Bátortalan kopogtatás.
– Szabad!
– Jó napot
– Jó napot! Foglaljon helyet!
– Köszönöm.
– Ha jól sejtem Ön a két órási ügyfél.
– Igen-igen, bocsánat a késésért.
– Semmi gond, előfordul. Szabad a nevét?
– Persze, hogyne, Kovács Balázs.
– Balázs… lássuk csak.
– Kilencvenhét április tizennyolc, ha ez segít.
– Á igen, köszönöm, így már meg is van. Tanácsadás kezdőknek, igaz? Mindent az alapoktól?
– Igen-igen, valahogy úgy.
– Ugye nem érzi magát rosszul miatta?
– Nem… dehogy.
– Nézze Balázs… Ugye szólíthatom Balázsnak?
– Persze, nyugodtan.
– Köszönöm. Szóval, azt hiszem fontos ezt elsőként tisztáznunk. Nincs oka szégyenkezni, amiért itt van. Nem is gondolná mennyien veszik igénybe a szolgáltatásainkat, főleg a maga generációjából.
– Mhm, értem.
– Nincs abban semmi rossz, ha valaki támogatásra szorul, a szervezetünk pedig örömmel segít a bajban. Semmi oka feszengeni, kellemetlenül érezni magát. Rendben?
– Rendben.
– Szeretném ha hangosan kimondaná, miért is van most itt.
– Hogy teljessé tegyem az életem.
– Nem hallom.
– Hogy teljessé tegyem az életem!
– Remek! Most, hogy ezt tisztáztuk, nagyvonalakban elmondanám a tanácsadás menetrendjét.
– Figyelek.
– Kezdésnek ellenőrizni fogjuk az adatait, hogy biztosan pontos információkkal dolgozzunk. Miután ezzel megvagyunk jön a legfontosabb rész, vagyis kiválasztja a témát amivel dolgozni fogunk. Természetesen nem sietünk sehová, de mindenképp ideális lenne ezt az első konzultáción letudni. Ha választott, akkor a többi foglalkozásunkat a témában való elmerülésnek szentelhetjük. Egyelőre ennyi lenne. Van bármi kérdése esetleg?
– Nincsen.
– Remek! Akkor kezdhetjük is? Előtte egy kávé?
– Nem kérek, de köszönöm. Inkább minél előbb szeretnék nekilátni.
– Az Ön helyzetében ez teljesen érthető. Jöhetnek az adatok?
– Igen.
– Nos, akkor lássuk! Kezdjük a kapcsolataival. Kérem szóljon, ha bármi korrekcióra szorul.
– Hogyne, persze.
– Szóval… Apja gyerekkorában elhunyt, anyjával a kapcsolatot nem tartja, testvére nincs, gyermeke nincs, tágabb családjával a kapcsolatot szintén nem tartja. Barátai nincsenek, ismerősi köre elhanyagolható, párja nincs. Háziállat szintúgy, nincs. Eddig stimmel?
– …Igen.
– Nagyszerű! Nézzük tovább. Végzettsége szerint logisztikus, sikerült a szakmájában elhelyezkednie, de elégedetlen a munkájával. Hobbija, komoly érdeklődési köre nincs, sportolni nem sportol. Ideológiai elköteleződése nincs, vallási felekezethez nem tartozik. Hosszútávú célja…
– Nem ugorhatnánk?
– Tudom, hogy nehéz ezt így, sűrítve hallani Balázs, de fontos, hogy mindent ellenőrizzünk. Egyébként pedig, ha semmi pontatlanságot nem hallott ezzel a résszel kész is vagyunk.
– Nem, minden stimmelt.
– Remek! Ezesetben jöhet az izgalmas rész. Készen áll?
– Igen-igen.
– Nagyszerű. Most különböző szimbólumokat, jelképeket, ábrákat fogok mutatni. Ezek közül kell majd választania egyet. Alaposan fontolja meg és nyugodtan szánja rá az időt, mert csak egy lehetősége van.
– Hogyhogy? Azért ez egy elég komoly döntés.
– Pontosan, ezért szól egy életre. Elvégre ez nem olyan mint egy zokni. Az ember nem váltogathatja naponta, hogy mire építi az egész identitását.
– Végülis érthető.
– Ha nagyon muszáj természetesen van esély változtatásra, de előre figyelmeztetem, nem olcsó mulatság.
– Az alapszolgáltatás sem az…
– Ez tény, de minden pénzt megér. Majd meglátja.
– Mhm.
– Egyébként megnyugtatom, ha meglátja, úgyis rögtön tudni fogja melyik illik Önhöz. Lehet azt mondja babonás vagyok, de szerintem nem is feltétlenül az ember választja az identitást, sokkal inkább fordítva.
– Van benne valami.
– Kezdjünk valami könnyedebbel, mit szól hozzá?
– Rendben.
– Lássuk csak… Mit szól ehhez?
– Mmm, nem, soha nem voltam az a sportos alkat.
– Na és ez?
– Nem, a természet nem az én világom. Sem az állatok, ne is fáradjon a kutyás képpel.
– Értettem. Művészet?
– Nem.
– És ez?
– Heteroszexuális vagyok.
– És ha már itt tartunk, mondjuk ez?
– Nem vagyok az a szerelmes hős típus.
– Még lehet.
– Kétlem.
– Hát Balázs, maga keményebb dió, mint azt elsőre gondoltam.
– Alig kezdtük el. Ilyen könnyű alapkövet adni valakinek az egyéniségéhez?
– Elképzelni sem tudja mennyire könnyű. És szerintem elhiszi, ha azt mondom nem ma kezdtem. Nem bánja ha belepillantok a profiljába?
– Tessék csak.
– Hmm. Hát jó, azt mondom evezzünk mélyebb vizekre. Melyik kezemet választja?
– Ez valami vicc akar lenni?
– Egyáltalán nem. Az Ön alapköve itt lapul valamelyik stócban. Mindkettőnek egyforma esélye van rá, hogy kiteljesíti az életét. Azt mondom bízzuk a szerencsére. De ha ragaszkodik a választáshoz…
– Jobb. A jobb kezét választom.
– Remek választás, parancsoljon.
– Nem mutatja fel nekem őket?
– Szerintem ez esetben jobb, ha saját kezűleg nézi át őket.
– Hát jó. Ehhez mit szól?
– Hogy én vagy bárki más mit szól hozzá, az teljesen mindegy. A kérdés az, hogy Ön mit szól hozzá.
– Nem is tudom… lehet… talán… Azt hiszem megvan.
– Szabad?
– Hogyne.
– Kiváló választás.
– Megkérdezhetem, hogy mi volt a másik stócban?
– Persze. Nagyrészt különböző zászlók és csillagok. Talán egy szvasztika is lapul benne valahol, de ebben nem vagyok biztos.
– Értem. Azt hiszem jól döntöttem. A politika valahogy soha nem állt túl közel hozzám. Mondjuk ha jobban belegondolok a vallás sem.
– Hát akkor itt az ideje. Még egyszer, szerintem remekül választott. Sokan úgy hiszik kiment a divatból, de szerintem mindig lesz számára jövő, ahogy azt Ön is bizonyítja.
– Na és hogyan tovább?
– Amint mondtam, a következő alkalmakon felépítjük identitásának házát a kőre, amit épp most rakott le. Hogy érzi magát?
– Máris jobban. Mintha… valaki mentőövet dobott volna nekem.
– Manapság mindenkinek szüksége van valamire amibe kapaszkodhat, cégünk pedig örömmel biztosítja ezt a valamit.
Írói pályázatunk jelöltjére Facebook oldalunkon tudtok szavazni!
