tartalmi együttműködés
“Imádok enni”
“Igazából ezt már nem kellene megennem, de mindegy”
“Jó, egy kis desszert még jöhet”
“Nem kérek, köszi, készül a bícs bádi”
“Már az is látszik rajtam, ha csak ránézek a kajára…”
Ismerősen csengenek ezek a mondatok? Biztos vagyok benne, hogy legalább egyet közülük mindannyian elmondunk egy átlagos hetünkön.
Az étel fontos elemét képezi a napunknak, bár mindig megy a vita, hogy a napi háromszori étkezés-e a jó, vagy ötször, esetleg annál is többször együnk-e, csak az a titok, hogy mindig keveset. Befolyásolhatja a hangulatunkat, vagy éppen a hangulatunk azt, hogy mit kívánunk meg, függ a lelki állapottól, hogy mennyire siet az ember, hogy vegetáriánus vagy vegán-e, és még ezer meg ezer más tényezőtől, amikkel oldalakat lehetne teleírni.
Különleges alkalmakkor sokszor elengedjük magunkat, akkor minden belefér, Nagyinál meg persze mindent meg kell enni, majd visszatérünk a hétköznapokba, és mi történhet?
Első: igazából nem foglalkozunk az egésszel, esszük, amihez kedvünk van, mert amúgy is mindig így volt. Második: iszonyat bűntudatunk lesz, amiért nagyon kirúgtunk hétvégén a hámból, ezért a ‘mától fogyózom’ felkiáltás tuti az első mondatunk lesz a munkahelyünkön, amikor az aznapi salátánkat a hűtőbe tesszük. És a harmadik, hogy azt érezzük, megérdemeltük azt a kis kicsapongást, mert jól esett a testünknek és a lelkünknek is, hiszen azért van az étel, hogy tápláljon minket.
Szerintem az utolsó verzió a legideálisabb. Nagyon irigylem azokat, akik már így tudnak gondolkodni, és persze ajánlom is mindenkinek, hogy ebből a szemszögből közelítse meg az étkezést, bár tudom, hogy nem könnyű. Sokan azért sanyargatják magukat, hogy a hőn áhított S-es ruhába beleférjenek, pedig ebben a méretben sem fenékig tejfel az élet.
Ne a ruháidnak próbálj meg kedveskedni az étkezéseddel, hanem saját magadnak!
Vagyis ne azért válaszd a salátát, hogy vékony legyél (hozzáteszem, hogy amúgy sem ennyitől függ a dolog), ne azért hagyd ott az utolsó szeletet a kedvenc sütidből, vagy abból a pizzából, amiről folyik le a sajt, hogy aztán egyre kisebb és szűkebb fazonú darabokat válogathass magadnak. Hidd el, a saláta nem fog lepacsizni veled ebéd előtt, hogy ‘hajrá, meg tudod csinálni’, az a pizzaszelet sem fog odakacsintani, hogy ‘jobban tetted, hogy nem ettél meg’, és a nagyon szűk miniruha sem azt fogja neked mondani a tükörben, hogy ‘na végre, hogy nem hasadok ketté rajtad’. Enni nem szégyen.
Ez természetesen nemcsak a nőknek szól, hanem ugyanúgy a férfiaknak is. A Pszinapszis Instagram oldalán több ehhez kapcsolódó témával is találkozhattok. Foglalkoznak például a testi elégedetlenség és a média kapcsolatával, vagy az olyan, nagyon veszélyes testképzavarokkal, mint az anorexia vagy a bulimia. Rajtuk kívül a Mélylevegő Projekt tagjai is posztoltak az étkezéshez is köthető hangulatzavarokkal és depresszióval kapcsolatban, az étkezés a mentális egészségért című tartalmukban.
A cikk folytatásában tovább olvashatsz étkezésről, annak aranyközépútjáról, és ezzel kapcsolatos jótanácsokról a Green Guide Budapest oldalán.