pamutból készült kapszula kollekciójuk, náluk viszont az nem működik, hogy a színezékeik kevésbé toxikusak legyenek, ezen egyelőre nem tudnak túllépni.
Mit gondolsz a fenntarthatóság csak egy ideiglenesen felkapott téma, egy trend, vagy egy gyökeres, hosszabb távú változásról van szó a divatban?
Számomra egyértelmű, hogy a fenntarthatóság technikáinak mindennapjainkban való gyakorlása az egyetlen működőképes út. Mentális átstrukturálódásra lenne szükség, egy upcycling vagy zero waste szemléletmód felé való elmozdulásra. A textilek megjavítása 50-100 éve még működött, akkor még értékesebbek, minőségibbek voltak a textilek, megérte foglalkozni velük, hiszen volt, hogy generációkon át öröklődött a ruhadarab. Most a gyorsan változó trendek és szezonok korában nincs sok értéke a ruháknak, ezért kellene ebben egy fogyasztói szemléletváltásnak történnie, ami magával hozhatná a textilipar változását. Így talán nagyobb lenne az igény a slow fashionre, mert a kisebb cégek és műhelyek most marginálisan működnek. A fogyasztóknál kezdődhetnének a változások, hiszen a fast fashion cégek profitorientáltak. A pénzemmel voksolhatok arra, ami fenntarthatóbb. Ha tudatosabban választok a vásárlásaimmal, akkor a nagy cégek is elmozdulatnak más irányba is, mint ahogy már most is történnek lépések, hiszen több organikus alapanyagból készült fast fashion kollekció is piacon van.
Ha előre szaladunk az időben, akkor szerinted egy fenntartható divatiparban egyáltalán nincs helyük a fast fashion üzleteknek, szóval szép lassan ezek meg is fognak szűnni?
Egy ideális világban lehet, hogy nem lenne szükség fast fashion cégekre, de ha már az arány elbillenhetne, akkor jobb helyzetben lennénk. A legtöbben nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyáltalán ne vásároljunk ezekben a boltokban, hiszen a koncepciójuk nagyon jól fel van építve.
Egy kicsit kritikusabb fogyasztói szemlélettel lehetne előre lépni. Ebben nagy szerepe van az edukációnak, én is tanítok egy művészeti gimnáziumban, ahol a diákokkal beszélgetünk a tudatos vásárlásról, a termékek előállításáról is, és itt a növényi festést is tanítom. Anno az egyetemen nekem még nem volt kimondottan fenntarthatósággal kapcsolatos vagy e köré épülő kurzusom, de ma már mindennapi dolog ökologikusan gondolkodni a dizájnban is.
Több együttműködésed, közös workshopod is volt hozzád hasonló szemléletű emberekkel. Ezek közül ki tudnál emelni egyet-kettőt, ami számodra a legkülönlegesebb volt?
Az egyiket, amelyiket nagyon szerettem, Esze Dorka keramikussal közösen vezettük, ahol a résztvevők teáscsészét készítettek Dorkával, utána pedig növényi festéssel készítettünk selyem teafűtartó tasakot és végül általunk gyűjtött gyógynövényekből készült tea keveréket is vittek magukkal. Ez egy szívünknek nagyon kedves projekt volt, és a résztvevők is nagyon szerették.
Ha választanod kéne egy anyagot vagy növényt, hogy melyikkel dolgozol most legszívesebben, vagy melyik a kedvenc színkombinációd, akkor mit mondanál?
Én is eladásra dolgozom, tehát a munkám egyik része az, hogy megrendelői igényeket igyekszem magas szinten kiszolgálni. De a növényi színek közül mind olyan telten gyönyörű és harmonikus, hogy nem esik nehezemre az aktuális szín-trendekhez igazodni.
A növényi festés, textiltervezés is olyan, hogy igazából több élet is kevés lenne erre. Én most leginkább selyemmel foglalkozom, de szívesen dolgoznék kenderrel, annak szövésével is. Ha most elővenném a szövőszéket, akkor megállna az idő, de a kender finom rusztikáját mindig nagyon szerettem, ez egy csodaanyag, nagyon jól működik együtt az emberi bőrrel.
Növények közül az a kedvencem, amelyik herba is, tehát van gyógyító hatása. Az orbáncfű például ilyen, mély, bronzos színeket ad, de a rózsaszínes, téglaszínt teremtő festőbuzért is nagyon szeretem és ez utóbbival nagyon különleges dolgozni is. A növényi szín kinyerése megdolgoztatja az embert, odaadást és teljes figyelmet igényel, így az egész munka egy meditatív folyamattá válik.
Fotók forrása: www.whiteblossomwedding.com
Modell: Bede-Schiller Petra
www.szakacsniki.com
A cikk szerzője Józsa Kamilla, az ELTE BTK egyik tanulója. A Divatkommunikáció kurzus keretein belül Kudron Anna (Pinkponilo stúdió) csoportvezetővel a diákok a fenntartható divat témájával foglalkoztak a 2022 tavaszi szemeszterben. Cikksorozatunk során bemutatjuk nektek a munkáikat. A kurzus a Média Intézet által valósult meg.
