Februárban születtem, Halak csillagjeggyel és rák aszcendenssel. Az asztrológusom legutóbb elmondta, hogy különleges és nehéz életutat járok be. Eléggé érzelmes és érzékeny természet vagyok. Lelkiismeretes, gondoskodó, aki imád álmodozni, de ha kell, be tudnak indulni az intuíció fogaskerekei. Nagyon sokszor az érzelmeim irányítanak, ami nem minden esetben a legjobb. Magát az életet egy elég sajátos szemlélettel nézem és előfordul, hogy olykor nehezen tudom különválasztani a dolgokat a személyes elfogultságaimtól. A megérzéseim azonban hihetetlen erősek tudnak lenni.
Ennek azért örülök különösképpen, mert egész eddigi életem során, rengeteget segítettek a megérzéseim. Amiért hálás vagyok. Sajnos elég nehéz utat jártam be eddig. Sokat voltam egyedül. Egyedül a gondolataimmal. Kerestem a válaszokat a kérdéseimre. Miután kiköltöztem Londonba, nagyon sok mindent megtapasztaltam. Elsősorban azt, hogy az élet bizony nem könnyű. El kellett fogadnom, hogy csak önmagamra számíthatok. Meg kellett tanulnom kiállni magamért és a sok csalódás ellenére továbbra is hinni magamban. Azonban amit a legnehezebb volt megtanulnom az a segítségkérés. Világ életemben a külvilág felé erősnek mutatkoztam, és mindent egyedül akartam megoldani. Majd jött a párom, aki megtanította nekem, hogy attól, mert erős vagyok, vannak pillanatok, amikor nem szégyen segítséget kérni.
Valójában egyáltalán em volt könnyű kapcsolódni önmagammal. Nagyon sok bántást kaptam, mert alacsonyabb vagyok, mint az átlag magasság. Ennek a következménye az lett, hogy egy visszahúzódó, önbizalomhiányos lány lettem. Sok időbe telt mire elfogadtam és megszerettem önmagam és azt, hogy nincs más választásom, mint együtt élnem azzal, hogy egy picit más vagyok, mint a többi ember, de nem kevesebb. Tudjátok a legnehezebb az volt, hogy továbbra is kitartóan higgyek magamban. De sikerült. Mert az évek alatt megtanultam, hogy el kell engednem az emberek rosszindulatát. Már nem érdekel, ki mit gondol, vagy mondd rólam. Tudom, ki vagyok. Tudom, mit akarok. Tudom, hogy képes vagyok bármire.
Megtanultam figyelni a lelkem dallamára. Meggyújtottam a saját fényemet és nem hagyom kialudni a bennem rejlő tüzet. Merek bátor lenni. Vállalom a gyengeségeimet. Hiszek a képességeimben és minden nap hálát adok.
Az évek alatt rájöttem, hogy a lelkem megnyugvásához vezető út első lépcsőfoka, ha elkezdem szeretni önmagam, hiszen csak akkor tudom élvezni a körülöttem bekövetkezett pozitív történéseket, ha a lelkemben nyugalom van és szárnyalok. Azóta pedig úgy érzem, hogy olyan a lelkem, mint a pillangónak. Aki képes bármikor megújulni és újjászületni.
Mert a legszebb nő a világon az, aki minden rossz ellenére nem hajlandó feladni semmit. Szóval ez vagyok én. Egy erős nő, aki szépen lassan, de kapcsolódik önmagával.
