Előző cikkemben írtam róla, hogyan indult az Erasmus utam Belorádóban, viszont úgy éreztem, arról, hogy mit tanultam ott, és mit hoztam magammal, kevés lett volna egy bekezdés.
A Return to town Erasmus program célja
A 10 nap során szervezőink igyekeztek minél széleskörűbb tudást átadni nekünk a különböző vállalkozási formákról. Megtanultuk hogyan néz ki egy profitorientált vagy egy társadalmi vállalkozás, valamint egy civilszervezet. Az elsőnek a legfőbb célja a bevétel. A második egy mix, fontos számára a bevétel, de emellett társadalmi szerepvállalás is jellemzi és gyakran a fenntarthatóság jegyében működik. A civilszervezetek pedig teljes mértékben a társadalmi problémák megoldásaira fókuszálnak, minden jellegű profittól mentesen.
Emellett pedig szó esett az 5 W+2 H metódusról, melynek lényege, hogy minden vállalkozás elindítása előtt érdemes végiggondolni öt kérdést. Ezek pedig a következők: Ki? Mit? Hol? Miért? Mikor? illetve Hogyan? Mennyiért? Az elnevezés az angol szavak miatt alakult ki, hiszen ott ezek mind W-vel vagy H-val kezdődnek. A kérdések pedig jó eszközök ahhoz, hogy végiggondoljuk, megéri-e belevágnunk terveinkbe. Nagy segítség ehhez egy másik módszer, amiről szintén szó esett a projekten, ez pedig az ikigai.
A japán módszer négy alapvetésen fekszik: mi az amit szeretsz csinálni, miben vagy igazán jó, mire van szüksége a “világnak”, és mennyi pénzt tudsz rászánni minderre. A jó üzlet pedig valahol a négy keresztmetszeténél helyezkedik el.
Miután mindezt a tudást magunkévá tettük, rajtunk volt a sor, hogy megálmodjuk a saját vállalkozásunkat csapatokban, és ez volt tulajdonképpen a projekt célja. Szem előtt tartva a vidék értékeit, azt, hogy célunk a fiatalok visszacsábítása és a környezet kímélése, körülbelül 5 fős csoportokban indult a munka.
A vállalkozás, amit megálmodtunk
Csapatomba egyik magyar társam, Petra, két olasz srác és egy olasz lány került. Nem mondom, eleinte okozott némi nehézséget, hogy mindenki ötletét figyelembe véve alkossunk valamit, de végül megszületett a Caffetteria Futuro (Jövő kávézó) gondolata.
Ez egy olyan fair trade kávézó és közösségi tér lett, ahol tradicionális olasz ételek vegán verzióit kóstolhatják a vendégek, melyeket kizárólag helyi alapanyagokból készítünk. Eközben fair trade kávét szürcsölhetnek, és különböző workshopokon vehetnek részt. Programjainkkal öbbek között a bevándorlók integrálásához is hozzájárulunk, de az ételhez való viszonyunk javításáról is tájékozódhatnak. Mindemellett pedig egy közösségi kertet és komposztot is fenntartunk, amit a helyi közösség bármikor használhat. Illetve a belső térben egy pici fenntartható bolt is található, egy kis sarok, ahol környezetkímélő termékeket vásárolhatnak az ide betérők.
Ötletünk végül elnyerte a legambíciózusabb vállalkozás díját. Egyszer talán majd egyikünk meg is valósítja.
Mit hoztam haza magammal a 10 napról?
A konkrét tudáson túl, amit Chito, a főszervezőnk adott át nekünk, még számos tapasztalattal gyarapodtam. Számomra kiemelkedő ezek közül az, hogy mennyi különböző szinten támogattuk egymást. Hogy a tettek néha hangosabbak ezer szónál.
Az egyik szerb fiú nagyon csöndes volt, valószínűleg kevéssé tudott angolul, nagyjából egy szót nem váltottunk egész idő alatt. Viszont amikor a vállalkozásokat díjazták, utána ő, Vojin minden egyes résztvevőhöz odament és kezet fogott, gratulált a munkához. Egyszer pedig mikor a lépcsőn ülve telefonáltam (az volt a legcsendesebb hely) és éppen jött fel, váratlanul megkérdezte, hogy minden rendben van-e. És nem is volt semmi baj, de ezek a gesztusok annyira sokat elmondanak egy emberről, még ha nem is szólal meg szinte 10 napig.
Aztán egy olasz lánynak eltűnt a pénze, nem is kevés összegben. Ezt követően az egyik magyar társam, Liliána kezdeményezésére gyűjtést indítottunk, hogy egy kicsit segítsünk neki. Végül nem tudom mennyi pénzt sikerült összeszednünk, de meghatottságában zokogni kezdett, mikor az olasz csajok átadták neki. Számomra mindezek azt jelzik, hogy számtalan jó ember van a világban, aki igenis képes összefogni, ha szükség van rá.
Mindezeken túl pedig rengeteget beszélgettem az olaszokkal, már csak személyes érdeklődés okán is, politikáról, társadalmi helyzetről. Ezek pedig nagy mértékben szélesítették a látókörömet. Továbbá az is nagy hatással volt rám, amilyen elfogadóak voltak egymással az emberek Madridban, ahova a program után érkeztünk még két napra. Mindezek miatt vegyes gondolatok keringenek bennem, de ami biztos, hogy ezt a 10-12 napot soha nem felejtem el, és hálás vagyok azoknak, akik révén ezt megtapasztalhattam.
Borítókép: Beatriz Barbero Martinez
