Amikor összeköltöztünk Petivel, akkor a felállás a következő volt: a három gyermekem velünk lakott, kéthetente hétvégén mentek az apukájukhoz, és Peti nagylánya pedig heti váltásban volt az anyukája és közöttünk. Mára ez annyiban változott – költözések és hosszú utazások miatt –, hogy most már ő is az anyukájánál lakik és kéthetente hétvégén jön hozzánk. Természetesen úgy vannak a hétvégék elrendezve, hogy akkor velünk van mind a négy gyermek.
Iskolai, óvodai szünetek
Ebben szerencsére egyik oldalon sincs probléma abban a tekintetben, hogy az összes szünetet felesben töltik a gyerekek. Az, hogy ez a valóságban hogyan néz ki, a szünet hosszától is függ, de az alap felállás az, hogy egyik felét itt, másik felét ott töltik a gyerekek. Mind a négy gyermek esetében. Ez igaz a nyári szünetekre is.
Ha látnátok, hogyan nézett ki a tavalyi naptárunk a nyári időszakra, sokan felnevetnétek! Külön színekkel kellett jelölnünk, melyik héten hol vannak a gyerekek, mikor vannak táborban, mikor a nagyszülőknél, mikor megyünk nyaralni… a végén már annyi szín, annyi írás, áthúzás, újfajta jelölés volt benne, hogy nekünk is időbe telt kisilabizálni.
A nyár kicsit képlékenyebb, mint a többi szünet, hiszen jóval hosszabb, több szabadságot kell kivenni és megoldani a gyerekfelügyeletet. Ezt jó előre egyeztetjük: mindegyik oldalnál a fő szempont a családi nyaralás: nálunk, az exférjeméknél és Peti lányának anyukájáéknál is. Ez élvez elsőbbséget. Ehhez mérten igazítjuk a táborokat és a nyár többi hetét – ki mikor hol van.
Bár a válási papírokban ennek meghatározott rendje lenne, mi ezt nagyon rugalmasan kezeljük: tavasz végén, nyár elején egy naptárral a kezünkben leülünk, és szépen mindent átbeszélünk, az összes nyári programot. Néha kicsit itt-ott igazítani és alkalmazkodni kell, de alapvetően mindenki segíti ebben a másikat.
Szerencsére Peti lányának anyukája is nagyon rugalmas, vele is mindig sikerül egyeztetni a dolgokat. Ott is új család van, ezért elég körülményes megbeszélni a szüneteket, de jó sok logisztikázással nem lehetetlen. Néha természetesen elkerülhetetlen egy-egy összezörrenés vagy bosszankodás, de azt hiszem, ennyi felé való alkalmazkodásnál ez belefér. Az elején sokkal nehezebben kezeltem ezeket a helyzeteket, mára már hozzászoktam és lazábban veszem.
Családi ünnepek, születésnapok, névnapok
A kisebb ünnepek, mint a húsvét, és a Mikulás, nem igényel nagyobb megbeszélést. Ahol éppen akkor vannak, ott ünneplik – természetesen Mikulás mindenhova érkezik, csak esetleg később kapják meg a csomagot. A születésnapokat, névnapokat mindegyik oldalon ünnepeljük, a gyerekek legnagyobb örömére! Ez is hétvége függő, ahogy éppen kijönnek – mikor vannak nálunk a gyerekek. De ugyanúgy ünnepelve van a másik oldalon is. Ezekre a családi eseményekre nem járunk össze, mindenki az új családjával ünnepel.
Igaz ez a karácsonyra is. A téli szünetet is előre lefixáljuk, kinél mikor jön a Jézuska, ki mikor díszíti a fát, és a szünet további részét igyekszünk igazságosan elosztani, hogy nagyjából mindkét oldalon azonos időt töltsenek a gyerekek.
Azért azt meg kell jegyeznem, hogy a gyerekek imádják ezt a helyzetet, hogy ennyi helyre jön a Jézuska, és mindenhol kapnak ajándékokat!
Ha visszagondolok az elmúlt majdnem három évünkre, betegség miatt talán egyszer kellett borítanunk a megszokott rendet. Mivel kicsi gyerekekről van szó, így elég gyakori a megfázás, köhögés, felsőlégúti betegség. Nálunk is és az exférjem új párjának a két kisfiánál is. Ezekkel mi nem foglalkozunk, ami az elmenetelt illeti. Ugyanúgy jönnek-mennek a gyerekek, hiszen ez körülbelül ősztől tavaszig tart. Peti nagylányánál is egyszer fordult elő, hogy huzamosabb ideig nem jött, amikor elkapták a covid-ot, és karanténban voltak. Ezen kívül nem fordult elő, hogy ne a megszokott rendben menjenek a dolgok.
Természetesen, ha úgy adódna, megbeszélés kérdése a változtatás, nyitottan állunk ezekhez a dolgokhoz. Emellett, ha kell, segítünk a másiknak hozni-vinni a gyerekeket, ez nem egyoldalú az exférjem esetében.
Különféle ünnepségek, rendezvények
Ezek megbeszélés szerint működnek. A legnagyobb lányom óvodai ballagására természetesen elhívtuk az apukáját is, aki el is jött, és végig mellettünk állt. Sima iskolai, óvodai rendezvényekre nem szokott jönni, hiszen nem is lakunk közel egymáshoz, de ha például a középsőnek fellépése van, akkor arra eljön. Ez ünnep és megbeszélés függő.
Pár szóban szeretnék kitérni a mostani férjem oldalára is. Az ő lányával is sokat beszélgetünk, meghallgatjuk az igényeit és az ő anyukájával is egyeztetünk mindenről, ami szükséges: iskolai tanulmányok, nyári szünet, ünnepek. Amikor összeköltöztünk – még Székesfehérváron – elhívtuk, hogy megnézze, hol fog lakni a lánya. Egy ideig én mentem érte Pestre, és hoztam haza, jó viszonyt ápolunk mi is – átbeszéltük a tanulnivalókat, fontosabb információkat. Természetesen nem olyan szoros a kapocs közöttünk, mint amennyit az exférjemmel kommunikálok a gyerekekről. Azt az oldalt inkább Peti intézi, és ez így is van rendjén. Viszont egyáltalán nem tabu téma, ismerjük egymást, voltunk már a másiknál, és mindenkiről lehet is beszélni a családban.
Ez mindenki érdeke.
Az apukákról
A végére hagytam az apákat, akikről úgy gondolom, szintén fontos szót ejteni. Hiszen általában a gyerekek az anyukákhoz kerülnek, és az apukák látogatása eléggé leredukálódik. Az exférjem a szétköltözéskor kicsit fellélegzett és kihasználta a hirtelen jött szabadságot. Valamilyen szinten ez hét év kőkemény gyerekneveléses időszak után érthető is (most legalábbis így nézek már erre). Mára sokat változott a hozzáállása, és tudom, hogy sokszor mennyire hiányoznak neki a gyerekek, mert mondja. Biztosan nem lehet könnyű, hogy ennyire ritkultak a találkozások – és ahogy nőnek a gyerekek, egyre több programjuk lesz (pl. fellépés, zsúr), ami lehet, hogy érinteni fogja ezeket a találkozásokat. Egyelőre ezeket még próbáljuk máshogy megoldani.
Emlékszem, amikor a legelső évben mentek el először a gyerekek egy hétre nyaralni az apjukhoz. Én teljesen stresszben voltam, remegtem, nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben, nagyon hiányoztak! El tudom képzelni, hogy ez nekik is hasonlóan nehéz. Nevelni napi szinten más gyerekét, közben a sajátodat kéthetente pár napra láthatod. Nem egyszerű munka, és igazán becsülendő!
Kicsit jobban rálátok Peti oldalára, hiszen vele élek együtt nap mint nap. Ő nagyon nehezen viselte a heti váltásról a kéthetente két napra történő átállást. Sokat szorongott (és talán még most is előfordul), hogy vajon jó apja-e így a lányának, mennyire tud jelen lenni az életében, és támogatni őt.
Néha elhatalmasodik rajta a félelem, a bűntudat és ilyenkor elég nehéz kirángatni belőle. A kétheti látogatásra történő átálláskor egy ideig nagyon túlkompenzált, de sokat beszélgettünk erről, és mára ez azért csökkent. S Vannak néha nagyon nehéz beszélgetéseink, olykor megesik, hogy nem értünk egyet, és bizony tudunk mi is megsértődni. Emberek vagyunk – mi is fejlődünk és próbálkozunk. De az biztos, hogy igyekszünk mindig a gyerekek érdekeit nézni, és ahhoz mérten cselekedni.
Az elfogadás szerepe a mozaikcsaládokban 2. – Felnőtt szemmel címő cikket itt olvashatod
