A labdarúgás kétségtelenül a legnépszerűbb sport Európában, de egyben széles körben elterjedt, mainstream sport az egész világon, még az Egyesült Államokban is, ahol focinak nevezik, függetlenül attól, hogy mélyen beépült-e a nemzeti kultúrákba vagy nem.
Az európai labdarúgás a 19. század végére nyúlik vissza, és a mai napig az a csúcssport, amellyel a rajongók azonosulnak, és az online sportfogadás egyik legkedveltebb eleme. Éppen ezért a világ összes fogadóirodája az európai és természetesen a magyar sportfogadó oldalak is mindent elkövetnek, hogy a legversenyképesebb árakat és szorzókat biztosítsák a futball fogadásban. Ezt a sportot hatalmas figyelem övezi. Azt szokás mondani, hogy a futballhoz mindenki ért legyen az öreg vagy fiatal, férfi vagy nő, gyári munkás vagy egyetemi tanár. Ezért is lehetséges az, hogy az online sportfogadás egyik legkedveltebb eleme. Talán nem is létezik olyan sportfogadó oldal ahol nem lehet foci eredményekre fogadni.
A futball a világ egyes részein – különösen Európában – egyfajta „vallássá” vált azok számára, akik szeretik ezt a sportot. A szurkolók erős kötelékeket és kapcsolatokat éreznek nemzeti vagy akár helyi klubjaikkal, amelyek általában többet jelentenek, mint egyszerű elégedettség és támogatás – ez a büszkeség és a becsület mélyebb érzéseit jelenti. Követik csapatukat, amikor az idegenben játszik és buzdítják közös erővel.
Az emberek nem csak a klubjaikat követik. Szeretik, imádják és bálványozzák kedvenc csapataikat. Ez magyarázza azt a jelenséget, hogy a meccsnapok – különösen, ha nagy összecsapásról van szó – az összejövetel, a televízió melletti összegyűlés, a sportpályák látogatása és általában a versenynapok napjává válnak. Legfontosabb ezen a napon nézni -élőben vagy nem – a focit. Arról nem is beszélve, hogy egyes meccsnapok kasszasiker fogadási napokká válnak, ahol a legtöbb sportfogadónak nem is kell bónuszokat és promóciókat kínálnia ahhoz, hogy rekordszámú fogadás fusson be hozzá.
Az európai szurkolók számára minden a sport iránti szeretetükön múlik. Valódi elkötelezettséggel és odaadással rendelkeznek klubjaik iránt – ez a viselkedés fokozatosan és folyamatosan beépült a kultúrájukba. Szeretik a futballt, és ünneplik a futballt annak minden aspektusában.
Az elmúlt néhány évben egyre nagyobb érdeklődést tapasztalunk a futballba irányuló amerikai befektetések iránt. Az amerikai tőke európai földre érkezik, ha futballról van szó. Valójában több európai labdarúgó-klub is szerepel a nagy ligákban, például az angol Premier League-ben, a francia Ligue 1-ben, az olasz Serie A-ban vagy a spanyol La Liga-ban, amelyek amerikai tulajdonba kerültek – akár teljesen, akár részlegesen. Sőt, a nagy válogatottak még a tőzsdén is tényezők lehetnek.
Ez az amerikanizálódási trend már egy ideje körülöttünk van, de az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbbá vált a szurkolók és a klubok közötti kapcsolat lassú – de mégis kimutatható – átalakulásával. Az egykor tiszta, mély kapcsolat, amely egy „vallási jellegű” kapcsolathoz hasonlít, most már kereskedelmi jelleget ölt.
Az európai futballklubok két alapvető okból vonzóak az amerikai befektetők számára: először is, minden labdarúgó-mérkőzés látogatottsága és nézettsége – legyen szó egy nagy nemzeti vagy nemzetközi bajnokságról, vagy akár egy kis helyi bajnokságról – hatalmas bevételt jelent, akár jegyekből, akár az eladott reklám időből kifolyólag.
Másodszor, az európai futball még mindig termékeny, tőkeáttétel nélküli és kiaknázatlan piac, ami a kereskedelmi forgalomba hozatalt és az áruvá válást illeti. Ellentétben az amerikai NFL-lel vagy MLB-vel, amelyek a „dollárba öltöztetett” kultúrát népszerűsítik szurkolóik előtt, az európai futball a szurkolók számára nagyrészt tiszta, szinte vallásos dolog marad.
Tehát amikor a nagy EPL-klubok, mint az Arsenal, a Manchester United, a Chelsea, a Liverpool vagy a Ligue 1-es klubok, mint a Marsellie, vagy a Serie A-klubok, mint a Roma és az AC Milan, részben vagy egészben amerikai háttérrel rendelkeznek a menedzsment megközelítésében, akkor valamiféle kommercializáció jelenik meg.
Ez azonban teljesen ellentmond annak, amit az európai futballszurkolók éreznek klubjaik iránt, amit várnak el tőlük, és ahogyan szeretnének velük kapcsolatban lenni. A hűség és a klub iránti elkötelezettség a legfontosabb kapaszkodójuk a labdarúgás terén, amihez lassan, lassan számukra nem kívánatos kereskedelmi elemek csatlakoznak, megzavarva ezzel a korábbi összhangot.
Az európai futballklubokba fektetett amerikai pénzeszközök azonban nem egészen az ördögtől valóak. Az a tény, hogy a két kontinensen teljesen eltérő mentalitás és sportkultúra uralkodik, még nem teszi őket rosszfiúvá. Ez csak nézőpont kérdése. Az európai szurkolók disszonanciát tapasztalnak, amely a futballklubok kommercializálódásával egyre élénkebbé és erősebbé válik.
