Sas Eszter – pszichológus, mediátor, újságíró, művészetterapeuta-jelölt, a Mind-Art munkatársa
Pszichológusként és újságíróként hiszem, hogy hatalmas erő rejlik abban, ha van terünk és lehetőségünk olyan dolgokról beszélni, amelyek sokszor kimondatlanok maradnának. Éppilyen a halál is, amely bár az életünk elválaszthatatlan része, még mindig sokszor tabunak számít. Pedig a halálhoz és a saját halandóságunkhoz való kapcsolódás az, ami irányt mutathat abban, hogyan is érdemes igazán élnünk.
Novák Bálint – pszichológus
Már régóta foglalkoztat, hogy miként érdemes gondolkozni a saját életünk végességéről. A középkori keresztények annak idején emlékeztetőként érmékbe és medálokba vésték az „emlékezz a halálra” („memento mori”) jelmondatot. Úgy érzem, hogy ezek az emlékeztetők kifogytak az életünkből, pedig a halandóság gondolatával töltött idő segít ráébrednünk arra, hogy mik a számunkra legfontosabb dolgok az életben. Bálint oldala itt elérhető.
Buru Évi – a Fabrik egyik alapítója és tulajdonosa, kreatív stratéga, kommunikációs szakember
A Körforgásban című, fenntartható fejlődéssel foglalkozó podcast co-hostjaként és a Future Potato tanácsadó vállalkozás társalapítójaként a fenntartható fejlődés stratégiai és hétköznapi dilemmáival, szorongásaival, lehetséges megoldásaival és az ehhez kapcsolódó kihívásokkal foglalkozom nap mint nap. A Fabrik Budapest megálmodójaként elkötelezett híve vagyok a közösségeknek, tudatosan és aktívan építem is ezeket a kis közösséget, mindig keresem a lehetséges kapcsolódási pontokat. Úgy vélem, a változó világunkhoz való alkalmazkodásban, az egymástól való tanulásban, a megoldások közös megfogalmazásában kulcsfontosságú szerepe van és lesz ezeknek az emberi kapcsolódásoknak.
Horváth Ramóna – képződő mentálhigiénés segítő, Apró Szárnyak blog
Horváth Ramóna vagyok, 30 éves, közszolgálatban dolgozó nő, jelenleg képződő mentálhigiénés segítő. Anyukája egy kisfiúnak, és egy ikerpárnak, habár kettejüket csak a szívemben őrzőm.
Az elmúlásról régebben valami sötét, szomorú kép ugrott be. Ma már tudom, hogy az elmúlás okozta fájdalom enyül. Ha szembe tudok nézni a nehéz érzésekkel, a veszteségem által fejlődök is, és új utakra, új örömökre lelhetek.
Ennek része az elengedés, ami számomra nem azt jelenti, hogy felejtek, hogy már nem számít, vagy nem fáj az elengedés tárgya. Inkább azt, hogy miután meg tudtam élni, és úrrá tudtam lenni a hozzá kapcsolódó érzelmeken, a helyére kerül bennem, erőforrássá válva.
Takács Szabina – utazó blogger
Takács Szabinának hívnak. Az egész életemet a szabadság megélése iránti vágy határozta meg. 12 éve vagyok úton, különböző kultúrák, élmények, és a komfortzónám feszegetésének megélésével szeretném megismerni jobban magam. Hiszek abban, hogy mindenki bátornak születik, csak meg kell tanulnunk félni. Az elengedés számomra azt jelenti, hogy megbékélünk a sorsunkkal és engedjük, hogy az élet vigyen minket a számunkra kijelölt úton.
Korábbi nagyköveteinket, havi témáinkat itt találod.