Fontos a típus
Mielőtt megvennénk az első, számunkra szimpatikus vágott fát, érdemes elgondolkodni a fajtáján. A pénztárcánk számára talán a lucfenyő tűnik a legjobb megoldásnak, azonban ez nem véletlen. Hisz ez az egyik leggyorsabban elszáradó és levelét hullató típus. Ráadásul a leginkább gyúlékony is. Gondozás mellett persze túlélheti a karácsonyt, de ha tehetjük, akkor inkább válasszunk ezüstfenyőt vagy nordmannt.
Továbbá ha van lehetőségünk kérdezni az eladótól, tudjuk meg, mikor és hol vágták ki az adott fát. Minél frissebb, annál tartósabb lesz, és a környezetvédelem szempontjából sem mindegy, mennyit utaztatták. Nem utolsó sorban pedig vásárláskor ellenőrizhetjük a tűleveleket, mennyire potyognak le már ott helyben.
Az ültetett verziót ez kevésbé érinti, hiszen ők élő egyedek, a vágottak pedig inkább olyanok, mint egy virágcsokor.
Szoktatás a karácsonyfa szerephez
Legyen szó földlabdás vagy vágott verzióról, mindkettő esetében fontos a meleg hőmérséklethez való hozzászoktatás. Ha van elég időnk és komolyan akarjuk venni a dolgot, akkor apránként haladjunk mindkét esetben, de főleg az ültetett verzióban.
Utóbbinál azért lényeges ez a metódus, mert feltehetőleg több évre tervezünk vele, nem csak az idei karácsonyra. És ahhoz, hogy ez megvalósuljon, megfelelő bánásmódra lesz szükség. Ne sokkoljuk tehát azzal a fánkat, hogy azonnal a 0-ból a 20 fokba tesszük és ott is hagyjuk! Hozzuk be, de keressünk hűvös helyet a lakásban, ahol nem azonnal éri a nagy meleg. Majd 24-én tegyük a végleges helyére! És ugyanígy csináljuk januárban a kihelyezésnél is, a hideghez is vissza kell szoktatni.
A vágott fa esetében is tartsuk az utolsó pillanatig hűvös helyen és csak a díszítés előtt pár órával tegyük a helyére.
A karácsonyfa vízpótlása
A vágott fa esetében a legeslegfontosabb a vízpótlás, ahogyan egy csokor virágot is vázában tartunk. Ehhez az első lépés, hogy bár igen mutatós kovácsoltvas talpakat lehet ma már kapni, mégis inkább válasszunk olyat, ami víztartályos.
Amint végső helyére kerül a vágott fánk, töltsük is fel ezt a tartályt amennyire csak tudjuk, hiszen a kezdetekkor akár napi fél liter vizet is megihat a növény. Ennek oka, hogy a kivágástól számítva napokig nem jutott vízhez, ami létfontosságú számára. A tűleveleket is azért hullajtják le, mert kiszáradnak és a végsőkig próbálják magukban tartani a nedvességet a törzsükben. Ezért mindig figyeljük, hogy van-e elég víz alattuk.
Továbbá próbálkozhatunk a spricnivel is, hogy még több helyen tudjanak vizet felvenni, de ezzel nagyon óvatosak legyünk! Húzzuk ki előtte az áramból az izzókat, és azokat ne nagyon érje nedvesség, mert komoly bajunk is eshet.
Az ültetett verzió esetében pedig ügyeljünk a locsolásra, de ne öntözzük túl! Ahogyan a benti növényeink esetében is, itt is ellenőrizzük a földet, és ha már egészen száraz, akkor locsoljuk a fát.
Bármilyen fát is választunk, lényeges a kiszáradás tekintetében még az is, hogy hova tesszük. Ha lehet akkor minél hűvösebb ponton álljon, ne legyen mellette radiátor vagy kályha vagy bármilyen fűtő berendezés, továbbá direkt napsütés se érje. Ha mindezeket betartjuk, akkor karácsonyfánk túlélheti az ünnepeket!
Ha pedig még dilemmázol, a környezet szempontjából mi lenne a legmegfelelőbb karácsonyfa, akkor olvasd el cikkünket a témában.
