Számos felfedezésük közül először dokumentálták, hogy a teknősök, krokodilok és szalamandrák különösen alacsony öregedési rátával rendelkeznek, és méretükhöz képest hosszabb élettartammal rendelkeznek. A kutatócsoport azt is megállapította, hogy például a legtöbb teknősfaj, ami kemény páncéllal rendelkezik, lassabban is öregedik ennek a tulajdonságnak köszönhetően.
„Számos bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy egyes hüllők és kétéltűek lassan öregszenek és hosszú élettartamúak, de ez idáig senki sem tanulmányozta ezt mélyrehatóan a vadon élő fajok esetében” – mondta David Miller, a vadon élő állatok populáció-ökológiájával foglalkozó szerző és egyetemi docens.
„Ha megértjük, mi teszi lehetővé egyes állatok lassabban öregedését, jobban megérthetjük az emberek öregedését is, valamint többet megtudhatunk a hüllők és a kétéltűek védelmi stratégiáiról, amelyek közül sok faj például fenyegetett vagy veszélyeztetett.” – fejtette ki David.
Vizsgálatuk során a kutatók összehasonlító filogenetikai módszereket alkalmaztak – amelyek lehetővé teszik az élőlények evolúciójának vizsgálatát –, amik során az állatokat befogják, megjelölik, majd visszaengedik a vadonba és megfigyelik. Céljuk az volt, hogy elemezzék a vadon élő ektoterm (hidegvérű állatok) egyedek öregedés és a hosszú élettartam változásait az endotermákhoz (melegvérű állatokhoz) képest, valamint feltárják az öregedéssel kapcsolatos korábbi hipotéziseket – beleértve a testhőmérséklet szabályozásának módját és a védelmező fizikai tulajdonságok jelenlétét vagy hiányát.
Miller kifejtette, hogy a „hőszabályozási mód hipotézise” azt sugallja, hogy az ektotermák – mivel testhőmérsékletük szabályozásához külső hőmérsékletre van szükségük, és ezért gyakran lassabb az anyagcseréjük – lassabban öregszenek, mint az endotermák, amelyek belsőleg termelik saját hőjüket és gyorsabb az anyagcseréjük.
A csapat eredményei azonban azt mutatják, hogy az ektotermák öregedési üteme és élettartama jóval a hasonló méretű endotermák ismert öregedési aránya felett és alatt is van, ami arra utal, hogy az állatok hőmérsékletének szabályozása nem feltétlenül jelzi az öregedés ütemét vagy az egyed élettartamát.
„Nem találtunk bizonyítékot arra az elképzelésre, hogy a lassabb anyagcsere azt jelenti, hogy az ektotermák lassabban öregednek” – mondta Miller. „Ez a kapcsolat csak a teknősökre volt igaz, ami arra utal, hogy a teknősök egyedülállóak az ektotermák között.”
A protektív fenotípusok hipotézise azt sugallja, hogy az olyan fizikai vagy kémiai tulajdonságokkal rendelkező állatok, amelyek védve vannak – például páncél, tüskék, kagylók vagy méreg segítségével– lassabban öregszenek és hosszabb életűek. A csapat dokumentálta, hogy ezek a védő tulajdonságok valóban lehetővé teszik az állatok lassabb öregedését, és fizikai védelem esetén sokkal tovább élnek a méretükhöz képest, mint azok, amelyek nem rendelkeznek védő fenotípussal.
Beth Reinke, a Northeastern Illinois Egyetem első szerzője és biológia adjunktusa tovább magyarázta: „Ezek a különféle védelmi mechanizmusok csökkenthetik az állatok halálozási arányát, mivel nem eszik meg őket más állatok. Így nagyobb valószínűséggel élnek tovább. Ez pedig hatással van arra, hogy lassabban öregedjenek. A protektív fenotípus hipotézishez a legnagyobb alátámasztást a teknősöknél találtuk. Ez ismét azt bizonyítja, hogy a teknősök egyedülállóak.”
Érdekes módon a csapat elhanyagolható öregedést figyelt meg legalább egy fajnál az ektoterm csoportok mindegyikében, beleértve a békákat és varangyokat, krokodilokat és teknősöket.
„Drámainak hangzik azt mondani, hogy egyáltalán nem öregszenek, de alapvetően a halálozási valószínűségük nem változik az életkorral, miután túl vannak a szaporodási időszakon” – mondta Reinke.
Miller hozzátette: „Az elhanyagolható öregedés azt jelenti, hogy ha egy állat számára 10 éves korában 1% az esélye annak, hogy egy év alatt elpusztul, akkor ha 100 évesen még életben van, az elpusztulás esélye továbbra is 1%.”
Reinke megjegyezte, hogy a csapat újszerű tanulmánya csak azért volt lehetséges, mert számos, a világ minden tájáról érkezett munkatárs közreműködött és a fajok széles skálája állt rendelkezésre.
„Az, hogy összehozhattuk ezeket a szerzőket, akik éveken át dolgoztak az egyes fajaik tanulmányozásán, lehetővé tette számunkra, hogy megbízhatóbb becsléseket kapjunk az öregedési sebességről és a hosszú élettartamról, amelyek populációs adatokon alapulnak, nem pedig egyedi állatokon.” – mondta.
Az állatok öregedésének megértése olyan tudást adhat, amely segíthet az emberi öregedéssel kapcsolatos orvosbiológiai vizsgálatokban is.
