Budapestről, Hűvösvölgyből indultunk autóval, és egy rövid Platz Piacos, pilisvörösvári kitérő után – ami tökéletesen útbaesett így két legyet üthettünk egy csapásra – Csobánka felé vettük az irányt. Ezután Kiskovácsi következik, itt kell letérni a főútról balra, és addig menni, míg a nagy kaput meg nem látjuk, ahol megintcsak balra kanyarodva találjuk a kis parkolót. Innen indul a kaland, gyalogosan.

Sajnos, hogy őszinte legyek ezen a helyen nem igazán találunk útmutató táblákat, amik jeleznék, melyik irányba milyen látványossághoz jutunk el. Így jobb híján csak a telefonjainkra próbáltunk hagyatkozni és a színes turistajelzésekre, amik hol látszódtak a fákon, hol nem. Viszont mindenki nagyon kedves volt, akivel szembe találkoztunk, illetve legalább annyira tanácstalan, mint mi magunk.Úgyhogy hallgattunk a megérzéseinkre, a google mapsre, illetve erre a turistatérképre, amit javaslunk nektek is alkalmazni!

Merre indultunk mi, hogy eljussunk a Holdvilág-árokhoz?

Egész egyszerűen elindultunk egyenesen felfele, a szemben lévő úton. Mint aztán kiderült, így mi pont fordítva csináltuk meg a túrát, mint javasolták, de nem bántuk. Ahogy sétáltunk fel a hegyen, kissé meredeken, egyszer csak kilyukadtunk egy rét mellett, ahol egy kisebb magaslest is találtunk. Ha szerencsénk van, felmászhatunk ide megpihenni kicsit. Na, nekünk nem lett, mert bár egészen nyugodt, magányos utunk volt többnyire, ezen a részen pont összetalálkoztunk egy párral, akik hamarabb értek a leshez, így mi tovább haladtunk felfele. 

Az elágazásnál balra tartottunk, mert a térképeinkről azt azért sikerült belőni, hogy nagyjából merre lehet a Holdvilág-árok. Itt egy egészen szélesnek mondható, autóval is közlekedhető földúton sétáltunk, mintegy a domb peremén, ahol gyönyörű kilátás fogadott minket. Ezeken a részeken már éreztük, hogy megérte felmászni. Elképesztő csend volt néha egy kis madárcsicsergéssel kiegészítve, miközben a kora tavaszi napsütés simogatta az arcunkat.

Az autóúton haladtunk még egy keveset, aztán az erdőbe vezető baloldalon található elágazást választottuk, ami valószínűleg csak egy levágása volt a szélesebb útnak. Ezután pedig megint balra tartottunk, míg el nem értünk egy négyfelé ágazó ponthoz. Ez volt az a hely, ahol nem kellett volna hallgatnunk a megkérdezett, saját bevallásuk szerint is eltévedt párra, mert ezen a ponton nem felfele vagy szembe kell tovább indulni, hanem lefele érdemes a piros jelzést követni! Na, mi elindultunk egyenesen, aztán nagy bátran úgy döntöttünk, hogy mivel a párhuzamosan lent futó útra van szükségünk, átvágunk az erdőn, és leszánkázunk oda. 

Hamar kiderült, hogy a párom olykor igencsak szeleburdi Bernipásztor kutyáját ezúttal nem kell félteni, mert lazán veszi ezeket az akadályokat, és még kicsit meg is lökdös, ha mi bénázunk! Tökéletes útitárs, azt kell, hogy mondjam! 

Szóval sikerült végül a helyes útra tévednünk, ahonnan már csak néhány percnyi sétára meg is találtuk a Holdvilág-árok izgalmas részeit. A piros keresztet követve homokba vájt fa lépcsőkön vezet az út, majd elérkezünk a hatalmas sziklafalakhoz, illetve a barlang rendszerhez, amihez a Meteor létra vezet. Ezen mi nem mentünk le, mert nagy testű kutyával nem igazán sikerült volna, de a körbe vezető piros útról is igazán szép látványt nyújtott ez a sok természeti csoda. Ajánlom, hogy ha kisebb termetű kutyával, vagy kutya nélkül érkeztek, akkor mindenképpen fedezzétek fel a barlangos részt!

Ezután pedig a patak mentén folytattuk az utunkat, immáron a zöld kör jelzést követve, ami előre szólok, hogy néha eltűnik, esetleg kékké válik, de a lényeg, hogy a völgyben lefele vezető utat keressük: olykor a patakon átkelve kis fahídon, vagy éppen a köveken átugrálva. Nem sokkal később már látni fogjuk a főutat, itt majd enyhén balra tartva, de a főúttól nem a legtávolabb eső ösvényen sétálva visszaérkezünk majd a parkolóba. 

Összességében mi így 7 kilométert sétáltunk, ami ugyan nem egy hard core túra hosszúság, ám sok emelkedős rész tarkította, így kellemesen elfáradtunk, és nem is volt szükségünk altatóra az elalváshoz. Tényleg izgalmas útvonalakra leltünk, amik nem voltak tömve emberekkel, így egy békés, felfedezős, kalandos túra lett az egészből, amit csak ajánlani tudunk!