Gyakori hiedelem, hogy a pozitívumok és örömök növelése megoldást jelentenek és az idő előrehaladtával minden könnyebb lesz. Az örömök keresése, megteremtése, megélése fontos, de nem tudják helyettesíteni a nehézségekkel, veszteségekkel való szembenézést, feldolgozást és a valódi változást. Ha csak az örömökre fókuszálunk, miközben nem dolgoztuk még fel a veszteségeinket, egy egyre nagyobb kupacot halmozunk magunkra és egyre nehezebb lesz vele haladnunk, mialatt az örömök valódi megélésében és igaz kapcsolódásainkban is akadályoznak.
A múltunk fel nem dolgozott nehézségei, a jövőtől való félelmeink és az aktuális aggodalmaink mind megmutatkoznak és összpontosulnak a jelenben, éppen ezért “itt és most” van lehetőségünk azokon változtatni.
A problémákat nem az idő oldja meg, hanem az időegység alatt általunk megtett – lelki – munka. Adjunk magunknak lehetőséget az önmunkára, feldolgozásra és a változtatásra, változásra. Ne várjunk az “alkalmas” időre, hanem felelősen teremtsük meg azt.
Amikor túl nehéznek érezzük a terheinket, olyankor érezzük a változás szükségességét is, ezért igyekszünk valamin változtatni, hogy jobb legyen. Gyakran előfordul, hogy valódi változtatás helyett azonban csak váltunk.Ilyenkor valójában nem zajlott le bennünk egy igazi változás a döntéseinkben, választásainkban sem tud megmutatkozni az, így aztán végül ugyanannál az eredménynél, problémánál találhatjuk magunkat. Legyen szó akár önmagunkkal kapcsolatos érzelmekről, társkapcsolati (családi, párkapcsolati, baráti) helyzetről, akár munkakeresésről, költözésről. Mindaddig, amíg mindez nem tudatosul bennünk, sorsnak, végzetnek, elrendeltetésnek, felsőbb akaratnak, véletlennek, pechnek is hívhatjuk. Amikor viszont a változást felvállalva önismeret során mindezeket tudatosítjuk és rálátunk a döntéseinkre, azok mögött meghúzódó érzelmeinkre, hiedelmeinkre, mintázatainkra, már útnak hívhatjuk, mert érezzük, így már van rá hatásunk.
Zavart, ellenérzést is kelthet azonban a változás szó, amit esetleg azzal oldhatunk fel, hogy a változásnak irányt adunk , például fejlődésnek hívjuk.
Ezt pedig egy igazi szemléletmóddá érdemes kifejleszteni magunkban, ahol a tanuláson, tapasztaláson és az önmeghaladáson van a fókusz.
Minden kezdet nehéz. Megnyugtatásképp mondhatom, minden út csupán egyetlen lépéssel kezdődik. Amikor elindulunk önmagunk felé, nem kell látnunk az egész folyamatot, csak mindig egy lépést kell tennünk, majd minden lépést egy további követ.
Segítséget kérni, fogadni, lelkileg feltárulkozni, intim dolog és kívül eshet a komfort érzetünkön.
De valahol megszületik bennünk a vágy és a szükség, hogy nagyobb nehézséget jelent megmaradni valamiben, ami nem jó, mint vállalni a változás, a fejlődés nehézségét, hogy megismerjük önmagunkat, járjuk a saját utunkat.
Biztonságot jelent, ha mindezt egy segítővel tesszük, aki támogat és kísér minket a személyes fejlődésünk útján. Az önismeret egy olyan befektetés, ami rövid- és hosszútávon egyaránt magas hozamot hoz és kamatozik.
Minél messzebb jutunk önmagunk megismerésének útján, annál közelebb kerülünk valódi önmagunkhoz. Vegyük magunkhoz a kontrollt életünk iránti szeretetteli felelősséggel és szabad akaratunkból változzunk, változtassunk és járjuk a fejlődésünk, önmeghaladásunk útját.
Bacsinszki Petra szakmai oldala itt elérhető.
