Ettől függetlenül a divatipar sokáig a fizikális oldalához is ragaszkodott, mint hogy legyen egy üzlete is egy márkának, és tartsanak különböző eseményeket, ezzel növelve az elérhetőséget és népszerűséget.
A pandémia során egy lépést kellett tenni hátra, és átgondolni, hogy mi is van akkor, ha az emberek nem tudnak elmenni üzletekbe, ráadásul a divat hetek sem tarthatóak meg. Mindenki számára átértékelődött a fizikális divathoz való viszony és ezzel együtt ennek a pazarló mivolta is sokkal szembeötlőbb lett. Bár az emberek nagy veszteségnek gondolhatták a divat hetek hiányát, ezzel együtt ez redukálta a divatipar káros hatását a környezetre. Csak az utazás ilyen eseményekre akár a márkák vagy vásárlók részéről egy évben 241.000 tonna szén-dioxid kibocsájtást eredményezett. Ehelyett átkerültek ezek az események az online térbe.
Ebből az időszakból emelkedett ki az a jelenség, amit Digitális Divatnak (Digital Fashion) nevezünk. A fogalom bár magyarázza magát, nehéz lehet elképzeli, hogy hogyan is néz ki ez a dolog. Ez egy fenntartható divatmodell, ami a fizikális ruhák helyett kizárólag digitálisan előállított darabokat használ. Gyakorlatilag nem létezik megfogható valójában a ruhadarab, ebből következik, hogy nem pazarol anyagot, nem kell legyártani, így a környezetre való hatása is jelentősen kevesebb.
Ne kevesebbet vásárolj, hanem digitálisat!
Egy adott designer tervét egy program segítségével megszerkesztik, ilyen program például a Clo3d. Ebben amellett, hogy bármilyen anyagot kreálni tudnak, legyen akár már létező, vagy olyan, amit egy fantasy filmből húztak elő, a ruha előállítása egy tudatosabb folyamatba helyeződik át. Egy ilyen darab létrehozása átlagosan 3300 liter vizet takarít meg darabonként. A folyamat során 97 százalékkal kevesebb szén-dioxid keletkezik, mint egy fizikális darabnál.
Egy új struktúra építése
Olyan intézmények, mint például a 2020ban alakult Institute of Digital Fashion vagyis az IoDF célja a divat archaikus struktúrájának megoldása volt. Lerombolva azt, ahogy a rendszer kialakít, előállít, közvetít. Ehhez a látásmódhoz csatlakozik a The Fabricant, az első digitális divatház, fókuszuk kizárólag a digitális ruhadarabok tervezése. Sokszor más márkákkal társulnak. Ilyen volt például a Napapijri-nek készített digitális ruhaminták, ezzel a textil pazarlást elkerülve és lenyűgöző tartalmat előállítva.
Az influenszerek, ha egy márka megkeresi őket, akkor digitális mintát kapnak. Az adott márkának nem kell előállítani, becsomagolni, elküldeni a terméket, egyszerűen csak felrakják a felhőbe, ahonnan letölthetővé válik. Azután pedig lenyűgöző tartalmakat készíthetnek, akár égő ruhadarabokban is fotózkodva. Ilyen volt például a The Fabricant – Buffalo Shoe Londonnal készült kollaborációja, ami limitált kiadású különböző színűek lángoló cipőkből állt.
Bár nem helyettesítheti a kézzelfogható ruhákat, de a jelenlegi ruhaipar pazarló és a környezetre káros folyamatait felszámolhatja, az ártalmas anyagok kibocsájtásában már nagy változásokat hozott.
Ez az új divatmodell, egészen új ajtókat nyit ki az önkifejezésben, valamint megkérdőjelezi a divatipar fizikális beállítottságát, ezzel együtt még inkább a fenntarthatóságra helyezi át a hangsúlyt, ezt egy izgalmas, látványos módon megtéve. Még végtelen lehetőség áll a Digitális Divat előtt, amit érdemes figyelemmel követnünk.
A cikk szerzője Gulyás Csenge, az ELTE BTK egyik tanulója. A Divatkommunikáció kurzus keretein belül Kudron Anna (Pinkponilo stúdió) csoportvezetővel a diákok a fenntartható divat témájával foglalkoztak a 2022 tavaszi szemeszterben. Cikksorozatunk során bemutatjuk nektek a munkáikat. A kurzus a Média Intézet által valósult meg.
Borítókép forrása: thefabricant.com
