Sokan riogattak és riogatnak ma is azzal, hogy a házasság intézménye ki fog kopni, mivel elavult és nem is fenntartható. Azonban én abszolút nem ezt a trendet látom, a saját korosztályomban is egyre többen és többen mondják ki a boldogító igent. Én romantikus alkat vagyok és hiszek, vagyis szeretnék hinni a holtomiglan holtodiglanban. Azonban az is tény, hogy nem kevés példa akad arra is, hogy akár hosszú évekkel az eskü után a párok félre néznek. Persze, ehhez még házasság sem kell. Mi ennek az oka, és meg lehet-e bocsájtani a hűtlenséget?
Ellaposodott kapcsolatok
Nem kell varázslónak, de még csak szakértőnek sem lenni, hogy rájöjjünk, a fő oka a megcsalásoknak a beszürkülés. Elkerülhetetlenül az emberek belekerülnek egy mókuskerékbe, hajtják a feladatokat és van, hogy este csak beesnek egymás mellé az ágyba és közös programról már álmodni sem mernek. Ha ehhez társul még gyerek is, akkor még extrán nehezített pályán mozog az adott pár.
Az a bizonyos rózsaszín köd olyan 2 év után szokott tisztulni: ilyenkor már nem szexelnek a párok lépten nyomon, kezd az egésznek a hevessége csillapodni. És ez nem baj. Jobb esetben ilyenkor helyére jön a bizalom, a szeretet és nem törvényszerű, hogy ezzel a kémia is meghaljon, csupán átalakul. Azonban ez egy olyan pont lehet minden pár életében, amikor még erősebben kell dolgozni azon, hogy ez működőképes legyen.
Igyekezzünk sokat kommunikálni, és legyünk nyitottak a másik érzéseire is. Iktassunk be közös programokat, randikat, de akár otthon egy közös főzés is feltudja kicsit lendíteni a kapcsolatot. Ha már vannak gyerekek, akkor próbáljunk néha nélkülük is programozni. Ne csak anya és apa legyünk, különben oda a romantika. Persze, könnyű mondani.
Azonban vannak, akik nehezen mondanak le a lobogó tűzről és az örök izgalomról, és bizony ilyenkor sokak fejében megfordulhat a félrelépés és vannak, akik meg is teszik. Azonban a tűz idővel mindenhol kialszik.
Persze, senki sem úgy kel fel, hogy na, ma megcsalom a páromat. Ehhez megannyi probléma, rossz kommunikáció vagy a kommunikáció teljes hiánya kell.
Mik az okok?
Rengeteg ok vezethet oda, hogy a pár egyik tagja, vagy akár mind a ketten kikacsintgatnak a kapcsolatból. Dr. Almási Kitti egyik előadásában azt a sokkoló adatot mondta, hogy a kapcsolatok 80 százalékában valamelyik fél félrelép. Ez azért elég meglepő szám. Az okok között lehet az önbizalomhiány, amikor például egy nő úgy érzi megrekedt egy bizonyos szerepeben: ő csak anya, takarítónő otthon, de semmiképp sem szexi nő. De igaz ez ugyanúgy a férfiakra is, akiknek otthon csupán a kenyérkereső szerep jut. A kívülről jövő pozitív visszacsatolásnak bizony nehéz ellen állni.
Aztán ha kihal a házasságban a romantika, már nem beszélgetnek egymással a párok csak maximum arról, hogy ki viszi le a szemetet vagy ki megy a gyerekért az oviba. Ilyenkor érzelmi kiéhezettség alakulhat ki, amit esetleg máshonnan igyekszik pótolni az illető.
Na és persze ott a szexualitás. Van, akinek több az igénye, van, akinek kevesebb és ez időszakonként változhat. Ez teljesen normális. A baj ott kezdődik, ha ezt nem beszélik meg a párok, és egyszer csak azon kapják magukat, hogy már akár egy éve sem szexeltek, vagy csak azért fekszik le valamelyik fél a párjával, hogy az ne sértődjön meg. A szexnek egy kölcsönös, és jó élménynek kell lennie, amit nem szabad erőltetni. Ha valami nem stimmel, ha másra vágyunk, akkor azt mindig beszéljük meg a partnerrel, mert csak így lehet egyről a kettőre jutni. Az, hogy a mennyiséget illetően mi a normális, egyáltalán nincs kőbe vésve, ezt minden párnak magának kell kialakítania.
Ugyanis, még ha azzal is nyugtatjuk magunkat, hogy a megcsalásunk csak szex volt, ott az a tény, hogy az együttlét után az agyat elönti az oxitocin, a dopamin és vazipresszin löketet kap. Ez pedig a szerelem érzését keltheti, és segíti a kötődést. És ez bizony veszélyes terep már, még a csak szex és más semmi kapcsolatokban is.
Tehát számos összetevő hozzájárulhat ahhoz, hogy végül valaki félrelépjen: ott a megcsalás izgalma, a szerelemvágy, a házassági problémák, a figyelem hiánya és még sorolhatnánk.
Ha tetszik, ha nem, egy jó kapcsolatért minden nap kell tenni és mind a két félnek bele kell pakolnia időt, energiát. És persze saját magunkra is kell időt fordítani, ugyanis sok megcsalás önismereti és önbizalmi folyamat következménye. Pontosabban, hogy nem vagyunk tisztában önmagunkkal, a vágyainkkal, érzéseinkkel és nem is tudjuk azokat helyesen kommunikálni.
Mi van a megcsalás után
Az első, amit leszögeznék, hogy ha már kiderült, hogy te vagy a másik fél félrelépett, bárhogy is döntsünk, azt saját meggyőződésből és őszintén tegyük. Legyen az békülés vagy szétválás, azt csak akkor tedd, ha te úgy érzed jónak.
Sokan felhördülnek, ha valakiről kiderült, hogy hűtlen volt- „kutyából nem lesz szalonna”-, és gondolják azt, hogy nincs új esély. Azonban ezt kár lenne ilyen kategorikusan kijelenteni.
Természetesen, ez egy óriási törés egy házasságban: hiszen a legfontosabb, a bizalom sérül.
Miután kiderül, az első fázisban a krízisé a főszerep: ilyenkor dúlnak az érzelmek és lehet, hogy fizikai távolságra is szüksége van a párnak, ha úgy döntenek nem válnak azonnal szét. A düh, a sértettség és a megalázottság teljesen normális érzések ilyenkor. A hűtlen fél pedig szembe kell, hogy nézzen párja fájdalmával és tettei következményével. Nem kell titkolni és szégyellni azt, ami történt. Nyugodtan beszéljük meg és kérjünk segítséget a hozzánk közel állóktól.
Aztán jön a belátás, amikor elkezdhetünk a megcsalás hatásáról, annak okairól beszélni, azokat feldolgozni. Nem a piszkos részleteket kell taglalni, hanem azokat az okokat, amelyek oda vezethettek, hogy ez bekövetkezett. Mind a két félnek nyitottnak kell lennie a kommunikációra, sértettség nélkül, így végre jelentést kaphatnak a történtek. Számos fontos kérdést fel kell ilyenkor tenni, mint például: hogy mit jelentett számára ez a viszony, milyen hibák következménye az, megtörténhet-e újra és biztos vele akar-e lenni az illető.
Ha ezekre őszinte és egyenes választ kaptunk és mi is őszinték tudunk lenni, akkor meg lehet hozni a döntést. Ehhez kérhetjük akár szakember segítségét is, ugyanis sokat segíthet azon, hogy hogyan építsük újra azt, ami összetört. Ugyanis, ha úgy döntünk kibékülünk, akkor valóban tiszta lappal kell kezdeni. Nem büntethetjük a másikat azért, amit tett és az sincs rendjén, ha utána folyamatosan bizalmatlanok maradunk. Persze, ezek hosszú és nehéz folyamatok.
Ha pedig a különválás mellett döntünk, akkor is igyekezzünk levonni a tanulásgokat, nem szabad magunkat okolni mindenért, de be kell vallanunk, ha valamiben mi hibáztunk és tovább lépni. Így, a későbbi kapcsolataink során a lehető legkevésbé visszük át a rossz mintát, és a bizalmatlanságokat.
