Szemléletmódja kutató tekinteten és éles megfigyelőképességen alapul, ahol kéz a kézben jár az empátia, a társadalmi szerepvállalás, az erős humorérzék és az abszurditás. Ezek a szálak végigkísérik a teljes életművét. Az Apró rejtélyek kiállítás az 1985–86-ban Budapesten készített sorozatán kívül, a későbbi projektekből is megmutat olyan kiemelkedő pillanatokat, melyek gyökerei Van der Meer magyarországi munkásságának időszakába nyúlnak vissza vagy erre az időszakra utalnak.
A Budapest-sorozat betekintést nyújt mindabba, ami Van der Meert fiatal, kíváncsi kívülállóként lenyűgözte egy olyan országban, amely első látásra idegennek és távolinak tűnt, de ahol hamar rátalált a saját útjára. Semmit sem tervezett el előre, hogy csak az intuíciója vezesse. Úgy járta az utcákat, mint egy rendező, aki jeleneteket gyűjt a forgatókönyvéhez.
Ennek köszönhetően csodálatos, játékos, olykor tragikomikus helyzetekbe botlott bele. Alkalmi jeleneteket fotózott az utcán, az emberek testbeszédére, egy-egy póz vagy tekintet kifejezőerejére összpontosítva, melyben megtalálta a mélyebb jelentést. Fotóival felnagyította ezeket a helyzeteket, néha egészen abszurd arányokig. Vagy éppen ellenkezőleg, megőrizte azok kis léptékét, az emberi viselkedés vagy a finom gesztusok iránti vonzódással, amelyekben megható részletek nyilvánulnak meg. Mint kis fordulatok egy nagyobb történetben.
Visszatekintve, a sorozat olyan, mint egy átmeneti korszak emlékműve. Egy olyan korszaké, amely a végéhez közeledett egy olyan városban, Európa szívében, amely leharcoltnak tűnt, nyögött, recsegett és ropogott a történelem súlya alatt, de ahol végre remény volt valami újra.
Fiatal korához képest feltűnően érett érzékenységgel képes egyensúlyban tartani a fájdalmas egzisztenciális valóságot humorral, eleganciával és könnyedséggel. Ez a képessége a későbbi munkássága során is biztos alapként szolgált. A társadalmi témák iránti elköteleződését mindig a másik iránti őszinte érdeklődés jellemezte. És ez a később készült, a holland közterületek tervezéséről szóló, a hollandiai szarvasmarhatartás kritikus helyzetével foglalkozó vagy az amatőr futballt bemutató, nemzetközi hírű sorozatairól egyaránt elmondható.
Van der Meer erős történetmesélő képessége először állóképekben, majd szövegben és videóban mutatkozott meg. Nem véletlen, hogy a Budapestről készült fotói filmek állóképeire emlékeztetnek. A filmvígjátékok világának olyan fontos ikonjai inspirálták, mint Buster Keaton és Jacques Tati, de olyan kivételes filmrendezők is inspirálóan hatottak rá, mint Jiří Menzel és később Tarr Béla. Magyarországi tartózkodása alatt az irodalom területén felfedezte Bohumil Hrabalt és más közép-európai írókat, akiknek jellegzetes és hangulatos művei tökéletesen illenek Van der Meer ebben az időszakban készített fotóihoz.
Az Apró rejtélyek című kiállítás kiindulási pontját Van der Meer 1985–86-ban Budapesten készített utcai fotósorozata jelenti, melynek egy részét 1986-ban kiállították a Váci utcai Fotóművészeti Galéria, és Quirk of Fate (A sors fintora) címmel könyv formában is megjelentettek (1987). Az ezekből a művekből összeállított, túlnyomórészt új válogatás együtt mutatkozik be a későbbi projektek során készült fényképekkel, videókkal és szövegekkel, gazdag és összetett képet nyújtva Van der Meer napjainkig terjedő életművéről.
A kiállítást egy kiadvány is kíséri, amely Hans van der Meer által a bemutatott projektekről megfogalmazott szövegeket tartalmazza, és amelyet a de_form tervezett.
Szöveg és kép forrása: Capa Központ
