Történetünk a 60-as években kezdődik, Jennifer Stirling hazatér a kórházból. Egy autóbaleset során elvesztette emlékezetét, minden új és furcsa számára, de azt mégis érzi, nincs egészen rendben valami az életében. Lábadozása során talál egy szerelmes levelet, amit neki címeztek, de fogalma sincsen, hogy ki a feladó. Egy biztos, nem a férjétől volt. Mindeközben párhuzamosan indul egy másik szál is, a szerelemből kiábrándult Ellie története, aki újságíróként dolgozik, és egy szép napon az archív anyagok között szintén megtalálja a titokzatos levelet, ami annyira lenyűgözi, hogy kutatni kezd egy levéltáros segítségével, akit szintén lázba hoz az egykori, talán beteljesületlen szerelem története. A film innentől kezdve párhuzamosan viszi a két történetet, hozva a 60-as évek magával ragadó hangulatát, mind színvilágban, mind életérzésben, divatban, és autók tekintetében. Mellette pedig a jelen fordulatos eseményei is helyet kapnak. A végkimenetelről túl sokat nem szeretnék elárulni, de annyit azért igen, hogy miután elvarázsolt a vintage hangulat, kisbaba módjára folytak a könnyeim a film befejezésén, ami ugyan kissé kiszámítható volt, mégis magával ragadott teljesen.
A mozi nagyszerűsége azonban nem csak a történetnek és a nosztalgikus 60-as évek hangulatnak köszönhető, hanem többek között a főszereplő Jennifert alakító Shailene Woodley játékának is. Shailene-re 2013-ban kezdhettünk felfigyelni a Spectacular now című filmben, amit aztán a Fault in our stars sikere követett, és a színésznő szép lassan a szemünk láttára nőtt fel. Tehetségét pedig a Big little lies főszereplőjeként végleg bebizonyította, ahol olyan csillagokhoz hasonló alakítást nyújtott, mint sorozatbeli barátnője, Nicole Kidman vagy Reese Whitterspoon. Pontosan ezt a színvonalat hozza Shailene Az utolsó szerelmes levélben is, és már várjuk, mi lesz a következő nagy dobása a szép csendben egy kifinomult felnőtt nővé vált egykori tinisztárnak.
