Barna Karina írása
Mikor és hogyan indítottad el a dezső márkát? Mi motivált rá?
2017-ben kezdtem el táskákat varrni, ami nem bizonyult túl jó ötletnek, mert egy kis otthoni háztartási géppel próbáltam igazi bőrt varrni, ami rettenetes volt. Az első darab, amit készítettem egy világoskék csillogós gymbag volt és mindenhova azt hordtam. Élveztem, hogy sokan odajönnek hozzám és megdicsérik és büszkélkedhetek azzal, hogy én csináltam.
Szépen lassan áttértem a ruhákra, rájöttem, hogy sokkal jobban élvezem azok kivitelezését. A dezső, mint márka 2019-ben indult, eddigi legnagyobb lendületét a koronavírus első hullámakor vette.
Milyen stílust képviselsz?
Nehéz megmondani, mert sokszor a saját stílusomat sem tudom megnevezni. A legfőbb inspirációmat a nagy luxusmárkák és a nyolcadik kerületi utcák emberének keveréke adja. Általában meglátok egy anyagot és az a legfőbb kiindulópontom abban, hogy milyen stílusú ruha lesz belőle.
Ki a célközönséged?
Kifejezetten nincs célközönségem. Sokféle korú, foglalkozású lány/fiú vásárol tőlem. Fontosnak tartom, hogy a ruháim ne legyenek elérhetetlenül drágák, ami nehéz, hiszen így az anyagbeszerzéstől kezdve mindenben oda kell figyelnem erre.
Hogyan definiálnád a slow fashion-t a dezsővel kapcsolatban?
Képzőművészként végeztem, így minden darabra, amit készítek szeretek úgy tekinteni, mintha egy képzőművészeti alkotás lenne. Szerintem fontos, hogy mit viselünk, és hogyan fejezzük ki vele önmagunkat.
Általában minden darabból csak egyet csinálok, ritka az, hogy két ugyanolyan ruhát készítek, az csak akkor szokott előfordulni, ha a megrendelő ragaszkodik hozzá.
Próbálom a lehető legalacsonyabb áron eladni a ruhákat, ezzel is motiválva az embereket arra, hogy inkább vásároljanak egy egyedi darabot, mint egy tömeggyártott fast fashion ruhát. Egy olyan helyen a világban, mint Közép-Kelet-Európa számottevő az a kettős jelenség, ami az elmaradottságot és a fejlődést szemlélteti. Szeretnék ugyanúgy alkotni egy ügyvédnő számára, mint egy Orczy téren dolgozó éjjel-nappali boltosnak. Itt az átlagember számára az öltözködés inkább alapvető szükséglet és nem az önkifejezés egyik eszköze. Nagyon szeretem azt megfigyelni, amikor valaki talál a kínai boltban egy strasszokkal kirakott PRADA feliratú melegítőt és azt viseli valamilyen kiegészítővel. Azt gondolom, hogy ez is egy nagyon fontos üzenet, ami szorosan kötődik az emberek anyagi helyzetéhez, ahhoz, hogy milyen igényeink alakulnak ki a média által és hogy mennyire túl vannak árazva a luxusipari göncök. Szeretem belevinni az olcsó strasszos, kissé giccses trash vonalat is a cuccaimba, hiszen ez a kelet-európai glamúr is valamilyen szinten slow fashion.
Milyen platformokon népszerűsíted, reklámozod a ruháidat? Van valamilyen jól bevált kommunikációs stratégiád?
Jelenleg az Instagramon van a legtöbb elérésem, de tervezem, hogy a közeljövőben legyen webshopom is. Jelenleg egyedül végzem az összes munkát, a varrástól kezdve a marketingig.
Mik a legnagyobb kihívások a mindennapi munka során?
Az idő hiánya. Az, hogy sosem érzem azt, hogy a munka végére értem, mert mindig látom a dezsőben a további fejlesztés lehetőségét. De sikerélménnyel tölt el az, amikor valakin látom az általam készített darabot, amit örömmel visel.
Van valamilyen különleges jövőbeli célod a dezsővel kapcsolatban?
Szeretném folytatni, szeretnék ismertebb lenni, akár külföldön is. Szeretném ugyanebben a hitvallásában megtartani a márkát.
Van-e valamilyen tanácsod annak, aki nekikezdene egy hasonló márka kialakításának?
Szerintem fontos a türelem, a kíváncsiság, az emberek megfigyelése és az elkötelezettség.
https://instagram.com/sziaplus?igshid=YmMyMTA2M2Y=
A cikk szerzője Barna Karina, az ELTE BTK egyik tanulója. A Divatkommunikáció kurzus keretein belül Kudron Anna (Pinkponilo stúdió) csoportvezetővel a diákok a fenntartható divat témájával foglalkoztak a 2022 tavaszi szemeszterben. Cikksorozatunk során bemutatjuk nektek a munkáikat. A kurzus a Média Intézet által valósult meg.
