A karcsúmajomformák egy új faját azonosították a kutatók Mianmar távoli erdőségeiben, ám a felfedezés örömét beárnyékolja, hogy természetes élőhelyeinek elvesztése és vadászata miatt a faj már most a súlyosan veszélyeztetettek közé tartozik.
A Trachypithecus popát, amely nevét az élőhelyéül szolgáló Popa vulkánról kapta, a szeme körüli szemüvegszerű foltokról és szürkés bundájáról lehet megismerni – írja a BBC hírportálja.
A vadon élő majmok ürülékén végzett DNS-vizsgálatok alapján a kutatók régóta gyanították, hogy Mianmarban él egy eddig azonosítatlan langurfaj, ám nehéz volt erre bizonyítékot találni.
A szakemberek most London, Leiden, New York és Szingapúr természettudományi múzeumaiban őrzött példányokat vizsgálták meg. A Burmába érkezett első felfedezők számos majmot begyűjtöttek, amelyeket azonban soha nem vetettek alá alapos elemzésnek.
A kutatók DNS-t vontak ki a múzeumi példányokból és lemérték többek között a farkuk és fülük hosszát, majd az eredményeket összevetették a vadon élő populációk egyedeinek méreteivel.
Ezek alapján azonosították az új fajt, a Trachypithecus popát, amely kizárólag az ország középső részén elterülő erdőkben fordul elő. Többségük a Popa vulkán lejtőin fekvő vadvédelmi területen él.
A genetikai vizsgálatok szerint a Trachypithecus popa fejlődése nagyjából egymillió évvel ezelőtt vált el a többi ismert főemlősfajétól. A Flora and Fauna International nevű természetvédelmi csoport munkatársa, Frank Momberg szerint a faj tudományos leírása segíteni fogja a megóvására irányuló erőfeszítéseket.
A szakember szerint a Trachypithecus popa már most a súlyosan veszélyeztetett fajok közé tartozik és kihalás fenyegeti, ezért muszáj megvédeni a még megmaradt populációját és a helyi közösségekkel, valamint a magánszektorral együttműködve biztosítani a jövőjét.
A faj egyedeinek száma mindössze 200-250 között mozog. Az állatok négy elszigetelt populációra oszlanak.
A göttingeni német főemlőskutató központ munkatársa, Christian Roos szerint a Trachypithecus popára az előhelyeinek elvesztése és a vadászat jelent fenyegetést. „A vadászat nagy probléma, ám súlyosabb gondot jelent, hogy az állatok élőhelye szinte teljesen eltűnt, összezsugorodott, részekre töredezett és a részek elszigetelődtek egymástól az emberi terjeszkedés miatt” – jegyezte meg a szakember.
Az elmúlt évtizedben Mianmar nemzetközi együttműködésbe kezdett kutatókkal, ami számos új faj, köztük hüllők és kétéltűek felfedezéséhez vezetett. Egy új főemlősfaj felfedezése azonban ritkaságnak számít.
A kutatók a Zoological Research című folyóiratban publikálták az eredményeiket.
Forrás: MTI
