Hozzávalók egy nagy üvegnyihez:
nagyjából egy kg kovászolni való uborka
egy kis csokor friss kapor
3-4 gerezd fokhagyma
3-4 evőkanál igazi durva erdélyi só (nem jódozott)
1 legalább egy literes nagy befőttes üveg
1-2 szelet maradék kenyér, lehetőség szerint kovászos
opcionális egy teáskanál mustármag
Kovászos uborka elkészítése:
A kaprot mossuk meg majd helyezzük az üveg aljára úgy ahogy van. Pucoljuk meg a fokhagymákat, kicsit irdaljuk be vagy törjük meg őket, hogy még inkább kijöjjön az ízük, és ezeket is tegyük az üveg aljára. Szórjuk bele ezután a mustármagot.
Majd mossuk meg jó alaposan az uborkákat és zépen sorjában helyezzük el a befőttes üvegünkben. Mi függőlegesen szoktuk tenni őket, de ez talán kevésbé lényeges, tedd, ahogy elférnek. Fontos azonban, hogy ne legyen színültig az edényünk! Ha szépen elhelyeztük az uborkákat, akkor töltsük tele az üveget vízzel, majd ha teljesen megtelt, akkor öntsük át a vizet belőle egy nagy lábosba. Ekkor adjunk hozzá még egy jó bögrényit, mert a melegítés közben valamennyi el fog párologni belőle.
Kezdjük el lassú tűzön melegíteni, és lassanként adjuk hozzá a sót. A nagymamám szerint a roppanósság titka a megfelelő só mennyiség, hiszen ez tartósítja a kovászos uborkát. Ehhez pedig bármennyire is ódzkodunk tőle, muszáj kóstolgatnunk a vizet. Addig adjunk hozzá újabb és újabb kanálnyit, míg már azt érezzük, hogy egészen kellemetlenül sós lett a víz. Ekkor nyilváníthatjuk megfelelőnek. Egyet rottyantsunk rajta, majd zárjuk le és hagyjuk kihűlni.
Ha lehült a sós víz, öntsük bele az üvegünkbe, majd a kenyér darabokat helyezzük az ubik tetejére. Fontos, hogy a lé nagyjából ellepje ezeket is! Ha mindezzel megvagyunk, akkor keressünk egy nagyobb tálat, én például jénai üvegtál fedelét használtam, és állítsük erre a befőttesüveget. A tetejére pedig helyezzünk egy kistányért, vagy műanyag tálkát, ami nem zárja le hermetikusan. Ezekre azért van szükség, mert az erjedési folyamatok során kikúszhat a lé, és ha nagyon lezárjuk akkor legrosszabb esetben ez robbanáshoz is vezethet.
Ezután nincs más dolgunk, mint kitenni a gyermeket a napra és megfeledkezni róla két három nap erejéig (haha). Itt fontos elmondanom, hogy olyan időszakot válasszunk, amikor várhatóan tartósan meleg idő lesz. Ugyanis az erjedési folyamathoz elengedhetetlen a magas hőmérséklet. Legjobb a 30 fok feletti igazi nyári hőség. És tényleg érje a nap az üveget. Ha így történik, akkor akár már két nap múlva falatozhatunk a saját, házi kovászos uborkánkból!
Honnan tudom, hogy elkészült a kovászos uborka?
A leglátványosabb jel, amikor zavarossá válik a víz, egészen fehéres színe lesz. Ehhez azért két nap még hőségben is mindenképpen kell. Ha már apró buborékok is megjelennek, amik az aljáról felfele úsznak, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy elkészült a kovászos uborkánk. Azonban a puding próbája az evés! Nyugodtan vegyünk ki egy darabot és kóstoljuk meg, ugyanis száz százalékosan csak így fogjuk tudni megállapítani, hogy jó-e már.
Amennyiben érezzük azt az enyhén ecetesre emlékeztető, fanyar, fokhagymás ízt, akkor hozzuk be kintről. Vegyük ki az ubikat egy tálba, majd egy másikba szűrjük le a levet. Ez azért fontos, mert a kenyér szétmállik a lében, és erre nincsen szükségünk a továbbiakban. Ekkor akár szétrakhatjuk kisebb üvegekbe az ubikat, majd öntsük rájuk a leszűrt levet és tároljuk hűtőben, míg el nem fogyasztjuk!
/A kép csupán illusztráció/
