Számos film, zeneszám és a média is foglalkozik azzal, hogy létezik valahol két ember, akik tökéletesen passzolnak egymáshoz. Az Igazi, a Nagy Ő, a lelkitárs. Az emberek pedig annyira beleszerettek ebbe az ideába, hogy elkezdték megszállottan keresni azt a valakit, akit nekik szánt a sors. Sorra dobják el a kapcsolataikat, mert ott van bennük, hogy majd a következő, ő biztos jobb lesz. De valójában létezik olyan, hogy az Igazi?
Az Igazi mítosza
Szeretnénk azt hinni, hogy valahol létezik egy olyan ember, akivel minden tökéletes lesz, és végül hatalmas boldogságban éljük le az életünket. Hiszen erről szólnak a filmek, versek és könyvek. Csakhogy a valóság mindig kicsit más, mert ezek a történetek véget érnek ott, ahol a valós kapcsolatok elkezdődnek. A hétköznapokkal.
Már ősidők óta foglalkoztatja az embert az Igazi kérdése, és, hogy milyen tulajdonságoknak kell együtt állnia ahhoz, hogy egy pár a lehető legjobban összeillő legyen.
Popper Péter szerint például nincsen olyan, hogy Igazi, viszont ha szerencsések vagyunk, akkor az életünk során találkozunk pár olyan emberrel, akikből lehetett volna az.
Gondoljunk csak bele, hogy onnantól kezdve, hogy először elkezdtünk randizni, szerelmesek lettünk, mi magunk mennyit változtunk. Hány különböző életszakaszon mentünk keresztül. Az élet maga a változás, és mi magunk is folyamatosan formálódunk.
Megeshet, hogy minden különböző életszakasznak megvan a maga Igazija, és ha nem sikerül együtt fejlődni, akkor az az időszak lezárul. Tökéletes pár szinte biztos, hogy nem létezik, inkább egy olyan ember, akivel a lehető legjobban passzolunk.
A párkeresést befolyásolják az egykori kapcsolatainak, csalódásaink, élethelyzetünk, céljaink, vágyaink és persze a személyiségünk. Ha ezek a komponensek a számunkra lehető legjobban egyeznek a másik féllel, akkor ki lehet jelenteni, hogy ő lehet számunkra az Igazi. Azonban, hogy ez az állapot tartós legyen, az számos lemondással, kompromisszummal jár, na és persze kell hozzá egy nagy adag türelem. De a végére annyira össze lehet csiszolódni, hogy a másik fél olyan nélkülözhetetlen lesz minden hibájával együtt, mint a levegő.
Ha örökké az Igazit keressük, fennáll a veszélye, hogy a végén csak beletörődésből maradunk valakivel, vagy az örök elégedetlenség hajt minket tovább és így csodás kapcsolatokat hagyunk veszni.
Az Igazi talán akkor érkezik meg, amikor elfogadjuk, hogy olyan, hogy tökéletes nincs. Amikor kibékülünk önmagunkkal, és vagyunk annyira érettek, hogy a másikat is eltudjuk fogadni olyannak, amilyen. Nem akarunk tündérmesét, és filmbeillő sztorit, mert úgy vagyunk boldogok, ahogy vagyunk. Egy érett párkapcsolatban megtanuljuk elfogadni és értékelni egymást, a magunk tökéletlenségében. Elfogadjuk, hogy ahogy az ember, úgy egy kapcsolat is változik, alakul és jobb esetben fejlődik.
Nem égünk mindig 100 fokon, de átveheti a helyét a türelem és érett szeretet és szerelem. Hullámvölgyek jönnek és mennek, de ha igazán szeretjük egymást és akarjuk, akkor ezekből tanulhatunk. Ezektől pedig bizony csak erősebbek lehetünk.
A párkapcsolatok többek között arra valók, hogy tükröt tartsanak nekünk, amikor bele nézünk a másik szemébe. Sokszor egy rossz párkapcsolat vagy, amit annak hiszünk, igazából a mi problémáinkról mesél. Tartsunk tehát önreflexiót is néha, mielőtt mindenkit eldobunk magunktól, csak mert nem felel meg az Igazinak hitt képünknek.
Éljük meg a pillanatot, legyünk hálásak egymásért és legyünk egymás őszinte és tiszta tükrei.
