2014-ben megjelent egy reklámfilm anyák napja alkalmából, amit akárhányszor megnézek, elsírom magam. Biztosan ti is találkoztatok vele. A gyártók – akik előtt le a kalappal – a kisfilmhez feladtak egy álláshirdetést a helyi újságban és különböző internetes portálokon. A meghirdetett pozíció neve üzemeltetési igazgató volt.
A reklámban pedig már az online interjúkat láthatjuk, amiken a kitalált céginterjúztatója rövid leírást ad az állásról: „ez a legfontosabb munka a világon, ami hatalmas felelősséggel és rengeteg elvárással jár. Először is mobilisnek kell lenni, és a munka jelentős része állva végezendő, ehhez elengedhetetlen a magas fokú kitartás, hiszen a hét minden napján 24 órában rendelkezésre kell állni. Nincsenek szünetek vagy szabadság, és ebédelni is csak akkor tud, ha a munkatársa már evett. Szükséges továbbá hogy értsen valamennyire a gyógyításhoz, a művészethez, és a pénzügyekhez is. Folyamatosan figyelnie kell a munkatársaira, adott esetben fent is kell maradni velük éjszaka. Ha esetleg eddig volt élete, akkor megkérnénk, hogy azt adja fel! Az ünnepek alatt ugyanis még nagyobb szükségünk lesz Önre, mint az év bármely másik szakaszában.” Végül az interjúztató bedobta az utolsó bombát, miszerint ez az állás egyáltalán semmilyen fizetéssel nem jár.
Az alanyok – nők és férfiak egyaránt – természetesen több ponton is kiakadtak és közölték vele, hogy ez kegyetlenség, és ki az, aki ezt egyáltalán elvállalná. Mire a fickó csak annyit mondott, hogy több millió ember végzi ezt a munkát világszerte, anyáknak hívják őket.
A reklám hatalmas siker lett, és valószínűleg rajtam kívül még rengeteg másik embert siratott meg. Ugyan egy picit túlzóan mutatja be az igazságot, de nem áll messze tőle. Hiszen ha belegondolunk, egy anya valóban a nap 24 órájában készenlétben van.
Ha a gyerek nem alszik, ő sem alszik, ha szüksége van bármire, ő ott van. Mesét olvas, ebédet főz, pelenkáz, legóból várat épít, énekel, vigasztal, majd feltörli a kiborított üdítőt, összepakolja a játékokat, elmosogat, mikor alszik a gyerek. Leül enni, de máris felpattan, ha felébredt a gyerek, plüssállatokkal játszik, és végighallgatja a hisztit minden egyes felöltözésnél. Megpróbál bevásárolni, míg a gyerek a babakocsiban üvölt, hogy menjenek már a játszótérre, ahova el is mennek, de a hiszti miatt elfelejtettek almát venni. Játszó után kézmosás, bilizés, hupsz félrement, takarítás, vacsora készítés, hiszti a fürdés miatt, de most már segít apa is, így addig ki lehet vasalni holnapra az inget neki. Aztán hiszti a lefekvésből, és végkimerülésben eldőlés. Hajnali kettőkor sírásra ébredés, hiszen jön a gyerek foga, meg kell vigasztalni. 4 órára sikerül is. 6 órakor szól az ébresztő, ma még be kell ugrani a postára is… És a kör kezdődik újra minden nap. Anya mégis szeret, feltétel nélkül, és megtesz minden tőle telhetőt.
Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy az anyaság rossz dolog és csak nyűggel jár. Vagy, hogy egy apának könnyű dolga van, mert ez sem igaz. Az anyaság csodálatos, és minden kemény munka ellenére kifizetődő, hiszen láthatod a gyerek minden egyes apró kis fejlődését, mosolyát, hallhatod az első szavait, amikből olykor az apa kimarad. Összességében szülőnek lenni nehéz feladat. Viszont a hónapunk fő témája most a nő, aki sok esetben anya is lehet. Fontosnak tartom, hogy egy pillanatra álljunk meg és mondjuk el az anyukánknak, hálásak vagyunk mindenért, amit értünk tett.
Hogy lejött autóval ‘megmenteni minket’ életünk első táborából, ahol borzasztóan éreztük magunkat. Hogy behozta a matekfüzetet az iskolába, mikor otthon felejtettük. Hogy feladta Finnországba a leveleinket, amiket a családjával odaköltöző szintén 8 éves kisszerelmünknek írtunk. Hogy cinkostársunk volt, és egyik reggel úgy döntött, ma nem megyünk suliba, inkább érezzük jól magunkat együtt. Hogy megvigasztalt, mikor 14 évesen az első igazi barátunk karácsonykor egy sms-ben szakított velünk, és egész nap csak Gwen Stefani The Real Thing című számára zokogtunk.
Biztos vagyok benne, hogy ha végiggondoljátok az életeteket, akkor ti is számtalan ilyen emléket tudtok felidézni. Mert anya mindig ott van, készenlétben, ha szükségünk van rá, nonstop aggódással, hogy a gyereke boldog-e. Anya fejben és szívben akkor is ott van, mikor mi messze járunk. És a világ ezt oly természetesnek veszi, mintha mi sem lenne egyszerűbb. Pedig anyának lenni közel sem egyszerű. Csodálatos, de nem könnyű. Hatalmas felelősséget és folyamatos figyelmet igényel. Szóval remélem, akik eddig úgy álltak hozzá a háztartásbeliként élő anyukákhoz, hogy csak otthon lógatják a lábukat, most átgondolják elméletüket.
Ezt a cikket pedig dedikálom anyukámnak, köszönetként, hogy számíthatok rá. És egyben üzenem minden édesanyának, hogy csodálatosak vagytok, és egy gyerek valahol nagyon hálás értetek, akkor is, ha nem mondja.
